Kemény Dénes a pólósok pénzéről

2009. március 26. csütörtök 14:55

A 2009-re szóló városi sportköltségvetés elosztása után elmondható, az idei pénzosztás „nagy vesztese" kétségkívül a PVSK OB I-es férfi vízilabdacsapata, amely a tavalyi 20 helyett 13 milliót kapott - amit természetesen sérelmez is a szakosztály.

Több szempontból is a nagy változások esztendejének tekinthetjük a város és a sport kapcsolatának szemszögéből 2009-et: a legfontosabb, hogy most járt le az a még 2004-ben elfogadott sportkoncepció, amely a körülmények változása miatt önmagában is alapos felülvizsgálatra szorulna.

Kemény Dénes: „Ha csökken a munka színvonala, az a válogatottra is káros lehet"

Teljesen természetes, hogy a PVSK vízilabdázói nem mentek el szó nélkül amellett, hogy csökkent - ráadásul a „nagycsapatok" közül gyakorlatilag egyedül náluk, és kiugró mértékben - a szakosztály önkormányzati támogatása.
A pólósok „védelmében" a sportág nem kisebb személyisége, mint a háromszoros olimpiai bajnok magyar válogatott szövetségi kapitánya is szót emelt.
Kemény Dénes a Pécsi Újságnak már első szavaiban sajnálatát fejezte ki, miután a PVSK-soktól a megvonás híréről, főként annak mértékéről hírt kapott.
- Azért különösen elszomorító ez a pécsi helyzet, mert önkormányzati megvonásról az ország többi klubjában egyáltalán nincs tudomásom. A gazdasági társaságok némelyike, amelyeknek esetleg csökkent a bevétele, szigorított kicsit a vízilabdacsapatok szponzori támogatásán, önkormányzat azonban sehol sem, főként ilyen mértékben - mondta a kapitány.
- Azon pedig, hogy mindez éppen Pécsett történt, azért csodálkozom különösen, mert ahogy tudom (és ahogy ezt sokfelé én magam is jó példaként megemlítettem), a döntéshozók ott korábban mindig fölül tudtak emelkedni a politikán a sport érdekében. Remélem, most sem politikai ok húzódik a háttérben - ahogy informátoraim a szocialista sportbizottsági elnök és a fideszes póló-szakosztályvezető miatt ennek lehetőségét felvetették.
- És hogy immár szövetségi kapitányi szemmel tekintsek az ügyre, nekem, illetve a válogatottnak azért hozhat kellemetlen következményeket az első látásra teljesen különálló eset, mert ha például Pécsett a csökkenő támogatást megsínyli a klubban végzett szakmai munka, akkor először az a három tehetséges játékos (Czigány Károly, Gárdonyi András, Kovács Gábor) kerülhet kellemetlen helyzetbe. Hiszen a válogatási elveim alapja a szakosztályoknál végzett jó teljesítmény - utalt egy újabb lehetséges veszélyre Kemény Dénes.
- Márpedig, ha csökken azoknak a száma, akikre számíthatok a keretedzéseken, az adott posztokon a konkurenciaharc csökkenésével a játékosok motivációja is némi csorbát szenvedhet, végső soron a válogatottbeli munka is kárát láthatja egy klubban bekövetkező helyzetromlásnak.
- És hogy végül egy általános érvényű problémát is megemlítsek, ha szűkül a költségvetés, nyilvánvalóan a tömeg bázis és az utánpótlás is kárát látja ennek. Márpedig a vízilabda, egyáltalán, a vízben végzett munka a legegészségesebb sportmozgások közé tartozik, tehát (többek között) a pécsi fiatalok számára is üdvözlendő lenne minél szélesebb körben éppen a vízilabdát választani. Hiszen, ha nem is lesznek mindannyian Czigány Károlyok, Gárdonyi Andrások, Kovács Gáborok - egészséges, edzett felnőtt mindannyiukból válhat - zárta mondandóját a szövetségi kapitány.

Ráadásul a pécsi nagyegyesületekkel élő hároméves szerződések is jelentősen megkötötték a sportért is felelős társadalmi kapcsolatok bizottsága kezét. Ezek közül most járt le az utolsó, a Pécsi Vízmű PVSK-Füszért OB I-es vízilabdázóié.

Mindezt azért kell tudni, mert ahogy Fuchs Gábor, a bizottság elnöke az elosztás után legmarkánsabban megfogalmazott „nemtetszés", azaz a pólósok panaszával kapcsolatban fogalmaz, nem arról van szó, hogy valakitől most elvontak valami „járandóságot", hanem épp ellenkezőleg: a korábbi, szerinte túlzó összeget tudták végre „helyrehozni" e szerződések végére érve.

