Csoboth Róbert a fia, Kevin gólját követően immár örökre megemelheti a kalapját előtte

Az apa, Róbert ifjúsági Európa-bajnok volt, még 1984-ben, Moszkvában - de erre már csak kevesen emlékeznek. Nem úgy, mint a fia góljára. Kevin 2024-ben beírta a nevét a magyar futball történetébe. A Csoboth család tagjainak históriája nem a véletlen műve. Hiszen az „öreg" rengeteget tett a srác sikeréért, ráadásul töretlenül bízott benne. A mohácsi születésű, a Pécsi MSC-ben is megfordult idősebbik futballista álma is megvalósult vasárnap éjjel.

- Sokszor mondtam a gyereknek, ha egyszer betalál a magyar felnőtt válogatott mezében valamelyik ellenfél hálójába, akkor megemelem a kalapomat előtte, de örökre - árulta el boldogan Csoboth Róbert. - Természetesen magam sem az Európa-bajnokságra, Skóciára gondoltam a harmadik csoportmérkőzésen, hanem bármelyik más vetélytárssal szemben, akár egy felkészülési meccsen. De ha már így alakult, akkor nincs mit tennünk, ránk szakadt a féktelen boldogság. Ám ez már nem az én sikerem, szeretnék a háttérben maradni. Kerülöm a szerepléseket, ez a történet már nem rólam szól.

- Ezek szerint mások is keresték?

- Ne is mondja! Szinte megállás nélkül cseng a telefonom. A régi újságírók közül azért még megmaradt pár kapcsolatom, elértek, megtaláltak.

- Soha, egy másodpercig sem ingott meg a hite, pedig azért a különböző fórumokon régebben nem csak dicséretet kapott az új futballhősünk.

- Attól, hogy Kevin eldöntött egy kiemelten fontos csatát, még nem lett jobb játékos. Igaz, régebben sem számított rosszabbnak. Csak most minden összejött, egy pontos ellentámadás végén. Ami a legkisebb hibán is elbukhatott volna. De ezt mostantól felejtsük is el végleg!

- Azért ez a találat nem a „semmiből" érkezett, hiszen már évtizeddel korábban is látták a hozzáértők az utódjában a tehetség szikráját.

- Néha fel is emeltem a szavamat, mert a képességekkel talán nem akadt gond, de a szorgalommal nem voltam örökké elégedett. Most, amikor nagyon várjuk, drukkolunk a folytatás reményében, ez nem éppen ünnepi hozzászólás a részemről, bár ez az igazság.

- Ha a szurkolók új bálványa nem elég serény a munkában, akkor mit szóljanak az igazán lusták?

- A magyar labdarúgásra azért jellemző, hogy tartósan, nemzetközi szinten nagyon kevesen állják meg a helyüket. Miközben rengeteg gyakorlással, de kevésbé kiváló adottságokkal is el lehet jutni valameddig. Bár ebben a pillanatban nincs itt az ideje a nagy elméleteknek, inkább szorítanunk kell azért, hogy láthassuk a csapatot még legalább egy esetben, a legjobb 16 között is, amikor a tét már a legjobb 8-ba kerülés lehet.

Pucz Péter - Fotó: MTI/Illyés Ferenc