Szidás helyett inkább biztassuk vasárnap a PMFC-t! Így várják a meccset a szurkolók

Vizsgaidőszak van. De nem csak az iskolákban, hanem a labdarúgó NB II-ben is, ahol a Pécsi MFC pillanatnyilag bukásra áll. Még pótvizsgázhat az együttes a Szeged ellen, a zárónapon, de ha nyer is, akkor sem bizonyos a megmenekülése. Mert a BVSC-nek elég egy döntetlen a Budapest Honvéddal szemben, akkor nincsen szinte semmilyen orvosság, marad az NB III Délnyugati csoportja, vagyis irály a süllyesztő.

Lehetne most a játékosokat, edzőket kárhoztatni, de arra majd ráérünk, ha kiderülnek a végeredmények, május 26-án, 19 óra körül. Addig érdemes reménykedni, meg biztatni a fiúkat.

Ami tény: a PMFC, illetve jogelődjei, a PMSC, illetve a Pécsi Dózsa, 1950-től, a hazai második osztálytól „önerőből" még soha nem távozott. Hívták a csoportot NB I-nek (nem tévedés, akkor volt a Profi Nemzeti Bajnokság az élvonal neve), NB I/B-nek, meg NB II-nek is nevezték, ráadásul egy, meg több csoportban is bonyolították a küzdelmeket,de a Pécs mindig megkapaszkodott valahogyan. A kizárást most hagyjuk, hiszen akkor a megyei I. osztályig szállt alá a lift, vagyis a sikeres múlthoz képest a pokol tornácáig.

Az idei tél-tavasz maga volt a vesszőfutás, edzőváltásokkal színesítve. Ősszel még Weitner Ádámé volt a kispad, de menesztették. Helyette megbízottként Németh Zsolt következett, majd kinevezték Kulcsár Árpádot. Tőle vette át a váltóbotot Mátyus János, bár két meccsen, eltiltása okán Czinkon Szabolcs helyettesítette a volt válogatott játékost.

Szóval a felelősség szétterül, mint Alföldön a furulyaszó.

Ha azonban a helyi piros-feketék legyűrik a 4. helyen álló szegedieket a zárónapon, ráadásul a budapesti vasutasok nagyot botlanak a kispestiek ellen (döntetlen sem lehet!), akkor a Pécs az irgalom könnyén becsúszhat a 14. helyre, a maga 38 - feltételezett - pontjával, több győzelemmel.

Ezért érdemes most nagyon szorítani. Elvileg még a pénzügyi válságban süllyedő Szombathelyi Haladás is fogható lenne pontszámban (Gyirmótra mennek, ahol nem nehéz kikapni), amennyiben nem szerez újabbat a vasi gárda. De a két rivális klub közötti gólkülönbség jelenlegi állásaként (Pécs: -19, Szombathely: -9), ez inkább csak vak hit, mint a földhözragadt valóság.

Sajnos (vagy szerencsére?), mindezt Pista bátyánk, az öreg drukker, a pécsi Platán söröző alapító vendége nem érhette meg. Pedig ő mindig harsányan ordította: „Első vágány!", bár nem is volt vasutas. Jelezni akarta, várja a hazai gólt, gólokat, számcserével, sorban. Valaki, egy önkéntes a helyébe léphetne igazán!

Régen nyilván minden másképpen működött. A pécsi labdarúgás központi témaként szerepelt a kocsmákban. De mióta a televízióban minden látható, kisebb teret kapnak a helyi focisták. Az érzelmek sem a régiek, a helyi stadionban is gyér a nézőszám. Bár, most, talán nem utoljára, érdemes lenne szervezni egy erőfitogtató megmozdulást. Ha bejön jó, ha nem, akkor meg már úgyis mindegy!

- Szánom őket, bár én a Kozármisleny elkötelezett híve vagyok - jelentette ki „Kárló", a rendszeres meccsnéző. - Jobb lenne megúszniuk a dolgot, de a csapat tavasszal sokat tett azért, hogy most nagyon nehéz helyzetben várhassa a folytatást. Már azért is drukkolok nekik, mert szeretem a Misleny elleni megyei rangadók hangulatát.

- Követem az eseményeket, igaz, manapság már csak ritkán megyek ki a pályára - árulta el Géza, az ősz értelmiségi, aki nélkül régebben nem indulhatott el a játék.A zsebében meg mindig ott lapul pár győztes tippszelvény, a veszteseket ellenben nem őrzi meg, tehát képben van. - Én is voltam úttörőként Garami Józsefnél igazolt játékos, hát már csak nosztalgiából is velük vagyok.

- Ezeket Tupi bácsi (a Pécsi Dózsa legendás edzője, Horváth József - a szerk.) elzavarta volna a fenébe - horgadt fel „Simi", ő pedig csak tudja, mert a PEAC-ban, a megyei I. osztályban sokat volt „szálkás", vagyis kispados. De inkább egyetemre ment, bár „utólag, mindent megmond előre".

- Ez már „karcsú" nekik, az vitathatatlan. De remélem, azért még nekiugranak a soros ellenfélnek, hogy legalább ne tehessenek maguknak szemrehányást az utolsó napi végeredmény miatt. Bár, maguk ástak a gödröt, de amíg egy ezreléknyi esély mutatkozik, addig harcolni kell, valamennyi erőt mozgósítva.

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter