Kézisdilemma: futja-e az NB I-re?

2009. június 11. csütörtök 18:15

Kézisdilemma: futja-e az NB I-re?
Nincs könnyű helyzetben Danyi Gábor (képünkön), az NB I. B-ben bajnokságot nyerő Uniqa-PVSE férfi kézilabdacsapatának vezetőedzője, egyben ügyvezetője. Ha jól meggondoljuk, két „rossz" döntés között kényszerül ugyanis választásra: vagy a szívére hallgatva a bentmaradáshoz egyelőre kevésnek látszó büdzsével is vállalja a magasabb osztályt - azaz borítékolhatóan pofozógép-szerepre kényszeríti a szinte biztosan egyből kieső csapatot; vagy józan ésszel marad a második vonalban - amit, ugye, akkor miért is volt érdemes megnyerni?

Egyetlen momentum „könnyítheti" meg a szakvezető számára a lehetetlen döntést, jelesül az, hogy a PEAC női kéziseivel korábban már mindkét változatot megélte. Azaz, volt, hogy a hölgyek az NB I. B bajnokaiként vállalták az élvonalat (azonnal ki is estek), és olyan esztendő is, hogy bajnokként is maradtak alul - ahol újra kiemelkedtek a mezőnyből.

(Megjegyezzük, a PEAC ismét ugyanebben a helyzetben találta magát, csak a másik oldalon: simán kiestek ugyanis az élvonalból, ám a hírek szerint a szövetség „lasszóval" sem tudja összetoborozni a szükséges NB I-es létszámot, így alkalmasint folytathatják ugyanott is, már persze, ha a szétszabdalt kerettel bele mernek vágni...)

Visszatérve a férfiakra, és a nagy dilemmát kiváltó előzményekre: nem lenne ugyanis semmi „baj", ha a csapat nem produkál valami elképesztően fergeteges szezont, és minden várakozást felülmúlva nem nyeri meg fölényesen a bajnokságot...

Egy személyben ügyvezető, vezetőedző

Több labdás sportágban, sőt a kézilabda NB I-ben sem lenne lehetőség az olyasfajta „titulushalmozásra", amit a B-csoport viszonylag lazább paragrafusaiai bizonyos feltételek között megengednek.
Az ugyanis jogi nonszensz lenne, hogy valaki saját magával kössön - ráadásul munkavállalói, tehát alá-fölérendeltségi viszonyt feltételező szerződést. Márpedig az Uniqa-PVSE-nél erre Danyi Gábor, mint ügyvezető lenne jogosult - Danyi Gáborral, mint vezetőedzővel...
Ahogy a sportvezető fogalmaz, a kérdést a létező legegyszerűbben oldották meg: nincs edzői szerződése, a csapat irányítását (nemcsak papíron, ténylegesen is) társadalmi munkában végzi. Ez ugyanis az a lehetőség, amelyet a szabályzat a második vonalban még lehetővé tesz - miközben a szükséges szakmai végzettséget természetesen megköveteli, és ilyennel ő rendelkezik is.

Mert emlékezzünk csak vissza az idénynyitóra: egy héttel a rajt előtt még úgy tűnt, még a másodosztályban sem indulhatnak. Kiderült ugyanis, hogy a „jogelőd" Uniqa-Pécsi KK pénzügyileg összeomlott, lemondott az ügyvezetője is, a szövetség pedig az NB I. B-s indulási jogot készült megvonni a társaságtól.

Ekkor nyújtott mentőövet a Pécs Városi Sportiskola Egyesület (a volt TÁSI - amelyet, hogy tovább cifrázzuk, ugyancsak Danyi Gábor elnököl...). Kezeskedtek az indulás valóban minimális feltételeinek megteremtéséért, Danyi Gábor pedig - egyéb jelentkező híján - az ügyvezetői tisztet is a nyakába vette.

Végül elindulhattak hát, ám vérmes reményei senkinek sem voltak, ha valaki borítékolta volna nekik, hogy legalább a dobogó közelébe juthatnak, valószínűleg maguk sem hitték volna biztosan.

Aztán... Aztán egészen a 22. fordulóig nem találtak legyőzőre a pályán. Utóbbit fontos hangsúlyozni, egy „elnézett" játékengedély miatti adminisztratív vereség ugyanis közben becsúszott, vagyis egy valójában megnyert meccset a szövetség 10-0-lal az óvó ellenfélnek igazolt.

Ahogy Danyi Gábor - ezúttal mint vezetőedző... - visszatekint az idényre, az valóban maga volt az álom, amelyben a legkeményebb „ébresztőket" a Nagyatád és a Fehérvár idegenbeli meccsei hozták, ám kiélezett csatában végül ezeken is sikerült megmenteni a pontokat.

A siker titkát a szakvezető egyértelműen a kimagasló csapategységnek tudja be, az őfelsége testőreinek „egy mindenkiért, mindenki egyért" klasszikus motivációján kívül mással ugyanis nem nagyon rukkolhatott elő a PVSE.

Ahogy a közszájon forgó „statisztikákból" csemegézünk kicsit, kiderül, hogy a klub 14 milliós idei költségvetése az NB I. B-s pénzügyi rangsorban a 8. helyre volt elég csupán. Danyi Gábor ma úgy számol, hogy az önkormányzat és pár reménybeli szponzor jóvoltából ennek maximum a duplája jöhet össze a június 30-ai nevezési határidőig.

És akkor egy újabb összehasonlítás: az utolsó, még bentmaradó helyet megszerző Csurgó kb. 120 millióból tudta (éppen csak) megtartani NB I-es tagságát... A két szám különbsége jelenti a pár hét alatt eldöntendő kérdés velejét, miszerint bele merjenek-e vágni a hőn vágyott NB I-be. Az igen ugyanis azt is jelentené, hogy a csapat a legmagasabb osztályban is kizárólag amatőr státuszú játékosokat foglalkoztatna, akik vagy munka vagy tanulás mellett járnának az edzésekre.

(E ponton elhangzik egy szomorú párhuzam is, megemlítve a pécsi férfi és női kosárlabda, a vízilabda, illetve a másodosztályú futball helyzetét, különös tekintettel az önkormányzati támogatása és a sportágak nemzetközi sikeressége közötti ellentétre, ám Danyi Gábor rögtön hozzáteszi, véletlenül sem akar ellentéteket szítani senki között, csak azt szeretné jelezni, hogy a sikert nem minden esetben jelenti automatikusan a több pénz...)

Azt ugyancsak az összetartó csapat pozitívumaként említi a szakvezető, hogy miután a játékosok előtt vázolta a lehetőségeket, 95 százalékuk a mindenképpeni maradás mellet voksolt - de szerinte a maradék is inkább erre hajlik.

Ezek után az már nem csoda, hogy a játékoskeret megerősítése nem szerepel a napirenden - illetve, egy régi-új kézisük mégiscsak lesz, hiszen az egykori sikerkovács, eddig Tatabányán játszó Szögi Balázst a jövőben a munkája is Pécshez köti, így örömmel vállalt szerepet a csapatban is.

Összefoglalva tehát, Danyi Gábor úgy véli, legföljebb húsz százalék az esélye, hogy az NB I. mellett voksolnak majd - ám ha nem így lesz, a B-ligában is a tavalyi lelkesedéssel kezdik majd újra a küzdelmet.

Sz. Zs.