Nem jutott a döntőbe a MiZo!

MiZo-Pécs 2010 - Szeged
65-77 (16-16, 24-19, 12-20, 13-22)

Kosárlabda NB I., nők, play-off, elődöntő, 3. mérkőzés, Pécs Lauber Dezső Sportcsarnok, 2000 néző. V.: Bodnár, Ádám, Benczúr.

MiZo-Pécs 2010: Iványi 11/6, Török 6, Raksányi 4, VAJDA (képünkön) 22/6, Ohlde 12. Cs.: Sarok 6/3, Krnjics, Somogyi, Mészáros 4/3.
Vezetőedző: Füzy Ákos.

Szeviép-Szeged: NÉMETH 8, FŰRÉSZ 18, Laczi 7/3, MASLOWSKI 21/3, ZSERZSERUNOVA 21/15. Cs.: Szakács 2, Russai, Vincze,
Vezetőedző: Donkó Orsolya.

Az eredmény alakulása. 2. p.: 0-5, 3. p.: 3-5, 6. p.: 5-12, 7. p.: 12-14, 9. p.: 16-16, 12. p.: 20-21, 14. p.: 20-26, 16. p.: 28-27, 20. p.: 40-35, 22. p.: 42-40, 24. p.: 44-43, 26. p.: 48-43, 28. p.: 49-48, 29. p.: 51-52, 30. p.: 52-55, 32. p.: 56-55, 33. p.: 56-59, 37. p.: 60-67.

Kipontozódott: Sarok, 39. p., Török, 40. p.

„Könyökkel, gyomorba, jó nagyot, akkor majd meggondolják, mennyire jönnek közel...", biztatta egymást a „tuti" taktikával még a feldobás előtt a sajtóhelytől másfél méterre melegítő szegediek két játékosa.

Hittük is meg nem is, hogy ebből valamit is valóra váltanak, ám amikor Iványi egy „medvepuszi" után hosszú percekig csak sántikálni tudott, majd Mészáros valóban kapott egy gyomrost, ráadásul úgy, hogy a labda a közelben sem volt, kezdett a párbeszéd elgondolkodtatóvá válni...

Annyiból viszont nem vált be a dolog, hogy a pályára visszabaktató Iványi, meg az újra levegőhöz jutó Mészáros is rögtön egy-egy triplával állt bosszút.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert bizony az első 6-7 percben nemhogy távoli, de bármiféle kosarak tekintetében sem jeleskedett a MiZo. Részben, mert a szegedi védelem roppant masszívan lökdöste el elsősorban Ohldét még a körte közeléből is - nem csoda, hogy az amerikai center messze el is maradt megszokott teljesítményétől.

Sajnos, a többiek sem brillíroztak, az első perceken nagyon is érezhető volt, hogy miközben a vendégek remekül leküzdötték a szegedi győzelem után esetlegesen még bennük maradó „MiZo-fóbia" utolsó csíráit is - a hazai gárda épp ellenkezőleg, rezgett, mint a nyárfalevél, még a gondolatától is, hogy Zserzserunováék még egyszer föléjük kerekedhetnek. (Amit ez jelentett volna, nem túl gyakran érezte az elmúlt két évtizedben a mindenkori pécsi női csapat: utoljára 1996-ban fordult elő, hogy a Pécs nem jutott be a bajnoki döntőbe...)

Jobban játszott, és vezetett tehát Szeged, egészen a 8. percig, amikor Sarok két jó büntetője révén egyenlítettek a pécsiek (16-16), ám a folytatás is a vendégek apró előnyét hozta. A második negyed közepe felé kezdett oldódni a pécsiek feszültsége, ami egyből pontosabb támadás-befejezéseket is eredményezett.

Ettől persze a Szeged jött zavarba, és kezdte mellészórni a labdákat, így egy 8-1-es rohammal, meg Sarok szép triplájával először ragadta magához az előnyt a pécsi csapat (28-27).

Arról persze szó nem volt, hogy bármit is föladtak volna az alföldiek, sőt! A korábbiaknál is keményebb, olykor már a durvaság határát súroló védekezésükkel folyamatosan megpróbálták szétzilálni a pécsi sorokat.

Eleinte kevesebb, a harmadik negyed végére egyre több sikerrel: a vezetést alig fél perccel a dudaszó előtt vette vissza egy horoggal Maslowski, majd az ellenállhatatlan Zserzserunova immár ötödik triplájával még növelte is az előnyt (51-55).

A negyedik negyed adok-kapokkal indult - ami testre ment, azt a sorozatos faultok, ami a gyűrűbe, azt az egy-két ponttal folyamatosan váltakozó vezetés jelezte. Az utolsó öt percnek hazai időkérés után, és egypontos vendégelőnnyel (60-61) vágtak neki a csapatok. Aztán jött Fűrész, majd Maslowski, és Füzy Ákos 60-67-nél, immár kritikus helyzetben hívhatta magához megrökönyödött tanítványait. Ám hiába, a dobásokat szinte senki nem merte bevállalni a maradék alig három percben, csak Raksányi, ő viszont rendre mellészórta a labdát.

