– Hogy érzi magát Kozármislenyben?
– Az eddigi eredményeink fényében lehet, hogy furcsán hangzik, de jól. A szezon előtt a középmezőny elérést tűztük ki célul. Még nagyon a bajnokság elején tartunk, messzemenő következtetéseket így nem szabad levonni néhány meccs alapján. A nyáron nagy játékosmozgás történt a csapatnál, több új labdarúgó is érkezett, idő kell a beépülésükhöz. Emellett sérülések is sújtanak minket.

– Mérkőzések közben érez még késztetést arra, hogy stoplist húzzon és beálljon a játékosok közé?
– Már egyáltalán nem. Számomra elég, hogy a PMFC öregfiúk csapatában játszhatom. A profi labdarúgó pályafutásom véget ért, elégedett vagyok azzal, hogy jó körülmények közt irányíthatok egy NB II-es csapatot mint vezetőedző.

– Pályafutása során több magyar és külföldi csapatban is játszott, de végül mindig visszatért Pécsre.
– Bár most Mislenyben dolgozom, pécsinek vallom magam. Itt váltam NB I-es játékossá, Pécsről válogattak be a nemzeti csapatba és innen is szerződtem külföldre. Lett volna rá lehetőségem és talán jobban meg is lennék becsülve, de soha nem gondolkoztam azon, hogy letelepedjek külföldön. Családommal egyszerűen nem tudtuk volna elképzelni, hogy máshol éljünk.

 

– Az ön és a PMFC vezetősége között lévő viszony jóindulattal sem nevezhető felhőtlennek...
– Úgy gondolom, nem csak én köszönhetek sokat a klubnak, ez fordítva is igaz. Sokat adtam a csapatnak, amelyből sajnos nagyon keveset kaptam vissza. Úgy néz ki, ez egy egyoldalú szerelem. Nem csak Pécsre, talán az egész magyar labdarúgásra jellemző, hogy olyan emberek kerülnek a klubokhoz, akik semmit nem tettek le az asztalra, mégis úgy beszélnek, mintha hatalmas sikereket értek volna el. Nem véletlen, hogy Pécsett sincs a vezetők közt egy régi játékos sem.

– Egyik legnagyobb sikere a PMSC-vel aratott 1990-es kupagyőzelem, amelynek idén volt a huszadik évfordulója. Tartottak ennek apropóján összejövetelt az egykori játékosokkal?
– Nem volt ilyen, legalábbis engem biztosan nem hívtak meg rá. Ez a kupagyőzelem a klub utolsó nagy sikere, úgy gondolom, a PMFC feladata lett volna, hogy egy kisebb összejövetelt megszervezzen, de én már ezen sem csodálkozom. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, semmi sem változik...

Palotás Péter – Fotó: EQM