Nem sikerült a bravúr a horvátok ellen

2009. január 24. szombat 22:44

A magyar férfikézilabda-válogatott helyenként remek teljesítményt nyújtva végig partiban volt a végső győzelemre is esélyesnek tartott házigazda Horvátországgal a világbajnoki középdöntő első fordulójában, azonban a kulcsfontosságú pillanatokban rendre hibázott, így végül 27-22-es vereséget szenvedett. Hajdu János csapata a legjobb esetben ötödik lehet a vébén, ehhez azonban mindkét hátralévő középdöntős meccsét meg kell nyernie, elsőként vasárnap a svédek ellen.

Horvátország - Magyarország
27-22 (14-12)

Férfikézilabda-világbajnokság, középdöntő, 1. forduló, Zágráb, 15 600 néző.

Góllövők: Cupic 6/2, T. Valcic 5, Duvnjak 4, Hrvatin 3, Vori 3, Metlicic 3, Balic 2, Lackovic 1, illetve Nagy 6, Ilyés 2, Mocsai 2, Gál 2, Iváncsik G. 2, Eklemovics 2, Harsányi 2, Császár 2/1, Putics 1, Iváncsik T. 1

Bár a városban már szombat dél magasságában is lehetett látni sálakkal, zászlókkal, sőt nemzeti színű léggömbökkel felszerelt magyar szurkolókat, az egyértelműnek tűnt, az Arena Zagrebet 99 százalékban hazai szurkolók töltik majd meg.

A nemzetközi szövetség (IHF) ugyan lemondott néhány neki szánt jegyről, ezért délután egykor rövid időre kinyitottak a pénztárak, de ezeket sem magyarok kaparintották meg.

"Pokol vár a magyarokra" - hangsúlyozták a helyi lapok, s bizony igazuk volt: 15 ezer néző várta Nagy Lászlóékat. A két csapat korábban 22 alkalommal találkozott egymással, nyolc magyar siker és 3 döntetlen mellett a horvátok 11-szer diadalmaskodtak.

Legutóbb tavaly november 2-án a veszprémi Eb-selejtezőn meccseltek a felek, akkor Magyarország 16-15-ös félidő után 30-28-ra győzött.

A csarnokban uralkodó hangulat leírhatatlan volt, tizenötezer torok üvöltötte a vébé dalát és a horvát himnuszt. Csoknyai egykori játékostársával, Goluzával ölelkezett, a két kiváló játékos most edzőként készült egymás ellen. A csapatból ezúttal Törő és Zubai maradt ki.

Szerencsére nem kezdett megilletődötten a csapat, 2-1-re vezett is, az első tíz percben elsősorban a fiatal balátlövő, Duvnjak állította megoldhatatlan feladat elé védőinket. Ami korábban problémát okozott, a támadások sikeres befejezése, ezúttal jól ment: Harsányi a jobbszélről kétszer is mattolta Alilovicot, Iváncsik Gergő szélsőbefutásból volt eredményes (7-7).

Pályára került Putics is, úgy tűnik, Hajdu kapitány revidiálta korábbi nézeteit a kétcserés rendszerrel kapcsolatban. A 20. percben Puljezevics hamiskás mosollyal kimutatott Balicnak, jelezve, látja minden mozdulatát. Válaszul a horvát irányító tíz méterről kilőtte a jobb alsó sarkot...

Utoljára talán éppen azon a november 2-i kora délutánon lehetett ilyen jól játszó magyar csapatot játszani. És ugye a cserék. Amit a csoportmeccseken nem mert meghúzni a kapitány, most megtette, s Puticstól Császárig mindenki hozzátette a részét.

Az első 30 perc láttán a horvát kollégák sem akartak hinni a szemüknek, két perccel a félidő vége előtt Lino Cervar időt is kért, hogy elmagyarázza, hogyan lehet a 13-12-es előnyt növelni. A recept egyszerű volt, Metlicic testcsellel megverte Ilyést. Az utolsó húsz másodpercre Hajdu János időt kért, Nagy viszont elrontotta a kínait.

Szünet után is megmaradt a lendület, egyedül talán a kapuscsere érett, ám Fazekas még a 38. percben is a zokniját igazgatta a kispadon. Metlicic a nézőket biztatta hangosabb szurkolásra, őt a dán játékvezetők figyelmeztették, hogy nem kellene.

A 40. percben Valcic bombájával háromra nőtt a hátrányunk, érkezett viszont végre Fazekas, talánkicsit későn is. Mínusz négynél Nagy tartott előadást Olesen bírónak, de nem tudta meggyőzni a hetes jogosságáról, szerencsére Mocsai végre úgy döntött, a sok tétova passz után kapura lő.

Egy tényezővel nem számoltunk, a fáradtsággal. Kulcsembereink egyre többet hibáztak, a védelem is lyukassá vált, Fazekas hiába mozdult az ő "sávjába", ha a labda a blokk helyén ment a hálóba. Ezért következhetett be, hogy Herbert ziccert rontott, az ellentámadást viszont gólra váltotta az ellenfél - mínusz kettő helyett négy, nagy különbség.

Ráadásul Alilovic - hasonlóan az utolsó spliti csoportmérkőzéshez Svédország ellen - az utolsó pillanatokra tartogatta bravúrjait, ez ellen pedig már mágia sem segíthetett.

A hajrában Mocsai szerzett szép gólt, majd miután egy hetes megítélést követően Nagy és Balic összeölelkezett, Császár a barátság jegyében lábon dobta Losert kapust. Három perccel a vége előtt már kiderült, ez a hajó elúszott, ám a csapatot minden dicséret megillette, mert ilyen taktikusan, összeszedetten nem játszott a világbajnokság eddigi egyik komoly mérkőzésén sem.

A 27-22-es vereség ugyan papírforma eredmény, de kesergésre semmi ok, ahogy a szakvezetés kiszámolta már, Svédország és Korea elleni győzelemmel még akár az ötödik helyért is játszhat az együttes.

Hajdu János szövetségi kapitány: - Sajnálom, hogy nem tudtuk legyőzni a horvát válogatottat ebben a közegben. Akadt néhány fegyelmezetlen megmozdulás, eladott labda, és ez elég volt a hazaiaknak. Nem vagyunk letörve, csak szomorkodunk egy kicsit. Sokáig nincs idő rágódni a meccsen, ezzel a lendülettel és hozzáállással nekimegyünk a svédeknek.

Képünkön: A magyar Putics Barna (b) és Herbert Gábor feltartóztatja a horvát Igor Vorit (k) a középdöntőbeli horvát - magyar összecsapáson