Hokiszezonzáró: az elveszett Légió

Amilyen körülmények között e sportágat Pécsett játsszák, túlzás nélkül állíthatjuk, a csapattal szemben támasztható legfőbb követelmény az edzett, ugyanakkor a reményt soha föl nem adó lélek... Hogy mást ne mondjunk, még a Nemzeti Amatőr Jégkorong Bajnokságban is az övék az egyetlen gárda, amelynek igaz saját otthona sincs: a tréningek egy részére még éppen csak alkalmas a lassan muzeális értékké avanzsáló pécsi Műjégpálya, a „hazai" meccseiket azonban már Kaposváron kell megtartaniuk.

A ma 25-30 igazi megszállott, javarészt ifistákból, egykori és mai egyetemistákból álló gárda az idényt ugyanakkor nagy reményekkel kezdte. Többek között, mert két olyan hokist tudhatott soraiban, akiket nem csak ebben az osztályban süvegelnek meg játéktudásáért.

Ám a finn Veso Pylväinänt már a második meccs után hazaszólította a munkahelyi kötelezettség (Pécsett is az Elcoteqben töltötte a jégen kívüli hétköznapjait). Talán még nála is nagyobb érvágásnak bizonyult azonban, amikor a csapat motorja, játékosedzője, a korábban a német másodosztályban edződő Johannes Heinze távozása (bár a másik oldalról rá is büszke lehet a csapat, hiszen a nálunk az orvosira járó fiatalember most egy chicagói ösztöndíjat nyert el...).

Mindezek után nem csoda, hogy testben-lélekben „megroggyant" kissé a gárda, mondja most, az alapszakasz végére érve Gáborik Ákos szakosztályvezető. Hiába voltak vérmesebb reményeik, a két légiós nélkül több meccset nem sikerült már nyerniük, így a korábbi két győzelemmel az 5. helyről várhatják a rájátszást a hatcsapatos bajnokságban.

(E zárás érdekessége, hogy bár papíron még lenne egy meccsük az Erdélyből származó, fővárosi Hargitai Farkasokkal, úgy tűnik, időpont-egyeztetési problémák miatt erre már nem kerül sor, így e derbi pontjait játék nélkül kapja majd az ellenfelük.)
Maga a rájátszás április 5-én, egy nap alatt lefut majd, hiszen a rendszer szerint az első a másodikkal, a harmadik a negyedikkel, az ötödik pedig a hatodikkal vív helyosztót az egynapos fővárosi tornán.

Ezt követően - és mert menet közben a pécsi Jégpálya is nyári „műszakra" állt át, azaz jövő télig amúgy sem tudnának szakszerűen tréningezni, jövő héttől a pihenés, az alapozás, és terveik szerint kis görhokizás következik.

(A szakosztály-vezető szerint „igazi", azaz szakképzett trénerre jelen körülmények között esélyük sem lenne, hiszen a környéken nem él ilyen, egy vidéki mester „idetelepítésére" pedig természetesen nincs pénzük. Anyagi helyzetükről csak annyit, hogy éves szinten a felnőttkeret minden tagjának nagyjából százezer forintjába kerül, hogy e bajnokságban hokizhat...)

És bár Heinze távoztával pillanatnyilag edzőjük sincs, mi több, tavasszal mostani kiválóságuk, a bajnokság gólkirályi címére is pályázó kanadai-koreai Thomas Song is hazautazik, ők töretlenül bíznak benne, hogy az ősszel újra összeállhat a csapat és a mostaninál jobb eredménnyel fejezhetik be a következő szezont.

Indiánokból Légiósok

A mai szakosztály gyökerei a kilencvenes évekig nyúlnak, amikor pár hokimúlttal bíró Pécsett tanuló egyetemista a Jégpályán „edzegetve" szép lassan annyi diáktársával megszerettette a játékot, hogy ki tudtak állítani egy komplett csapatot, és beneveztek az egyetemi bajnokságba - persze még „farmernadrágban, mackófölsőben", utal a kezdet nehézségeire Gáborik Ákos. Aztán kissé szervezettebbé válva a Pécsi Indiánoknál rögbisei mellett lettek a második szakosztály. 2003-ban beneveztek az akkori amatőrligába - ám ott „nem érezték magukat túl jól", így hamar búcsúztak.

Velük párhuzamosan a Jégpálya „hivatalos" együtteseként a Pécsi Ifjúsági Jégkorong Egyesület is bontogatni kezdte a szárnyait - hogy aztán a kettő tulajdonképpeni, bár nem hivatalos fúziójából létrejöjjön a mai országos amatőrbajnokságban vitézkedő alakulat. Jelenleg éppen az egyesülés (az IJE keretei között, Legio Sopianae csapatnéven) tényleges előkészítése folyik.

Az alapszakasz végeredménye

Sz. Zs. - Fotó: najb.hu