Pécsi arcok (7.): ifj. Dárdai Pál

- A hullámvölgyek sosem kellemesek, márpedig a pár esztendeje még a BL-ben vitézkedő Hertha a mostani őszt csak a 12. helyen zárta a Bundesligában, és ahogy hírlik, a büdzsé is alaposan megcsappant. Azért látszik már a kiút?
- Húsz pontot szereztünk ebben az idényben, ez tőlünk tényleg szerény teljesítménynek számít. Ám valójában nem meglepetés, hiszen korábbi adósságai törlesztésébe fogott a klub, így igazolásokra is a szokottnál jóval kevesebbet költhetett. Evvel együtt az új edző egy új csapat formálásába is kezdett, márpedig ez nem két hónapos munka, úgyhogy a körülményekhez képest szerintem mégsem panaszkodhatunk. Ráadásul a város ismét teljes mellszélességgel a pártunkon áll, ez pedig mindenképpen biztató.

- A tizenegyedik szezonodat játszod a német fővárosban. Amely meglehetősen hullámzóra sikeredett. Voltál kezdő, csere, akadt, hogy csak a kispad jutott. Te hogy érzed, hol a helyed a mai játékosrangsorban?
- Én büszke vagyok rá, hogy külföldiként ilyen hosszú ideje számítanak rám. A húsz pontunkból tizenhatból én is kivettem a részem, és többet játszottam, mint a posztomon szereplő vetélytársam, a brazil válogatott Mineiro. Kellhet ennél több?

- Hogyan telnek az edzéseken, meccseken túli hétköznapok? Manapság szinte többet hallunk sztárcsapatok pikáns sztorijairól, mint a pályán történtekről. Berlinben is divatosak a focisták körében a kikapós bulik?
- Ahogy látom, nem, de ha úgy lenne is, én megrögzött otthon ülő típus vagyok. Szerencsére egy nagyon kellemes, nyugodt környéken lakunk, csak a közvetlen szomszédokkal tartjuk a kapcsolatot. Nagyon szolid kerti partikkal, mondhatom, lassan náluk is népi eledel lesz a bográcsban főtt magyaros halászlé - na jó, annyi engedménnyel, hogy harcsafiléből főzöm, az ő ízlésükhöz ez igazodik a legjobban.

- Elhisszük, három gyerek mellől különben sem lenne egyszerű kiruccanni. Főként, hogy úgy tudjuk, a kert már számukra is leginkább focipályaként működik, és ki mástól leshetnék el a technikát, mint az édesapjuktól.
- A nyolcéves Palkó igazi labdazsonglőr, a két korosztállyal idősebbek között játszik, százasával dekázgat, de az ötéves Marci is külön engedéllyel a nagyobbaknál szerepel. Bence, a legkisebb még csak kétéves, őt még nehezen tudom megítélni, az viszont látszik, hogy imádja a labdát, és egyelőre ez a legfontosabb.

- Több fórumon híresztelted már, hogy aktív pályafutásod befejeztével szívesen foglalkoznál az utánpótlással. Ez csak amolyan ködös távlati terv, vagy már a közeljövő előkészítése?
- A szerződésemben még egy opciós esztendő is szerepel a Herthában, ám a többséggel ellentétben én biztosan a Bundesliga I-ben fogom befejezni a légióskodást, azaz semmi kedvem még évekig elvegetálni valahol a legalsó osztályokban. Talán egy kis pécsi „levezetést" el tudnék képzelni, de az edzősködésen is valóban komolyan gondolkodom. És tényleg szívesen részt vennék, mondjuk egy pécsi futballakadémia tető alá hozásában, de csak akkor, ha azt látom, hogy ennek érdekében mindenki egy irányba halad. Ha olyasfajta széthúzást tapasztalnék, amire oly sok példa akad a mai Magyarországon, teljesen értelmetlennek látnám a küzdelmet, és nem is pazarolnám rá az időt és az energiát. De ez még valóban odébb van - egyelőre örülök a pécsi torna sikerének, kipihenem magam, aztán gőzerővel készülök a februári folytatásra, hiszen a mostaninál azért előrébb szeretnénk lépni a tabellán az év végére.

Sz. Zs. - Fotó: Dittrich Éva