Az aszteroidák vizet szállíthattak korábban a Földre

A nagy sebesség és a becsapódás ellenére a víz nem párolgott el a kőzetekből. A tudósok egy csoportja jelenleg is azon dolgozik, hogy laboratóriumi körülmények között megvalósítsanak egy ilyen eseményt, és így megbizonyosodjanak arról, hogy a feltételezésüknek van valóságalapja. 

A Naprendszer kialakuláskor, több mint négy és fél milliárd évvel ezelőtt a Földünk még olyan kis méretű volt, hogy nem volt képes túl sok gáz megtartani, és olyan közel helyezkedett el akkoriban a Naphoz, hogy a bolygó felszínén uralkodó forróság miatt a víz nem tudott kicsapódni bizonyos gázokból. Ezért a tudósok úgy gondolják, hogy a planéta formálódásakor más forrásokból is kapott vizet. Bár ez a feltételezésük még tudományos körökben vita tárgyát képezi.

A kutatásokat az mozdította elő, hogy nemrégiben egy olyan ásványi anyagra bukkantak Japánban, amelyek felépítésükben sokban hasonlítanak azokhoz a kőzetekhez és sziklákhoz, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt vizet hozhattak a bolygóra.

Az egykori, száraz bolygófelületet úgy igyekeztek nemrég szimulálni, hogy habkövet felhevítettek 850 Celsius-fokra, majd a NASA kaliforniai bázisán egy speciális kalitkában 5 km/s sebességgel lőtték el. Ez a sebesség megközelítőleg azonos ahhoz, amelynél az aszteroidák összeomolhattak akkor, amikor ütköztek egymással az égitestek kialakulásának korai szakaszában.

A korábbi kísérletek az sugallták, hogy a víz minden olyan esetben elpárolgott az aszteroidákból, amikor azok 3 km/s sebességnél gyorsabban mozogtak. A mostani vizsgálatok azonban arra engednek következtetni, hogy a Föld korai szakaszában olyan hiányos légkörrel rendelkezett, amelyben a víz nem tudott olyan gyorsan elpárologni a becsapódó kőzetekből. A legújabb számítások szerint ezek az aszteroidák a rajtuk található folyadék mintegy 30 százalékát megőrizték, és a formálódó ősbolygók felszínéhez adták.

Ez a speciális folyamat azonban egy sor újabb kérdést vetett fel a kutatók körében. Többek között azt, hogy a sziklákból miként tudott „megszökni" a víz, valamint, hogy ezekből a vízmennyiségekből miként jöttek létre idővel tengerek, óceánok vagy egyéb vízfolyások.

A NASA tudósai korábban tanulmányozták már tüzetesebben hűséges égi kísérőnk, a Hold felszínét is élet jelei után kutatva. A mostani felfedezés pedig újabb lendületet adott ennek a munkának a folytatásához, mivel kiderült, hogy a vékony légkörrel rendelkező égitesteken is van lehetőség arra, hogy vizes környezet alakuljon ki a bolygóközi térből érkező objektumoknak köszönhetően.

Forrás: Sciencenews.org