Buzánszky-kezdőrúgás a Leőweyben

- Az idei tornát már az első alkalomnak is tekinthetjük az afelé vezető úton, hogy igazi hagyomány váljék belőle - vetítette előre a Buzánszky-kupa sorsát Hegedűs Bence, a Leőwey volt diákja, a torna főszervezője. Aki maga is aktív labdarúgóként köszöntötte a jeles esemény megnyitóján dr. Szolcsányi Jánosné igazgató mellett dr. Rákóczy Istvánt, a Baranya Megyei Labdarúgó-szövetség elnökét, a kupa fölött az idén már „védnökséget" is vállaló MLSZ elnökségi tagját - és természetesen magát a névadó legendát, az Aranycsapat egyetlen még élő mezőnyjátékosát.

Tekintse meg képgalériánkat is: KLIKK IDE!

„Amíg mozogni tudok, mindig szívesen jövök ide, és minden olyan helyre, ahol a fiatalok labdát rúgnak" kezdte köszöntőjét a 84 évesen is rendkívüli egészségnek örvendő Buzánszky Jenő, majd rögtön „meg is feddte" kicsit az ifjúságot:

- Szép-szép, hogy mozgott a szátok az előbb a Himnusz dúdolása közben, de még jobb lett volna határozottan, hangosan énekelni. A mozgáshoz, a sporthoz ugyanis a fizikai mellett hatalmas lelki erő is szükségeltetik, amit mi annak idején nem kis mértékben éppen ebből merítettünk, és amellyel szemben ma sem szabad szégyenlősnek lennünk - mondta.

- A labda egyébként engedelmes jószág, főként annak, aki sok időt tölt a társaságában - utalt egyben a fáradhatatlan edzések jótékony hatására, - nektek pedig most elsősorban azt kívánom, hogy sportszerű meccseket játsszatok, és ha lehet, mindig a labdát találjátok el, ne egymás lábát...

Miután a nyitótalálkozón egy finom sarkazással útjára indította a labdát, az 1946/47-es esztendőt a PVSK-ban töltő Buzánszky Jenő első mondatában humoráról is tanúbizonyságot tett, amint „kis múltidézésre" invitálásomnak a „röviden, drága fiatalember, sajnos, nem fogok tudni beszélni..."

A hirtelen szóba került közhely pedig, miszerint „amikor mi focizni kezdtünk, minden más volt...", rögtön új értelmet nyert, amint az első másfél percben másodszor csörrent meg a zsebében a mobil: „...többek között, ilyen technikai csecsebecsék sem terelték el a figyelmünket a lényegről, azaz a fociról."

Ám arra is jók voltak e hívások, hogy kiderüljön, az Aranycsapat, egyben az egykori zseniális jobbhátvéd népszerűsége 55 esztendővel az évszázad mérkőzése után is töretlen. Az így önmagától adódó kérdésre (Mennyi időt tölt a maihoz hasonló felkérésekkel, focinépszerűsítő utakkal?) elképesztő válasz érkezik öt év távlatából.

- 2004-ben 182 napot töltöttem távol otthonról ilyen körutakon, ebből 48-at külföldön, 2005-ben 156-ból 38-at éjszakáztam a határon túl..., - aztán hasonló nagyságrend következik egészen máig.

A páratlannak tűnő memóriáját dicsérő megjegyzésre is kész és frappáns feleletet ad, miszerint „a focit fejjel játsszák, csak lábbal futballozzák..."

Az említett kezdőrúgás könnyedsége azt sugallta, egészsége érdekében máig nem távolodott el teljesen a sporttól, ám ezt már cáfolni kénytelen. - 1981-ig a magyar öregfiúk-válogatott hivatalos meccsein is szerepeltem (e csapat bemutatkozó összecsapását, amelyet 6-1-re nyertünk az osztrákok ellen, ötvenötezren látták a Népstadionban...), majd a kilencvenes évek elejéig még baráti meccseken pár percre pályára léptem, mára azonban csak a maihoz hasonló labdaérintések maradtak...

A jégeső sem zavarta őket

Maga a torna végül sikeresen lezajlott hétfő délután, a játékot a hirtelen jött jégeső ellenére sem hagyták félbe. A végső győztes az iskola korábbi diákjaiból álló Leőwey Öregfiúk lett, ám a kupát a 12. C-seknek, az ezüstérmeseknek adták.

A díjakat „Jenő bácsi", dr. Rákóczy István és dr. Szolcsányi Jánosné igazgatónő adta át a szervezőkkel, Salamon Dáviddal, Gyarmati Istvánnal és Hegedűs Bencével együtt.

Végeredmény:

1.: Leőwey Öregfiúk
2.: 12. C
3.: 12. G

Képünkön: A nyitómeccs a Buzánszky-kupán a Leőweyben

Sz. Zs. - Fotó: Dittrich Éva