Gólpasszt is adott egyszer a mezőnyben Katzirz Béla, a későbbi válogatott kapus

Egy pécsi labdarúgó, dr. Katzirz Béla, a Pécsi MSC, a Sporting Lisszabon, valamint a magyar válogatott egykori hálóőre, csapatkapitánya, volt. Világbajnoki résztvevő lehetett 1982-ben, játszott Platini, Keegan, Blohin, Passarella, Cubillas, Boniek ellen is, pályafutása alatt több alkalommal találkozott Diego Maradonával. Azonban akad valami, amit tényleg kevesen tudnak róla. Nevezetesen, hogy 18 évesen NB II-es meccsen, támadóként gólpasszt adott a Bakony Vegyész ellen. 

Igaz, később villant a piros lap is, szóval abba a 70 percbe számos fontos esemény belefért. Talán Hontvári János játékvezető sem gondolhatta, kit küldött el, amúgy jogosan zuhanyozni, jóval a végső sípszó elhangzása előtt.

A Pécsi Ércbányász támadójátéka nem volt éppen acélos az 1971-1972-es bajnokság tavaszán, a labdarúgó NB II-ben. Tegyük hozzá, a római kettes szám némileg megtévesztő lehet, mivel a Nyugati csoport a harmadik vonalnak számított, az NB I., illetve az NB I/B mögött.

- Kifejezetten tehetséges gyerekként tartottak számon, jól bántam lábbal is a labdával, ha ez nem tűnik hencegésnek - árulta el a 22-szeres válogatott futballista. - A mezőnyben kezdtem a játékot, valóban gólerősnek számítottam, de hirtelen nyúltam meg. Sem én, sem az akkori képzés nem tudott azzal mit kezdeni, hogy elveszítettem azt a futógyorsaságomat, a robbanékonyságomat, ami egy mezőnyjátékosnál nélkülözhetetlen. Ezért kerültem tartósan a gólvonal elé, ahol a reflexeim, bátorságom és labdával való jó „kapcsolatom" hasznosnak bizonyultak. Edzéseken szerettem az egymás közötti játékokban „kint" a mezőnyben játszani. Ráadásul igen eredményesen, amire tekintettel egyszer dr. Dunai János, a Bakony Vegyész ellen, Veszprémben, támadóként állított be a csapatba, 1972. május 28-án. Minden jól alakult az elején, mert a második percben jó ütemben ugrottam közbe a kapus és egy védő közé, visszasarkaltam a labdát az érkező Lubastyik Pistinek (Istvánnak), aki nem hibázott, s így vezettünk.

- Ennek ellenére sem maradhatott végig a társakkal!

- A második félidőben, a 70. percben az ellenfél védője, Búza Mihály „felrúgott", ő is elesett. Mikor felkeltem, újra elgáncsolt. Azt követően, némileg türelmemet vesztve, nem túl sportszerűen, de ráléptem Misi mellére, majd kicsit többet „időztem" rajta, mint amit a játékvezető elnézhetett volna. Ezek után, Hontvári János kiállított, egészen biztosan nem minden jogalap nélkül.

- Ezt a kalandot követően, azért még akadt egy második kísérlete is a kibontakozásra.

- Emlékeim szerint a Zalaegerszegi Dózsa volt a pályaválasztó, június 18-án. Akkor is mezőnyben, középcsatárként kezdtem. Azon a találkozón sem voltam végig a pályán, de csupán csere miatt váltam ki, tekintettel arra, hogy bíró jelezte, hogy engem és az ellenfél egyik védőjét hamarosan kiállít, ha nem hoznak le. Valóban, akadtak „horrorisztikus" jelenetek közöttünk, a váltás mindkettőnkkel megtörtént. Karel József állt be helyettem.

- Talán mégsem bánja, hogy így alakult a sorsa a focipályán?

- Természetesen nem! Sok felejthetetlen élményben volt részem, de az egyik legnagyobb sajnos talán csak az én emlékeimben, valamint Englóner Laci barátom fejében él. Egy Pécsi Dózsa-Pécsi Ércbányász, korosztályos összecsapáson Englóner az ellenfél kitűnő játékosa, mintegy. 14 méterre a kaputól, egyik védőnk jóvoltából ajándékba kapott labdát. Át is emelte felettem, ám megfordultam, majd néhány öles lépést visszafutva, a kapu felső sarkából kiollóztam a labdát. Sajnos felvétel nincsen róla, csak az elmesélni tudom, pedig büszkén mutatnám meg mindenkinek.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva (archív)