PMFC: kidőlt a sorból a házi gólkirály

Mintha a Gyirmót mögötti hétpontos hátrány ledolgozása nem okozna már önmagában is épp elég fejtörést Botos Antalnak, a legutóbbi másfél hétben három leggólerősebb labdarúgója (ki rövidebb, ki hosszabb időre) is kidőlt a sorból.

A legfájóbb valószínűleg Lovrencsics Gergő keddi sérülése a sorban, aki 21 éve ellenére a klub őszi gólkirálya volt (6 góljával a Nyugati csoportban a tatabányai Megyesivel és a kozármislenyi Lauerrel holtversenyben a 3. helyen áll, míg a PMFC-nél Gyánó 5, Stark Péter és Horváth Zs. 3-3 találattal követi).

Ahogy Botos Antal a PécsiÚjság.hu-nak panaszolta, bár az első orvosi vizsgálatok csak részleges szalagszakadást mutatnak (Lovrencsicsnek egy kapura lövésnél aláfordult a bokája), az így is biztos, hogy a visszalévő három mérkőzésen már nem léphet pályára.

Ha ehhez még hozzávesszük az ugyancsak sérült, illetve beteg Nagy Olivért és Berdó Balázst, valóban bonyolultabbá vált a csapatépítő munka a Stadion utcában. Amit, ha nem is közvetlenül, de ugyancsak nem segítenek a szurkolók - akiket az utóbbi időben sokkal inkább nevezhetnénk ellendrukkereknek.

A kozármislenyi randalírozás talán lehet külön (és eléggé el nem ítélhető) kategória, ám már az öltözőben is többször szóba került, hogy vajon kinek és miért is játszik ez a csapat. Miközben ugyanis a korábbi vagy mai nagy riválisoknál (Gyirmót, Haladás, Pápa) rendre 3-4 ezren buzdítják teli torokból és elkötelezetten kedvenceiket, addig Pécsett mind a nézőtéri létszám, mind a módi lassan kezdi megkérdőjelezni a sportág, továbbá a ráfordított önkormányzati tíz- és tízmilliók létjogosultságát. (Hosszú elméleti vitához vezetne ennek elemezgetése, de végül is mi más lenne a foci célja, mint a közönség szórakoztatása? Na, de öt-hatszáz emberé, akik jó része ráadásul nagyobb ovációban tör ki, ha meccs közben a hangosbemondó valamelyik rivális sikerét közli, mint az orruk előtt lőtt hazai gólnál?...)

Nagy kérdés, hogy a PMFC-t szó szerint új alapokra helyező, és szerény becslések szerint is már eddig százmilliós nagyságrendű összeget a csapatra áldozó tulajdonos, Matyi Dezső foci- és klubszeretetét mikor kezdik majd ki az áskálódók (amin részben a B-közép renitenseinek folyamatos balhéit értjük, részben azt az ellenszenvet, amely a meccseken nem ritkán az egész csapattal, mostanság pedig elsősorban Botos Antallal szemben megnyilvánul).

Utóbbival kapcsolatban maga a „megszólított" egyébként lapunknak úgy nyilatkozott, hogy nagyon megköszönné, ha segítenénk kideríteni valami konkrét okot is, ő ugyanis az egész életét a focinak, mostanság a PMFC-nek rendeli alá, és nem tudja, milyen „hangadót" bánthatott meg ennyire... Ráadásul a tavalyival összevetve a csapatstatisztikát, ebből is pozitívan jön ki.

- Amit székfoglalómban ígéretem, eddig megtartottam. Vagyis, nem azt, hogy fölényes őszi bajnokok leszünk, hiszen ne feledjük, nekünk úgy kell eredményt produkálnunk, hogy közben (például a Gyirmóttal ellentétben) egy szinte teljesen új csapatot építünk. Hanem, hogy az ősz végén ott leszünk a dobogón, versenyben az aranyért, aztán, az esetleg szükséges újabb téli erősítéssel és a szünetben elvégzett munkával a tavasszal megnyerjük a bajnokságot - mondja Botos Antal.

Kedd este pedig egy különleges kéréssel toldotta meg a kérdést: - Azt hiszem, Lovrencsics sérülésével már olyan nagy a baj, hogy önmagunkban, főként „ellenszélben" már tényleg nem tudunk megbirkózni a problémákkal, és minden korábbinál nagyobb szükségünk van a 12. játékosra, azaz a közönség segítségére. Azt kérem tehát a meccsekre kilátogatóktól, hogy ha ez esik nekik jól, a kezdő sípszóig skandálják nyugodtan a „Botos, takarodj!" rigmust. Ám ha elkezdődik a játék, álljanak a csapat, a játékosok mellé, segítsék ki őket az esetleges hullámvölgyekből, biztassák, buzdítsák őket, hiszen az NB I. nemcsak a PMFC focistáinak vagy vezetőinek a célja kell legyen, hanem a sportszerető pécsi közönségé, az egész városé - és azt hiszem, ezt együtt, összefogva kellene kivívnunk. Higgyék el a szurkolóink, ha a játék olykor gyengébbre is sikerül, mi minden erőnkkel, sőt azon felül ezen vagyunk, és az igazán örömteli lenne, ha ehhez a maga lehetőségein belül a városban mindenki hozzájárulna.

Sz. Zs.