Dzsiu-dzsicu: pofonok lágy művészete

2008. november 03. hétfő 21:26

Dzsiu-dzsicu: pofonok lágy művészete
Bár aligha találunk olyan harcművészeti ágat, amely ne próbálná saját történeti dokumentumai sorába valahogy becsempészni a „már az elsők között" típusú fordulatot, a dzsiu-dzsicu (angolosan Jiu-jitsu) múltja elismerten is az igazi középkori gyökerekig nyúlik. Ám mert 16-19. századi fénykora után hirtelen hanyatlásnak indult, mára leginkább a filmek-regények misztikumából (lásd keretes írásunkat) tűnik elő valami sejtelmes önvédelmi csodafegyverként. Mai pécsi művelői a napokban nyert Világkupa-aranyakkal is igyekeztek igazolni, újbóli felemelkedésével modern korunknak is nyújthat valami különlegeset.

Az egyaránt 4. danos két mester, Fejes Ferenc és Peti János legelőször a nevet magyarítja: a dzsiu-dzsicu két eleme a hajlékonyság, rugalmasság, lágyság (ju), illetve a művészet, hagyomány (jitsu) értelmű japán szavak összeillesztéséből ered, azaz bátran nevezhetjük a lágy harc művészetének.

Az ellentmondásosnak tűnő párosítást a pécsi instruktorok szerint maga a dzsiu-dzsicu lényege oldja: a kínai alapokon japán harcművészek által tökéletesített fogásai (amelyből később az aikido és a dzsúdó is kifejlődött) ugyanis a legtöbb ebből kinövő versenysportágtól eltérően nem a támadásokat helyezik előtérbe.

Sőt, ő maga a klasszikus, akár fegyveres támadóval szemben is puszta kezes önvédelem - amelynek eredményessége abban rejlik, hogy művelői hosszú-hosszú gyakorlással képessé válnak támadóik mozdulatait-energiáját finom technikákkal saját maga ellen fordítani.

A többi (kínai, koreai és japán) fegyver nélküli harcművészeti irányzathoz képest a dzsiu-dzsicu a legnagyobb hangsúlyt a dobásokra, fogásbontásokra, az ízületek hajlítására és a fojtásos technikákra fekteti.

A dzsiu-dzsicu, miután alapvetően nem versenysport, nem is a látványra épít: célja a hatékony önvédelem, minden fölösleges show-elem nélkül. Bár ahhoz, hogy valaki a mester-szintet jelentő övvizsgákig eljusson, akár tíz év monoton edzéseit is föl kell vállalnia - mai, újbóli népszerűségét az adja, hogy a „közönséges utcai csibészekkel" szemben már ennek töredéke alatt felvértezheti magát gyakorlója.

Akár a legfiatalabbak (7-8 éves kortól), akár a lányok is. Mindkettőből akadt is már a tanítványok között Fejes Ferenc klubjában. A J. J. Combat ma is nyitott, és várja mindazokat, akik testük mellett lelküket is edzenék: a dzsiu-dzsicu művelői szerint a fizikai erőn túl önfegyelemre nevel, magabiztossá tesz, fenntartja a nélkülözhetetlen szellemi frissességet is.

Peti János hosszú nevű pécsi (Pécs-Somogyi Kulturális Környezetvédő Egyesület Jiu- Jitsu Klub), emellett Hosszúhetényben is működő klubja ugyanakkor nemcsak gyakorol, de tudását a különféle, főként határokon túli seregszemléken is igyekszik bemutatni. Nem is eredménytelenül, hiszen a napokban megrendezett Világkupán többször is fölállhattak a dobogó különböző fokaira (a részletes eredményeket lásd alábbi összefoglalónkban).

