Íme, itt az ajándékunk: a csoda, ami biztosan nem három napig tart

2016. június 23. csütörtök 14:33

VIDEÓ! A nyolcvanéves Boris néni nem bírta az izgalmakat, kimenekült az udvarba, barátom a tévé előtt mérte a vérnyomását. S a varázslat még egyre tart.

Ezeket a napokat biztosan soha nem felejtjük el. Magyarország-Ausztria 2:0, Magyarország-Izland 1: 1, Magyarország-Portugália 3:3. Olyan az egész, mintha nem is velünk esne meg.

Eddig csak szomorúan bámulhattuk, mint a kisgyermekek a kirakatokat karácsony előtt, hogy hogyan focizik a világ, s ugyan tudtuk, hogy „amott, a folyó túlsó partján mindenféle varázslatos készülék van", soha nem láthattuk azokat.

Most viszont mi is kaptunk ajándékot. Végre átélhetjük, milyen, amikor nem csak szemlélői, hanem részesei vagyunk valami nagyon jónak. Többről van szó, mint pár meccsről. A csoda megtörtént, s talán még észre sem vettük, de már napok óta átéljük.

Így szurkoltak a pécsi Kossuth téren szerdán:

Elfogott utcai beszélgetésekből, apró gesztusokból is kiderül, hogy bizony mindenkit megérint csapatunk remeklése.

A nyolcvanéves Boris néni például, aki korábban azt se tudta, hány perces egy félidő, most arról érdeklődik, mi fán terem a les. Egyébként nem is bírta nézni a szerda esti meccs végét, annyira izgult,hogy kimenekült az udvarba, s ott várta ki a hármas sípszót.

Egy barátom meg, akit eltiltottak az izgalmaktól, vérnyomásmérővel a karján nézte a meccset. Igaz, már Gera góljánál felszökött majd' 180-ig, de oda se neki, persze hogy végigtombolta az egészet.

Mint ahogy az örökké szomorkás, leginkább csak sopánkodni tudó öregúrral is fordult egy nagyot a Föld, amikor a levegőbe csapott Gera góljánál. Láss csodát, világ: még el is mosolyodott.

És a varázslat még javában tart. Mi lesz itt, ha kiütjük a belgákat?!