Rozanovic: ötből négyben már jó

2009. augusztus 22. szombat 10:34

Rozanovic: ötből négyben már jó
Hosszas viták, de kevés teszt után az idén január elsejétől története talán legnagyobb változtatását hajtották végre az öttusa szabályain. A tavaszi „bemelegítő" viadalok után a nyár közepén már rangosabb hazai és nemzetközi versenyeken ellenőrizhette döntése sikerét a Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM). A közelmúltban lebonyolított felnőtt négytusa ob-n pedig már egy PVSK-sportoló is testközelből érzékelhette a változásokat - a jelek szerint remek alkalmazkodással, Rozanovic Martin (képünkön) ugyanis e szakágban nem talált legyőzőre.

Hosszas szabálymagyarázat helyett arra kérjük az olvasót, képzelje maga elé egy pillanatra a nyilván jól ismert biatlont (ebben a kánikulában már a gondolat is üdítő lehet...): nos, az öttusa két számát, a futást és a lövészetet pont ugyane logika szerint „öszvéresítették" - természetesen nem sítalpakon...

Az új szám az úszást, vívást, lovaglást (a négytusából ez utóbbi hiányzik) követi, és az előző három (két) szám helyezései alapján számított pontértékek hendikepjével indulóknak háromszor ezer métert kell lefutniuk, úgy, hogy közben ezrenként, azaz háromszor öt lövést kell leadniuk. Ráadásul nem is a régi céltáblára, hanem egy bukó alakra, és minderre legföljebb 1 perc 10 másodpercük van.

Kis öttusa (szabály)-történet

Az első modernkori olimpiai öttusaversenyt Stockholmban rendezték meg, 1912-ben: az öt számot lövészet, úszás, vívás, lovaglás, futás sorrendben bonyolították le. 1928-ban a két utolsó számot megcserélték.
1932-től 1980-ig a lovaglást a vívás, a lövészet, az úszás és a futás követte. Ekkor az úszás és a lövészet helyet cserélt, majd 1983 és 1985 között az akkor négynapos versenyek negyedik napján délelőtt a lövészetre, délután pedig a futásra került sor. Az 1989-ben bevezetett sorrend a pár év szünet után visszahozott négynapos versenyeken így nézett ki: vívás, a második napon úszás és lövészet, majd futás és a negyedik napon lovaglás.
Az egynapos öttusában - az első világbajnokságot ebben a formában 1993-ban rendezték selejtező beiktatásával - lövészet, vívás, úszás, lovaglás és futás követte egymást, ez most vívás, úszás, lovaglás, lövészettel kombinált futásra változott változott.
Eleinte a végső sorrendet az egyes tusákban elért helyezési számok összegzése alapján állapították meg. A pontértékszámítás hivatalos premierje az 1954-es vb-n volt, azóta e rendszer van érvényben. A sportág fejlesztése érdekében 1968-ban finomították az értékeket.
Az öt szám közül visszatérően a lovaglással kapcsolatban alakult ki vita. Egy időben a négylábúak biztosítása okozott gondot, ezért született döntés 1963-ban a kétfordulós lebonyolításról, ennek nyomán ugyanis kevesebb lóra van szükség. 1968-ban kiiktatták a programból a tereplovaglást, bevezették a vadászugratást, de négy évvel később már ez utóbbi is a múlté lett, helyét az akadályugratás vette át. A mostani változás csökkentette az akadályok számát és eltűnt a sorból a hármas ugráskombináció.
További idei változás, hogy bevezették a vegyes váltót, ahol egy férfi és egy nő alkot egy kéttagú „csapatot".

Aki ez alatt nem találja el az öt alakot (vagy egyiket sem), ekkor „büntetlenül" továbbmehet, illetve, a „büntetése" az 1:10 perc teljes kitöltése. Szabad ugyanis gyorsabbnak lenni, de csak öt pontos találattal - a jelenlegi legjobb idő 19 mp, az átlag 30-40 közé esik - ez értelemszerűen a futóidőt csökkenti.

És, hogy minderre miért volt szükség, és jó-e? Ahogy Rab Attila, a PVSK szakosztályvezetője fogalmaz, valahogy úgy tekintsünk rá, mint egy betegnél a szívműtétre. Nem a beavatkozás jó önmagában, de életet ment... Az öttusa ugyanis a korábbi formájában nem volt éppen „tévébarát", márpedig napjainkban az olimpia műsorán maradás elengedhetetlen feltétele a „fogyaszthatóság".

A szakvezető eleinte maga is ódzkodott a reformoktól, vallja be, ám mára belátja, a sportág érdekében szükségesek voltak. Mi több, most, hogy jó pár viadalon személyesen is részt vett, azt mondja, „vannak pozitív elemei" is a változásnak - a nézők számára biztosan, hiszen gyorsabb, pörgősebb, látványosabb lett a két szám kombinációja.

Az már más kérdés, teszi hozzá immár PVSK-sként, hogy a felkészülés, főleg a kevésbé tehetős kluboknál, kissé nehezebb lett a versenyekre. A hagyományos futópályákon, így a Verseny utcában ugyanis nem lehet lőni (még jó...), a lőtéren nem lehet futni - ugye, nem kell magyarázni... Ráadásul ők még az új bukófigurákkal sem rendelkeznek - ám szép lassan nyilván mindenre megszületik majd a megoldás. A pécsiek élversenyzői persze már most is így készülnek, hiszen a válogatott edzőtáboraiban már rendelkezésre állnak a feltételek.

Rozanovic Martin: egy arany - és egy kis visszaesés

A nyáron megrendezett két országos viadalon Rozanovic Martin képviselte legeredményesebben a PVSK színeit. A 17 esztendős fiatalember előbb a felnőtt öttusa ob-n, de négytusában állt rajthoz, ahol a kissé gyengébb lövészet ellenére javuló vívással és fantasztikus futással (a befejező 1000 méternek negyedikként vágott neki, több mint 200 métert kellett riválisain behoznia, ami a nézők bíztatásának is köszönhetően a cél előtt pár méterre sikerült) országos bajnoki címet szerzett.

Rab Attila ugyanakkor sportszerűen hozzáteszi, hogy a mezőnyből egy párhuzamos nemzetközi viadal miatt 2-3 legnagyobb riválisa hiányzott, ám az eredményt ezzel együtt is kiemelkedőnek minősíti.

A szakvezető számára is némi kellemetlen meglepetésként ugyanakkor az ezt követő ifi A, vagyis a négytusa ob nem sikerült ilyen jól. Egyrészt, itt már kiegészült az élmezőny, ám a tatai edzőtábor fáradtsága is meglátszott a futásán, vívásban pedig a sok iskolázás nyomán elért fejlődés ellenére sem volt kellően magabiztos - így végül összesítésben a 13. lett.

Az ősztől a technikai számok mellett pedig már a lovaglás is egyre hangsúlyosabbá válik az edzéstervében - miközben klubtársaival együtt ő is fellép majd a szeptember 19-én, Pécsett és Orfűn megrendezendő hagyományos masters Pécsi kupán is.

Sz. Zs.