Pécsi Arcok - Iványi Dalma: "Én már itt maradok!"

- A neve egybeforrott a pécsi kosárlabdával, de talán kevesen tudják, vagy emlékeznek rá, hogyan került a Viharsarokból Pécsre?
- Alföldi, mezőberényi lány vagyok, ott élnek a mai napig a szüleim, de a középiskolát már Kecskeméten végeztem el. A hogyan tovább időszakában egyrészt felsőfokú testnevelési tanulmányaim miatt jöttem Pécsre, de a városi kosárlabda csapat is érdeklődött irántam. Úgy fogalmaznék, kölcsönösen egymásra találtunk. Nem maradtam ugyan sokáig a városban, hiszen a 94/95-ös szezon után az Államokban is megfordultam, nyolc éve azonban már folyamatosan Pécs jelenti az otthonomat.

- Olyannyira, hogy sokszor Iványi Dalma kell a győzelemhez. A szurkolók már-már földöntúli energiákról beszélnek, amikor vert helyzetből, társait felpaprikázva éri el a MiZo-sikert.
- A személyiségemből fakad, hogy sohasem adom fel, hiszen világ életemben hajtottam, küzdöttem a sikerért. Szerencsére a képességeim is megvannak hozzá, hogy motiváljam a többieket, valamint nagyon komoly edzésmunka is van abban, hogy minderre energiám is legyen.

- Rátgéber Lászlóval például mindig is remekül együtt tudtak működni. Hogyan élte meg, hogy a legendás tréner meglépte a sok pécsi számára elképzelhetetlent?
- Őszintén szólva teljesen meglepett Laci döntése, azaz hogy Moszkvába igazol. Eleinte nagyon furcsa is volt a hiánya. Ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor viszont teljesen érthető, hogy a profi sportban edzők és játékosok jönnek és mennek - ez benne van. Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy idejekorán tájékoztatott bennünket döntéséről, így a felkészülést a hosszú évek óta másodedzőként dolgozó Füzy Ákossal tudtuk megkezdeni. Ő elég sokat dolgozott együtt a leköszönő trénerrel, hogy folytatni tudja - saját stílusában - az eddigi munkát. Optimistán tekintünk tehát a jövőbe így is.

- Mit érhet el a - többek szerint kissé meggyengült - csapat Rétgéber nélkül?
- A célunk hosszú idő óta változatlan minden idény elején: meg akarjuk szerezni a kupát, és bajnokságot akarunk nyerni. Idén sincs ez másként. A nemzetközi porondon, az Euroligában pedig az a cél, hogy mindig a soron következő meccsünkön megtegyük a tőlünk telhető legtöbbet. Hogy ez mire lesz elég, azt majd meglátjuk - jósolni most nem tudok, hiszen annyira nem ismerem még az ellenfeleket.

- Olyan védjeggyé vált Pécsett, mint Rátgéber László. Kell-e félniük a pécsi szurkolóknak, hogy elhagyja a várost?
- Nagyon sok helyre hívtak már, de minden ajánlatot visszautasítottam - elsősorban érzelmi szempontból egyetlen pillanatig sem futott át az agyamon a csapatváltás gondolata. Most már annyi minden köt ugyanis a városhoz, hogy nem tudnám elhagyni. Minden évben reális esélyünk van a sikerekre, profi szakmai munka folyik a klubnál, nem beszélve arról hogy Európa leglelkesebb közönsége a miénk. Ha rajtam múlik, még jó néhány évig a küzdőtéren hajtok a pécsi csapattal. Emellett nem titkolt célom, hogy amikor kiöregszem, szívesen foglalkoznék majd a fiatalokkal is.

Korb Zoltán - Fotó: mizopecsbasketball.hu