Iványi Dalma szerint a lelkesedést, az odaadást a legnehezebb átadni a gyerekeknek

A hitelességéhez kétség sem férhet,  Iványi Dalma nem csupán a tankönyvekből ismeri a kosárlabdázása világát. A korábbi sokszoros magyar bajnok, kupagyőztes, a WNBA szereplője, az egykori klasszis ma a PVSK Nemzeti Kosárlabda Akadémia szakmai igazgatójaként legalább kétszázhúsz gyermek, illetve csaknem húsz edző munkáját irányítja, felügyeli. De nem egyszerű a dolga, ha önnön erényeit szeretné viszontlátni a munkája során. 

Egy képzavart a „legjobb" egy még nagyobb hasonló mondással feloldani. Sokan a pécsi kosárlabdázás ikonjaként emlegetik Iványi Dalmát, de ez nem igaz! Mert ő nem egy fára festett kicsiny szentkép, hanem a helyi kosárlabdázás „templomában" egy igazi freskó. Hatalmas alak, akit érdemes tisztelni azért, amit eddig elért. Persze, edzőként még előtte az élet.

A pécsi Verseny utcában nemrégen készült el egy olyan új munkacsarnok, ahol folyamatosan pattog a labda. Nemcsak a kosarasok birodalmáról van szó, de mi most ragadjunk le ennél a sportágnál, ha már Iványi Dalmát faggattuk az utánpótlásról.

- Remek ez a terem, de gond is jár vele - jelentette ki nevetve a volt válogatott irányító. - Hiszen minden korosztálynak, mindkét nemnek legalább egyszer hetente biztosítanunk kell, hogy itt edzhessen. Természetesen a város többi csarnokában is folyik a felkészülés, de a gyerkőcöknek jár az új élményből is. Senkit sem zárhatunk ki a jóból. Kellemes gondok ezek, természetesen megoldjuk őket.

- Könnyű elcsábítani a lurkókat, megnyerni őket a népszerű labdajáték űzésére?

- Felemás tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Akiknek a szülei, testvérei révén már kialakult valamilyen kötődése, azoknál ez könnyebb. Mások csak keveset tudnak a sportágról, náluk nehezebb az ügy. De nem csupán megnyerni kell a fiatalokat, hanem megtartani is. A mi korábbi sikereinkről sokan már legfeljebb csak hallottak valamit. Manapság gyorsabb a felejtési sebesség, mint valaha volt. Megváltozott a világ, de a személyes példamutatásra szükség van.

- Egyszer egy szakember, Varga Ferenc azt mondta, jó, ha húszezer fiatalból lesz egy Iványihoz fogható talentum. Ez iszonyúan nagy szám!

- Az ifjúság felnevelése nem egyszerű, néha kudarcokkal, csalódásokkal járó út. Ám mi azért nem lankadhatunk! Mindenki nem lehet válogatott szintű sportoló, de még NB I-es sem. Ettől azonban még jó közösségi embert faraghatunk bárkiből. A sportági bázist szélesíteni érdemes.

- Menyire nehéz átadni a tudást, a lelkesedést, az odaadást?

- Egykoron egyszerűbb volt, mert én gyakran az utolsó, már-már „felesleges" labdára is rávetődtem, ami motiválta a társaimat is. Ma meg ötből hárman talán azt kérdeznék, mit akar ez a harcias nő? Hát nem mindegy, kié lesz a labda, ha megvan a meccs? Nekem persze fontos volt, de nem mindenki van vele így.

- Mivel még európai klasszisként is gyakran „feltépte" a parkettát, úgy is, ha nem volt élet-halál kérdése a helyzet.

- Talán ezt a szemléletet a legnehezebb továbbvinni, de törekszünk rá. Pont én nem szoktam a személyes példámmal élni, mert nem az a típus vagyok. Pedig talán nem ártana, ha mindenki tudná, kik voltak az elődök. Ebben javulnom kellene, mégis meghagyom a dolgot a kollégáimnak.

Pucz Pétter - Fotó: Dittrich Éva