Pécsi Arcok - "Rocsótól" csak az autót kérték vissza

A becenevek általában az elismertség, a szeretet jegyében fogannak, és sok esetben teljesen összeforrnak viselőjükkel - így a futballbarátoknak Róth Antal valószínűleg minden megérdemelt tisztelet megadása mellett ma is először "Rocsó"-ként jut az eszébe. Ám az U21-es labdarúgó-válogatott éppen most munkanélkülivé vált volt szövetségi edzőjét egy helyen nem nagyon becézgették mostanában. Pechjére ez éppen a munkahelye volt...

- Azt olvasom egy laptársunkban, hogy ön tőlük tudta meg, a március 26-ai, Horvátország elleni U21-es meccsen már Sisa Tibor ül a kispadon. Hat év "hűséges szolgálat" után ez tényleg lehetséges?
- Sajnos, igen. Bár rögtön az elején leszögezem, jogilag nincs az én ügyemmel semmi probléma, hiszen december 31-én lejárt a szerződésem. Mondhatják, egyszerűen nem hosszabbították meg és kész, ezután tulajdonképpen senki sem tartozik nekem elszámolni az U21-es szerepléssel. Ezzel csak az a baj, hogy a szövetség vezetőivel folytatott néhány beszélgetésem azt sugallta, lehet szó a folytatásról, és én erre alapozva nem léptem másfelé. Én mindenesetre az évet értékelő beszámolómmal együtt még december közepén letettem az asztalra egy tervet erről az esztendőről is, aztán vártam, hogy az illetékesek majd csak reagálnak rá valamit.

- Nem gondolja, hogy a várakozáson túl kicsit "elébe is mehetett volna" az ügyeknek?
- Én nem vagyok az a típus, aki folyamatosan kilincsel és minden áron, mindenütt megpróbálja magát eladni. Bár sokat tanultam e téren, máig hiszek az elvégzett munka erejében, abban, hogy ennek és nem a jó önmenedzselésnek kell hasonló kérdéseket eldöntenie.

- Mi méltányoljuk mindig tisztességes, ám nem mindig eredményes hozzáállását, viszont emiatt Sisa Tibor most jól beelőzött. Haragszik rá?
- Rá semmiképpen. Sőt, egy apró ügyben úgymond az adósa vagyok, hiszen kérésemre az egyik meccsünk előtt elment ellenfélnézőbe, és tájékoztatásának nagy hasznát vettem akkor. Ezért, ha bármikor hasonlóra kérne, nagyon szívesen visszaadom a kölcsönt. Ráadásul, ő volt az egyetlen, aki fölhívott, és elmondta, mi a helyzet.

- Sisa úr egy nyilatkozatában azt is mondta a napokban, hogy komolyabban is számítana az ön munkájára. Elszegődne mellé akár pályaedzőnek is?
- Mint mondtam, az ellenfél-feltérképező kölcsönt nagyon szívesen visszaadom...

- Diplomatikus "nem", megértettük. Ám jól hallottuk, hogy az MLSZ önnel szemben kevésbé magas szintű diplomáciai érzékkel közölte, hogy végül is nem számítanak a további munkájára?
- Az összes jelzés az volt, hogy február közepén kaptam egy főtitkári felszólítást, azonnal adjam le a szolgálati autót. Ebből azért kikövetkeztettem, hogy biztosan nem nagyobbra akarják cserélni...

- Aha, az autó kellett valakinek! Milyen típusért is irigyelhetnénk?
- Egy Kia Ceratóm volt. A legviccesebb az egészben, hogy nem is használtam, van nekem saját autóm. Úgyhogy amikor a levél nyomán bementem érte a garázsba, be sem indult, annyira lemerült az akkumulátora...

- Már nem is irigyeljük annyira Sisa Tibort... De térjünk inkább vissza egy előző mondatára! Azt mondta, őrá nem haragszik. Van, akire igen?
- Nem is tudom, haragnak mondjam-e, talán inkább szomorú és csalódott vagyok. És véletlenül sem azért, mert nem hosszabbítottak velem szerződést, hiszen ebben semmi különleges nincs, ilyen az edzők élete, hiába terveznek bármit, a sorsukról mégsem mindig maguk dönthetnek. Ám a módszer nagyon rosszul esett. Különösen, hogy két napja azt hallottam vissza, hogy egy tévéműsorban a szövetség illetékese rólam nyilatkozva arra utalt, hogy ha valaki nyitott szemmel-füllel közlekedik a munkahelyén, és nem hülye, akkor ráérezhet az ilyen helyzetekre... Ezek szerint nekem ehhez tényleg nem elég jó a fülem, bár, így utólag visszagondolva, apróbb momentumokat összerakva értékelhettem volna így is a dolgokat. Csakhogy én a mindig a munkámra összpontosítottam, nem a jelekre... Ettől függetlenül azt vártam volna, hogy valaki szemtől szembe azt mondja, ennyi volt, nincs tovább, pont, köszönjük.

- Ha ez megnyugtatja, a közvélemény ön mellett áll, én legalábbis nem olvastam olyan híradást a kipenderítésével kapcsolatban, ahol ne a szövetség hozzáállását kérdőjelezték volna meg akár a kollégáim, akár a fórumozók. Ám tekintsünk inkább előre, hiszen ön amúgy sem egy búslakodós típus. Van már bárhonnan is új ajánlata?
- Nincs, hiszen éppen most bízták meg Sisa Tibort, én pedig valójában ettől a perctől számítom a munkanélküliségemet. És ez a két hónap "altatás" nem segítette a piacon való elhelyezkedésemet sem, hiszen rögtön indulnak a bajnokságok, és ahol edzőt kerestek, az év eleje óta már bőven megtalálták.

- Akkor ezek szerint most vár, közben rengeteg a szabadideje. Mit kezd vele, talán bélyeget gyűjt?
- Ha hiszi, ha nem, ebbe jól beletrafált, mert ez régi hobbim, de erre korábban is mindig szakítottam kis időt. A szabadságomnak a családom a legnagyobb haszonélvezője, hiszen most sokkal többet lehetek velük.

- Bár dolga most nincs, azért a focipályák lelátóin ezután is találkozhatunk önnel?
- Ha tehetném, én minden meccsen ott lennék... Csak most eszembe jutott, hogy ha meglátnak a tribünön egy munka nélküli edzőt, a kispadon ülő kollégáim fejében rögtön megfordul, mit is kereshet ott. Üzenem, miattam nem kell aggódniuk, én még senkinek az állására nem pályáztam és soha nem is fogok...

Sz. Zs.