Stark is pihent, de győzni akar

- Szerencsére nincs nagy baj a lábammal, a szakzsargonnal élve kicsit beállt a vádlim, amiben valószínűleg a hétvégi, nehéz talajú pálya, meg a sok vezetés is közrejátszott. A mai szünetet inkább megelőző jellegű pihentetésnek nevezném, csütörtökön már ismét teljes értékű munkát szeretnék végezni - vázolta helyzetét és elképzeléseit.

- A helyzetünk nem egyszerű, kár lenne tagadni, kicsit mindannyiunknak keserű a szájíze amiatt, hogy nem a tabella élén állunk, ahol pedig ezzel a játékosállománnyal illene - vágott aztán Stark Péter kérdésünkre rögtön a sűrűjébe.

- A legérdekesebb talán mégis az, hogy amikor pár napja Baumgartner Attilával beszélgettem, ő gyirmóti létére ugyancsak csodálkozásának adott hangot, hogy nem mi, hanem ők állnak az élen... A fogadkozás az öltözőben persze az utolsó, Kaposvölgye elleni meccs előtt hatalmas, ám én úgy sejtem, és egyet is értek vele, hogy az elvárás most már tényleg az velünk szemben, hogy ne csak állandóan ígérgessünk, hanem a „pofánkat befogva" eredményt is mutassunk föl - teszi hozzá.

- És hogy mi lehet a baj, ami miatt sok összecsapást olyan jól kezdtünk, aztán a három pontot mégsem mi zsebeltük be, például a rengeteg kimaradt helyzet miatt? Sokat gondolkodtam rajta, azt hiszem, okosabbaknak, rutinosabbaknak kellene például lennünk. A társaság jó, az edzések hangulatára sem lehet panasz, a játékerőnk alapján az elvesztett meccseinket is 2-3 góllal nyernünk kellett volna.

- A játékosok külön-külön tehát szerintem rendben vannak, csak még mindig nem vagyunk igazi csapat. Remélem, a téli alapozás majd még jobban összekovácsol bennünket (én különben is a kemény munkában hiszek, úgyhogy a szünetben elvégzendő edzések mennységét és minőségét mérvadónak, döntő fontosságúnak gondolom), és a tavasszal új erővel küzdve elérjük nagy célunkat, a feljutást az NB I-be. Emellett, úgy vélem, egy igazi, véresen jó csatárral is meg kellene erősíteni közben a keretet.

Az öltözőből egy nagyot „ugorva" a lelátóra, Stark Péter több korábbi „hozzászólóhoz" hasonlóan a széthúzás, a csapat, az edző, a tulajdonos szidalmazása, a problémák miatti káröröm helyett támogató összefogást kér a szurkolóktól is. - Számomra rendkívül meglepő és szomorú volt, és máig nem is értem, hogy azok az emberek, miként kiabálhatnak ennyi rosszat szeretett csapatukra (hiszen ha nem szeretnék, nem járnának ki a mccseire, nem igaz?), vagy az azt életben tartó tulajdonosra. Hiszen egy cél vezérel bennünket, nem?

És hogy végül egy kis személyes szálat is vigyünk a beszélgetésbe, a pécsi beilleszkedésről, gyerekekről, kutyákról, tetkókról faggatóztunk még egy picit.

- Köszönöm, a patacsi lakás ideálisnak bizonyult a családnak, bár a szomszédok az éppen egyéves ikrek hangja miatt talán másképp látják... Remekül érzi magát az uszkárunk is, meg a német juhászunk is, bár a téli szünetben változik a helyzet, a család ugyanis visszamegy Győrbe, csak én maradok Pécsett. Ja, a tetkók... Valóban, amikor Pécsre érkeztem, már csak a nyári szellősebb ruhák okán is többen kérdeztek erről, és akkor azt mondtam, bár talán soknak látszik, ez csak egy kompozíció kezdete. A fő motívum nagy kedvencem, a Queen, ám ittlétem pár hónapja alatt a legcsekélyebb változtatásra sem volt időm...

Sz. Zs. - Fotó: Dittrich Éva