Nyolcvanöt éves az egykori kiváló pécsi hálóőr és edző, idősebb Bogyay Zoltán

Még a II. világháború kitörése előtt, pontosabban 1939. augusztus 21-én született idősebb Bogyay Zoltán. Vagyis 85 éves lett az egykori kiváló futballkapus, aki edzőként is maradandót alkotott Pécsett, elsősorban a Pécsi MSC-nél. Természetesen az ősz sporttárs sem kerülhette el az elmúlt évtizedekben Laufer László fotóriporter nyitott lencséjét. Sok dolgot lehetne elmesélni Zoli bácsiról, de az egyik legfontosabb vele kapcsolatban, hogy a volt tanítványai szinte atyai jó barátként szokták a nevét emlegetni. Pedig mindenkit megizzasztott rendesen!

Gyakorlatias edzőként vált elfogadottá id. Bogyay Zoltán (a képen balra). Olyannak ismerték, aki nem csak „osztja az észt", de be is szokott állni, pontosabban itt ülni a gyakorlások során. Mint tette ezt 1997. augusztus 18-án is, ekkor már a Pécsi Mecsek FC-nél.

Nála közelebb már nem lehetett kerülni azokhoz, akik miatta dobták el magukat, ha kellett akár ezerszer is, a bőrgolyó után. Itt azonban csak egyszerű nyújtást végeztek a gyerekek, tulajdonképpen „pihennek", bár aktív módon.

A Bogyay által kitalált módszer nagyon egyszerűnek számított. A felkészülés során, amikor a legkeményebb munka zajlott, akkor a kapustitkok jó ismerője rádiós módszerrel közvetítette az eseményeket azoknak, akik ott „szenvedtek" vele, mellette.

Ezzel elterelte a figyelmet a nehézségekről, a fiatal jelöltek élvezték a róluk szóló műsort, ha nem is nevetve, de derűsen „szakadtak meg" a feladatok elvégzése közben. Tényleg nem volt fárasztó annak, aki csak hallgatta a dolgokat, mint itt a fotós, 2014. augusztus 9-én.

Összpontosítás, ennyi a lényeg! Herbert Roland (balra) azt leste, mit talált ki Zoli bácsi, hová dobja, ejti a labdát. Mindez még 2005. július 15-i emlék. A tapasztalt mester korábban a Pécsi VSK-ban, a Kaposvári Honvédban, meg a Pécsi Bányászban is állt a gólvonalon.

Néha annyira meg akarta óvni a hálóját a góloktól, hogy szinte önveszélyes módon is rávetődött a lendülő lábakra. Pár sérülés jutott neki, ám el nem tántorította a poszttól a szinte örökifjú „portást"

A zordabb időjárás sem lehetett akadály. Kabátban, sapkában, kesztyűben, meg persze a labdával, az örök játékszerrel, 2006. január 29-én.

Az öregebbik „Bogyó" arról maradt más egyéb mellett híres, hogy a kapusaira soha nem szokott rosszakat mondani. Mindig igyekezett megvédeni őket, valamennyi meccsen jóformán együtt védett velük. Bízott bennük, bár potyagólt azért - egyesek szerint - kaptak.

A kollégák viszont nagyon értékelték a főnök jóindulatát, mindent megtettek, amit csak kért tőlük a rutinos róka.

Azért arra mindig érdemes lehetett felfigyelni, ha Kovácsevics Árpád (jobbra) nagyon komolyan vett valamit. A gyakran bohém futballista nagy tisztelettel szokott beszélni egykori nevelőjéről, mert sok dolgot leshetett el Zoltán bátyánktól. A 80. születésnap alakalmából „Kova" is gratulált, 2019. augusztus 22-én neki. Mert sokat köszönhet id. Bogyaynak, aki immár 85 lett. 

Pucz Péter - Fotók: Laufer László (archív)