Elmarad a 46. Mecsek-hegyiverseny

Kár tagadni, az országos autós gyorsasági bajnoki sorozat kebelében folyó hegyiversenyek patinája némileg megkopott az utóbbi évtizedben (hol vannak már az egykor megcsodált külföldi nagymenők, mint a csodagépekkel rajthoz álló Nesti, vagy Pedrazza?...). Igaz, nemcsak itthon, külföldön is szűkül, illetve átalakulóban van e szakág. Ám Pécs három és fél évtizede az egyik fellegvára a korábban Európa-bajnoki futamokat is felvállaló szerpentin-száguldásnak. Népszerűsége a pilóták körében a ralihoz képesti relatív olcsóságában gyökerezett - igaz, a mindössze néhányszor 3-5 kilométernyi hegymenet valószínűleg élményben sem nyújtott annyit, mint egy megyekerülő Mecsek-rali.

Jelen István 18. éve bábáskodik mindkét sorozat fölött, az akkor megszűnő Pécsi Volán autós szakosztályától vette át a főszervező szerepét. Ahogy fogalmaz, ő és csapata mindig megtett minden tőle telhetőt a futam életben tartásáért, sőt fejlesztéséért. Sokszor erőn felüli áldozatokat is vállalva, hogy a pilóták és a még mindig sok-sok ezer érdeklődő ne veszítse el kedvenc versenyét.

Odáig is elment, hogy amikor az utóbbi évtizedek hagyományos versenypályája, az Abaligeti-úti (remete-réti) szerpentin aszfaltja olyan rossz állapotba került, hogy az már az autók biztonságát veszélyeztette, új helyszínt keresett. Tavalyelőtt és tavaly Orfű színvonalas, jó házigazdának bizonyult, úgy tűnt, a Pécsi-tó partján és a magyarhertelendi kacskaringón hosszabb távon is otthonra találhat a mezőny.

Ám a napokban sajnálatos bejelentést tett a szervező: mivel a márkakupás autók kihátráltak a viadal mögül, a mezőny olyannyira leszűkült volna, amellyel már nem volt fölvállalható a futam.

A jelzett három márkakupa-sorozat (Renault Clio, Suzuki Swift, SEAT Leon), jogtulajdonosa, illetve szervezője, a Zengő Motorsport Kft. ügyvezetője, Juni György készséggel ad magyarázatot a visszakozásra.

"Ugyan jó néhány kiemelkedő képességű, sőt, mondhatom, sztárpilóta is akad e sorozatok résztvevői között, a kupák alapvetően az utánpótlás-nevelést, illetve az amatőr autósok versenyzési lehetőségeit szolgálják. Ha a biztonság oldaláról közelítek, itt az első probléma, hiszen e réteg számára a hegyi pályák szerpentinjei, vagy például az orfűi, sok helyütt korláttal sem védett aszfaltcsík olykor túl sok galiba forrását jelentették", mondja Juni György.

"Egy másik vetület a részvétel anyagi oldala: a hegyen a mindössze párszor néhány kilométeres felfutás ugyanúgy teljes két napnyi részvételt és ugyanakkora (vagyis arányaiban sokkal nagyobb) költséget jelent, mint a hungaroringi, zárt pályás, biztonságosabb, ráadásul a nézők által is jobban nyomon követhető körözés. Vagyis egyszerűen nem álltak már arányban a részvétel költségei, illetve a másik oldal sportszakmai, vagy akár személyes élményt nyújtó elemei. Mondhatnám, az élet és a piac döntött, és csak idő kérdése volt, hogy mikor következik be a szakítás."

Ahogy a márkakupa-sorozat szervezője hozzátette, a nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy a hegyiversenyek mindenütt kiválnak a pályaversenyek közül és igyekeznek önálló életet élni. Főként, mert a két sorozat teljesen eltérő építésű autókat is követel. Pécsi (orfűi) példaként említette, hogy a mindössze száz lóerős Cliók számára jellegükből adódóan csak kínlódás a hegymenet (képünkön), sokszor a pálya szélén állók gúnyos megjegyzései kísérték már a tempójukat. Pedig sem a pilóták, sem az autók nem rosszak, csak utóbbiak egyszerűen nem erre a viadalra, hanem speciálisan a hungaroringi lendületautózásra készültek.

"Mindemellett", fogalmazott Juni György, "egyes híresztelésekkel ellentétben központilag egyetlen pilótánkat sem tiltottuk el a hegytől. Mi több, éppen a versenyzők kezdeményezték nálunk, mint szervezőknél a kiválást. Ettől függetlenül néhányan, például Wéber Gábor, Kiss Norbert, jelezték, hogy indulni szeretnének hegyen is (Parádon az idén is lesz verseny). Számukra a kupasorozaton kívül, az autó saját kategóriájában ezt lehetővé is tesszük."

Némi "merengésre" a Mecsek-hegyi egykori fényén, egyben a bevezetőbeli számok "helyre tételére" kértük Perjés Zoltánt. A pécsi ralik és hegyik egykori, már visszavonult "atyja" meglepődve értesült a futam elmaradásáról. "Manapság már csak a sajtón keresztül követtem az eseményeket, de nagyon sajnálom, hogy nem lesz hegyi", mondta a sportvezető, aki a legelső futamtól segítője, a harmadiktól pedig majd' két évtizeden át főszervezője, versenyigazgatója volt a pécsi autóversenyeknek.

"Az első futamot 1972-ben rendeztük, akkor még Sági Endre volt a főnök. Az autók a Hunyadi útról, a mai alagút környékéről rajtoltak, majd volt idő, hogy a Széchenyi térről száguldott föl a Kempingig a mezőny. Lyukas esztendő talán egy, ha akadt, ám a nyolcvanas években szinte végig évi két futamra is telt a büdzséből, így jön ki a 45-ös sorszám. Akkoriban persze más volt a szervezés menete. Az út minősége mindig kifogástalan volt, hiszen csak egy "telefon" kellett a megfelelő helyről, és az útépítők boldogan - és ingyen... -terítették le az új aszfaltszőnyeget a szerpentinre. Nem véletlenül vívtunk ki nemzetközi elismerést, amely alapján több Eb-futam házigazdái is lehettünk akkoriban...", nosztalgiázik az egykori főszervező.

A mai viszont minden bajok ellenére máris inkább előre tekint. Ahogy Jelen István fogalmaz, az idei "pihenőévtől" függetlenül nem tett le a folytatásról, és már gőzerővel tervezi, hogy jövőre milyen - nyilván némileg változó - formában térhetnek vissza Baranyába a pályaautók.

Sz. Zs. - Fotó: www.hegyiverseny.hu