Kerek egy perc volt vissza, amikor 62-69-et mutatott az eredményjelző, és Füzy Ákos, immár harmadik, utolsó idejét kikérve igyekezett még valami lehetetlenre rábírni a csapatot. Németh ezt követő kétszer két jó büntetője után azonban már csak romjaiban heverve ült a kispadon... A teljes csapattal együtt, tegyük hozzá, no meg a teljes nézőtérrel.. Hogy a parkettről már ne is beszéljünk, mert ott már nem is történt más, mint némi szomorú asszisztálás az utolsó szegedi örömpontokhoz.

A két győzelemig tartó párharc így 2-1-es szegedi győzelemmel végződött, a MiZo nem jutott a fináléba. A döntőt tehát a Szeged játssza majd hétfőtől az ugyancsak ma befejeződött Sopron - Győr párharc nyertesével - természetesen a Sopronnal, a pécsieknek pedig marad a bronzmeccs a Győr ellen.

Füzy Ákos: - Végtelenül csalódott vagyok, hogy nem sikerült megvalósítani az elképzeléseinket. Ma nagyon sebezhetőek voltunk, és technikailag sem tudtuk fölvenni a gharcot a Szegeddel. Gratulálok Donkó Orsolyáéknak, megérdemelték a győzelmet. Mi igyekszünk a Magyar Kupával vígasztalódni, bár nehéz lesz, hiszen az álmunk a bajnoki döntő volt.

Donkó Orsolya: Hihetetlen küzdelmet mutattak be a lányok, még az utolsó pillanatokban is holtfáradtan tudtak gondolkodni, küzdeni. Igazi csapatmunka gyümölcse ez a győzelem, amelyre Pécsről való elszerződésem óta vártam.

KORÁBBAN ÍRTUK:

Még egyszer nem hibázhat a MiZo

Péntek este komolyabban kell venni a Szegedet a döntőbe jutásért

A múlt vasárnapi első elődöntő-meccs már-már kiütéses győzelme talán túlontúl elaltatta a MiZo-Pécs 2010 éberségét, így a szerdai második menetben váratlan vereségbe szaladt bele a Tisza-parton. A női kosárlabda NB I. fináléjába jutásról tehát a 17-én, pénteken 19:00-kor kezdődő (az ugyanaznap 16 órakor induló Pikker-PTE-PEAC - Vác női kézilabda alsóházi rájátszásrajt után) harmadik találkozó dönt.

Ha csak abból az évek óta elfogadott „alaptételből" indulunk ki, hogy a női kosárlabda-bajnokság egyetlen élvezhető párosítása = MiZo - Sopron", nem kis meglepetést okozhatott a kosárlabda-szurkolóknak a szegediek tizenegy pontos győzelme.

Ha azonban belegondolunk, hogy ezen a szerdai meccsen az ősszel-télen az Euroligában remeklő játékoskeretből sehol sincs már például a brazil Graziane és az amerikai Queenan, a továbbra is kulcsembernek számító Mazzante pedig sérült, talán már nem is olyan „szentségtörés", hogy a Sopronon kívül egyszer még valakitől kikaptak egy szezonban. Különösképpen nem Donkó Orsolya idén már céltudatosan bajnoki döntőre törő gárdájától.

Füzy Ákos vezetőedző a vereség másnapján úgy fogalmaz, hogy bizonyos szempontból jókor is jött ez a pofon: „Hajlamosak voltunk már azt hinni, hogy egy Szeged nem is lehet ellenfél...". Épp ezért nem csoda, hogy a szakvezető a csütörtök esti, elsősorban regeneráló tréning után úgy nyilatkozott, elsősorban mentálisan kell följavulnia a csapatnak a harmadik meccsen. Sokkal keményebben kell játszani, hiszen Szegeden a gyenge védekezés zilálta végül szét a támadások hatékonyságát is.

És persze a cseresor tagjainak kell sokkal jobb egyéni teljesítményekkel előrukkolniuk, hiszen ha második meccs statisztikáját e szempontból állítjuk „párba" kiderül, hogy miközben a kezdőötösök 61-61-re végeztek, a cserék „különmeccsét" 14-3-ra nyerte a Szeged.

A Szegeden is remeklő Iványi, valamint a rajta kívül egyedül extrát nyújtó Raksányi (no, meg a még jó átlagot hozó Vajda és a láthatóan fáradó Ohlde) mellett a többiek kiemelkedő játék is szükséges lesz a biztosan vérszemet kapó alföldiek ellen.

És persze a közönség hathatós támogatására is, hiszen ez a találkozó biztosan nem lesz olyan sétagalopp, mint az első pécsi volt - bár semleges szurkolói szemmel nézve talán nem is olyan nagy baj, ha a bajnoki döntőbe nem egy előre lefutott, hanem izgalmas, kiélezett csatán keresztül vezet a jobbik csapat útja.

Sz. Zs. - Fotó: mizopecsbasketball.hu/Rébay Viktor