Ellenfél nélkül: a pécsi Hart Petrának itthon már nincs versenytársa, Japánba vinnék edzeni

A tollaslabdában igencsak kiváló japánok szerint ezerből egy olyan tehetség terem a sportban, amilyen a pécsi tollaslabdázó, Hart Petra. A tízéves lányt - aki az idősebb korosztályokban sem talál legyőzőre - Japánba hívják edzeni, amihez már csak a pénz hiányzik.

Hart Petra már nagyon korán megszerette a sportolást, bár ez a korábbi profi ökölvívó, Hart Péter lányaként aligha lehet meglepő. Petra a mai napig rendszeresen úszik, kerékpározik, még a tornával is barátkozott, de hat és fél éves korában meghatározó találkozása volt a tollaslabdával.

- Édesapámnak van egy boxterme, onnan jöttünk hazafelé és édesanyám észrevette ezt a csarnokot - emlékezett vissza Hart Petra. - Bementünk és megkérdeztük, hogy ha megtetszik a tollas, járhatok-e ide. Igazából maga a játék fogott meg, mert nagyon élvezetes. Végül el is kezdtem én is rendszeresen tollasozni.

Először heti kettő, majd három alkalommal járt edzésekre, aztán mire a szülők észbe kaptak, már minden délután a csarnokba vitték a kislányt. Nem hiába, hiszen nem csak szerette a játékot, de kiderült, hogy tehetsége is van hozzá, olyannyira, hogy még a japánok egyik neves edzője, Yamamoto Tsugio, volt szövetségi kapitány is felfigyelt kiemelkedő ügyességére és szorgalmára. A szakembert a Multi Alarm Sportegyesület egyik edzője csábította Pécsre, itt ismerkedett meg Petrával, akinek elsősorban a védekezését fejlesztette és abban is segítette, hogyan üsse jól a labdát.

A rendszeres edzéseknek köszönhetően gyors ütemben fejlődött az ifjú tollaslabdázó, egy év múlva már versenyeken is indult a 9 évesek kategóriájában. Innentől kezdve az összes korosztályos versenyen aranyérmes lett, 2014-ben az első diákolimpiai aranyérmét is elhódította. Mivel a vele egykorúakat már folyamatosan megverte, később a nála 1-2 évvel idősebbekkel is versenyzett. A nagyok között is bizonyított, alig 9 évesen már a 2004-2005-ös születésű ellenfeleit legyűrve a Budapest Bajnokságon aranyérmes, az országos bajnokságon pedig ezüstérmes lett. A hazai eredmények után külföldön is bemutatkozott a mezőnyben, Szlovéniában a 11 évesek között harmadikként állhatott dobogóra. Hamar megismerték tehát Hart Petra nevét, hiszen minden alkalommal éremmel tért haza, legtöbbször arannyal.

Miután a hazai és a környező országok mezőnyében sem nagyon akad már ellenfele, főleg a korcsoportjában, Yamamoto Tsugio javasolta, hogy Japánban is érdemes lenne szerencsét próbálnia. Az edző azóta visszautazott hazájába, de Petra és családja azóta is tartja vele a kapcsolatot.

- Itt tartózkodása során többször beszélgettünk róla, hogy Japánban milyen népszerű ez a sport, milyen tömegeket mozgat meg, ott egy diákolimpia egy hétig is eltart. A sportnak komoly múltja van, rendkívül népszerű és rengetegen űzik. Nálunk ez még sajnos nem mondható el, ezért fogadtuk hatalmas örömmel levelét, amiben utalt rá, hogy jó lenne, ha pár hónapra Petra el tudna jutni hozzá Osakába. Megismerni az ottani edzésmunkát, látni az azonos korú gyerekek felkészültségét, tudását, óriási lehetőség lenne a kislányom számára - mondta Hart Judit.

A fiatal pécsi tollaslabdázó is elmondta, hogy szeretné megnézni, ott milyen erős a mezőny és szívesen kipróbálná magát a világ másik végén is. A japán edzők azonban csak az ingyen edzéseket biztosítják, az odautazást és az ottani mindennapi élet anyagi feltételeit Petra szüleinek kell előteremteniük. Pontosan még nem tudják, mekkora költséget is jelentene a három hónapos ottlét, de már most szponzorokat, támogatókat keresnek, akik segítenék a kislányt abban, hogy továbblépjen pályafutásában.

Hart Petra mindent meg is tesz ezért, hiszen szinte az egész életét a csarnokban tölti és nagyon elszánt.

Nem meglepő egyébként ez a céltudatosság, hiszen édesanyja szerint már hétévesen eldöntötte, hogy nem elégszik meg azzal, hogy Magyarországon bajnok legyen, komoly nemzetközi karrierbe szeretne kezdeni.  Ezek után ne csodálkozzunk, ha a jövőben Petra révén újabb pécsi tollaslabdázót ismerne meg a világ Sárosi Laura után.

Kiss Alexandra - Fotó: Dittrich Éva