A GKF HACHI-O-KAI világszövetség
Világkupája, Szabadka

A „ponyva"-dzsiu-dzsicu

„A kikötőből egy maláj óriás jött a fedélzetre. Bilincset tört, szöget evett és izmait játszatta néhány fillérért. Hatalmas izmai voltak. Később a japán dzsiu-dzsicu birkózás fogásait mutatta be a matrózoknak. José ott szaladgált fel-le a lépcsőkön, frissítővel, tortával, de valamelyik rosszul kiszámított, nagy ívű, kecses mozdulata révén a sétafedélzetről pontosan az erőművész fejére pottyant egy habos torta.
A maláj hörögve kaparta magáról a csokoládés habot, csattogtatta hatalmas fogait, és végül lovagias mosollyal fojtva el dühét, közölte, hogy Josét szétmorzsolná, ha nem lenne tekintettel az előkelő környezetre.
A spanyol pincér igen erélyes hangon többféle előétel nevét kiáltotta oda a bennszülöttnek, amitől az érthetően felbőszült.
- Mit ez akar gyenge fehér, én megenni őt!...
- Hát csak fogj hozzá - mondta José.
- Én nem ütni! Hindu önvédelem... Te üss oda teljes erődből. Én csak kivédeni.
- Az nem lesz jó... - szabadkozott José.
- Te ütni! Fogás biztos, gyors, úgysem találni.
- Hát jó. Mehet?
- Mehet.
Fülig Jimmy kíváncsi volt a fogásra. Biztos dzsiu-dzsicu.
- Na ütni! - sürgette a maláj. - Lesz meglepetés!
Csakugyan nagy meglepetést okozott. Mert hogy valaki egyetlen pofontól valóságos szaltót csináljon, négy utast és több kisasztal málnaszörpöt felborítson, az igazán meglepő. A maláj orrán, száján, fülén dőlt a vér, és a jobb szemétől a szája széléig felrepedt a bőre. Így pihegett kissé elterülve miközben a négy utas állandóan sürgette, hogy keljen fel róluk...

(Részlet Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című könyvéből)

A viadalon 40 ország 1020 versenyzője mérte össze tudását karate, kumite, karate-kata, dzsúdó és martial arts versenyszámokban.
A pécsi E.GY.SZ.E.-Hosi karateszakosztály, továbbá a Hosszúhetény - Pécs-Somogyi Kulturális Környezetvédő Egyesület Jiu- Jitsu Klub közös csapat versenyzői Sihan Sey Gábor (6. dan, karate) és Sensei Peti János (4. dan, dzsiu-dzsicu) vezetésével vettek részt.

Sihan Sey Gábor és Kilvinger András, míg a pécs-somogyi klub Peti János vezetésével nagysikerű önvédelmi bemutatót tartott, amely iránt a díszvacsorán a japán konzul külön elismerését fejezte ki.

Az E.GY.SZ.E. versenyzőinek eredményei:

Karate-kata:
1. Morvay-Sey Kata
2. Didiczi Norbert, Király Lilianna
3. Bálint Balázs
Kumite:
1. Balla Dániel
3. Kovács Márton, Lovrencsics Gergő
Dzsúdó, 52 kg:
1. Morvay-Sey Kata

Martial arts (önvédelem), a Hosszúhetény-PSKKE eredményei:

Serdülők: 1. Krasznai Valentin, Orbán Roland
Juniorok: 1. Csémi Dezső, Erős Tamás (képünkön ők ketten, utóbbi jobbról)
2. Krasznai Kristóf
3. Bánkuti Róbert, Brauner Márk
Edzők. Karate, vezetőedző: Morvay Sey Kata; dzsiu-dzsicu: Peti János


Dzsiu-dzsicu Pécsett és környékén:

J. J. Combat Jiu-jitsu Klub
Edzések: hétfő, szerda, péntek, 18:30
Pécs, Kereskedelmi. Szki. (Rét u.)
Instruktor: Fejes Ferenc (4. dan)

Hosszúhetény-PSKKE Jiu-jitsu Klub
Edzések:
Hosszúhetény, ált. isk.: kedd, csütörtök 16:00
Pécs-Somogy, Kossuth Műv. Ház: hétfő, csütörtök 17:00
Instruktor: Peti János

Sz. Zs.