Olvasói levél: "magyar kosárlabda: szembeköpve!"

Beküldő: Pécsi Kosárlabda Szurkolók
Készült: 2009-12-20 12:00:00
Feltöltve: 2009-12-20 12:17:21

E-mail címe: [email protected]
Telefon: 70/5555555
Üzenet: Pécsi Kosárlabda Szurkolók

Beküldött anyag: Magyar kosárlabda: Szembeköpve!

Az utóbbi években a kosárlabda társadalmat leginkább megmozgató kérdés az, hogy vajon a magyar élcsapatok miért nem képesek kinevelni játékosokat, melyek a majdani válogatott gerincét alkothatnák.
Nagyon sok megoldási ötlet született, melyek között voltak hasznosnak tűnők és jó magyar módjára olyanok is, amik inkább egy-egy adott egyesület malmára hajtanák a vizet. Egy félmegoldás lépett érvénybe a 2009/2010-as szezontól, mégpedig az, hogy egy csapat 4 légióst nevezhet egy mérkőzésre, melyekből egyszerre a pályán csak 3 lehet. Így biztosítva, hogy 2 magyar mindenképpen játékban legyen csapatonként.

Ez önmagában szép és dicséretes, de.... Először az okokat kellene vizsgálni, hogy miért tart ott a magyar kosárlabda, ahol. Valószínűleg az egyik, ha nem a legnagyobb anomália a játékvezetők minősége. Illetve nem is annyira a minősége, mint a működése. Hiszen látjuk, tudjuk hogy értik a dolgukat ha éppen úgy akarják. De inkább ha van egy pajtás a pályán, vagy a padon, vagy esetleg egy aktuálisan favorizálandó csapat (ezek általában a többinél jóval gazdagabb csapatok) játszik, akkor már lejt is a pálya... De a leggyakoribb még mindig az, hogy a pályán lévő 3 játékvezető közül általában egy az, aki tudja hogy „melyik csapat merre támad", és már az első perctől össze vannak zavarodva, ami egy egész meccses káosz-fújást eredményez. Ez bizony a Magyar Bajnokság és Kupa meccseinek nagyjából 80%-a. Lehet védeni a játékvezetőket, de ez Magyarország 2009-ben...

Hogyan építsenek be a csapatok fiatal játékosokat, ha a játékvezetők csak azért, mert „zöldfölű" 3 perc alatt képesek kipontozni őket, a lépéshibákat is gyakrabban kapják és persze egész meccsen kapják a darálást, hiszen az ellenfél is tudja, hogy játékvezetők hagyják fault nélkül a dolgot mondván; „úgysem mer reklamálni, csak egy 18 éves gyerek, majd én megmutatom neki mi a kosárlabda!" Hogyan épüljenek be egy csapatba, ha a meccseken egyáltalán nem egyenlőek a feltételek? Arról nem is beszélve, hogy ez a felfogás mennyire lerombolja egy fiatal játékos önbizalmát. Láttunk már olyat, aki felkerült NB1-be és megutálta a kosárlabdát... nem egyszer, nem kétszer...

A másik nagy probléma, hogy a fiatalok előtt gyakorlatilag nincsenek példaképek. És akkor itt térnék rá a szombat esti PVSK-PannonPower - Falco KC meccsre. A pécsi csapat egyik fiatal tehetsége, Eilingsfeld János, „Jones", eddigi felnőtt szereplésének talán legjobb játékát mutatva meghatározó játékosként vezette győzelemre csapatát, így méltán örülhetett a meccs végén. Nem sokáig... A szombathelyiek CSAPATKAPITÁNYA, Kálmán László a lefújás után ugyanis 2000 ember szeme láttára, nekifutásból köpte le a pécsi tehetséget. BÁRMIFÉLE RETORZIÓ NÉLKÜL!!!

Tette mindezt úgy, hogy a bajnokság egyik legrutinosabb játékosa, egy bajnok csapat és kétszeres Magyar Kupa ezüstérmes csapat csapatkapitánya. Tehát elméletileg méltán lehetne példaképe a fiatal játékosoknak. Kérdem én, honnan vesz bátorságot egy légynek nem ártó fiatal tehetség nyilvános megalázására? Hát gyönyörű példakép a jövö generációnak, mondhatom...

Mindent összegezve talán jogosan merül fel a kérdés bennem, hogy hogyan nevelhetnénk és tarthatnánk meg fiatal tehetségeket a magyar kosárlabdázás számára, ha a játékvezetők elnyomják, a példaképek pedig arcon köpik a magyar utánpótlást?

Forrás: Pécsi Újság.hu "Beküldöm" rovat - Olvasói levél