Az óhatatlanul felvetődő politikai „összefüggésről" (merthogy a Vasút e szakosztályát De Blasio Antonio fideszes EU-parlamenti képviselő elnököli) a szocialista városatya úgy vélekedik, hogy részben neki személy szerint „semmi baja" a pólósokkal, másrészt a szigorúan szakmai alapon meghozott döntést a bizottság teljes (azaz grémiumban a Fideszt képviselő Csizi Péterrel való) egyetértésben hozta meg.

A támogatási elvek négy pilléren nyugszanak, mondja, márpedig, bár az eredményességben felveszik a versenyt a támogatás szempontjából „riválisnak" számító MiZo-val, PVSK-Pannonpowerrel, PMFC-vel a pólósok - ám az utánpótlás-nevelés, a pécsi tradíciók, pláne a közönségvonzerő terén már jelentősen elmaradnak az említettek mögött.

Arról nem is beszélve, tette hozzá Fuchs, hogy az említett (és táblázatunkban részletesen is megtekinthető) összeg csak egy része a városi támogatásnak. Az úgynevezett A-kategóriás, azaz kiemelt egyesületek ugyanis saját otthonuk, azaz a sportcsarnok vagy az uszoda ingyenes, illetve kedvezményes használatával tulajdonképpen további önkormányzati milliókhoz jutnak.

Hogy a 2008-as számokat tekintsük, a MiZo-Pécs 2010 női kosarasai ily módon 4,64, a PVSK-Pannonpower férfigárdája 5,28, a PEAC női kézisei 3,92, az Uniqa-PVSE (NB II-ben feljutó helyen álló) férfikézisei 3,99 - míg a PVSK emlegetett pólósai további 55 (!) millióval terhelték a városi büdzsét.

E matematika szépséghibája persze, hogy a sportbizottság kérésére az adott intézményvezetők egy különlegesen számított összeget jelöltek meg. Azt ugyanis, amennyi bevételt elvben akkor könyvelhettek volna el, ha ugyanannyi időegység alatt ugyanannyi fizető vendég járult volna a kasszához, mint amennyi idővel és létszámmal a sportolók pályahasználatát számolni lehetett (amire, ugye, semmi garancia nincsen...).

Az A-kategória teljes összege csökkent egyébként 2008-hoz képest - 189-re a tavalyi 201 millióról. A mellékelt táblázatunkban szereplő idei összegekhez képest a PVSK Sportkör (10 m Ft) kerete változatlan maradt. Minimálisan nőtt a MiZo (45+4-ről 45+6), majdnem ennyivel csökkent a PVSK Pannonpower (45+8-ról 45+5) prémiumkerete (a hölgyek javára az Euroliga-szereplés döntött).

48-ról 40+8-ra változott a PMFC városi millióinak száma, a prémium csak az NB I-be jutásért jár. A PEAC kieséssel „kacérkodó" NB I-es női kézisei 6,5+1 helyett az idén már csak 5 millióból gazdálkodhatnak - a másik oldalon viszont az Uniqa-PKK veretlenül éllovas NB II-es férfigárdája a tavalyi 7,5 helyett 8+3 milliót kap - a prémiumot szintén csak az élvonalba kerülés esetén. A „hetesfogatot" a már említett vízilabdázók zárják a 20 helyetti 13 millióval.

Visszatérve az alapelvekhez és a sportkoncepcióhoz: Fuchs Gábor eredményként könyveli el, hogy az utóbbi években egyre nagyobb szeletet hasít ki a támogatás-tortából a profik rovására a diák-, tömeg- és szabadidősport.

Számszerűsítve: a hét A-kategóriás klub összesen 166 (+25 prémium) milliója a négy év előtti 76-ról mára 63 százalékra mérséklődött az összköltségvetésből (miközben az utánpótlásé 18-ról 46-ra nőtt). Sokak - és a most kifutó sportkoncepció - szerint ez persze még mindig sok.

Ám a sportbizottság úgy érvel, hogy jelen gazdasági körülmények között a hosszú távú célként megfogalmazott egyharmados arány (pláne a nyugati minta, ahol az önkormányzatok a profikat általában nem, csak az utánpótlás- és tömegsportot támogatják, emellett sportlétesítményeket üzemeltetnek) kivitelezhetetlen - ez ugyanis azonnal megölné az élsportot.

Márpedig többek között a példaképek miatt is elengedhetetlen szükség van, hiszen a gyerekek széles körével éppen az ő sikereiken keresztül lehet megszerettetni a testmozgást.

Képünkön: az idén már a válogatottba is behívott Gárdonyi Andás kapus.