Ez nagyon gáz: Juncker egész Európával megünnepeltetné Erdély és Románia egyesülését

2018. október 24. szerda 15:03

Kedden Klaus Iohannis román államfő Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén az Európa jövőjéről folyatott vitán vett részt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének a meghívására. Az „isiászban" szenvedő, vélhetően alkoholista Juncker az EP előtt elmondott beszédében kijelentette, hogy szerinte Erdély és Románia „egyesülésének" centenáriuma nemcsak román, hanem európai ünnep is, amit az EU-s tagállamoknak közösen kellene megünnepelniük. Juncker tehát velünk, magyarokkal is „megünnepeltetné" Erdély elcsatolását, írja az Origo.hu

Felszólalásában Klaus Iohannis összeurópai problémákról beszélt, mint amilyen a migráció kérdésköre, a terrorizmus, a gazdaság helyzete, továbbá a kontinens egységének a megőrzése és a 2019 májusában, az erdélyi Nagyszebenben megrendezésre kerülő uniós csúcstalálkozó megszervezése.

Jean-Claude Juncker ezekre a fontos témákra érdemben nem reagálva a román nemzeti ünnepről kezdett el értekezni:

Minden, ami román, egyben európai is, ezért december elsején Európa közösen ünnepli meg a Romániának és Európának is fontos pillanatot - közölte a Bizottság elnöke.

Ott tartunk tehát, hogy az önéletrajza alapján jogász végzettségű, de magát történésznek (is) képzelő Jean-Claude az Európai Unió valamennyi tagállamával megünnepeltetné Erdély, a Bánság és a Partium Magyarországtól való elcsatolását.

Európa első embere a legkisebb mértékben sincs tekintettel Magyarországra és a magyar nemzetre, ugyanakkor nem meglepő módon történelemből is egyesre vizsgázott. Juncker vérlázító beszédével tulajdonképpen szembeköpött 15 millió magyart, de ez őt egy picit sem zavarja, épp ellenkezőleg, örül Erdély és Románia „egyesülésének", az erdélyi magyarságot ért jogsértésekre pedig egyetlen egy szót sem pazarolt. A Bizottság elnökét tehát kicsit sem érdekli az emberi, állampolgári és kisebbségi jogok módszeres és tudatos megsértése Romániában.

Nézzük csak meg Juncker „összeurópai ünnepének" a történelmi hátterét.

1918. december elsején Erdély történelmi és akkor még magyar többségű fővárosában, Gyulafehérváron összegyűltek a magyarországi és az erdélyi románok képviselői, ahol egy „nemzetgyűlés" keretén belül kimondták a Tiszáig tartó Kelet-Magyarország és Erdély „egyesülését" a Román Királysággal.

A gyulafehérvári határozatnak nevezett egyesülési okmányt a csupán a románok által megválasztott és kizárólag román nemzetiségűekből álló 1228 küldött fogadta el.

A nagygyűlésen magyar források alapján 10 ezer, míg a románok szerint 100 ezer ember vett részt.

Mindkét szám elég kevés ahhoz képest, hogy Kelet-Magyarországon az 1910-es népszámlálás adatai alapján körülbelül 2,9 millió román anyanyelvű személy élt.

Egyébként egy olyan terület egyesülését mondták ki Romániával, ahol az összlakosság nagyjából 40%-a volt román. A népesség többségét kitevő magyarokat, németeket és a többi nemzetiséget „természetesen" nem kérdezték meg erről, és népszavazást sem rendeztek a régió hovatartozásáról.

1918. december elsejére egyébként a román hadsereg a Maros folyó vonaláig már megszállta Erdélyt, így erősen vitatható, hogy a nemzetgyűlés összehívása mennyire volt önkéntes.

Végül az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum a románok által tervezettnél egy kicsivel kisebb területet juttatott idegen uralom alá, ahol a románság aránya 53% volt.

Ennek köszönhetően Debrecen, Békéscsaba és Nyíregyháza magyar fennhatóság alatt maradhattak.

A Román Királysághoz egy 103 ezer négyzetkilométeres területet csatoltak, ami nagyobb, mint a Magyarországnak megmaradt 93 ezer négyzetkilométer. Olyan területek is román uralom alá kerültek gazdasági-stratégiai megfontolások alapján, ahol nem, vagy csak kis arányban éltek románok, mint például Székelyföld, Kolozsvár környéke, valamint az új magyar határ mellett fekvő, Temesvártól Szatmárnémetiig terjedő, döntő részben magyarok lakta térség.

Ezt a sávot csupán a Temesvár-Szatmárnémeti vasútvonal miatt csatolták el Magyarországtól.

A gyulafehérvári nemzetgyűlésen autonómiát ígértek a magyaroknak és a többi kisebbségnek, ezt a románok mind a mai napig nem tartották be.

Az „egyesülés" után azonnal elkezdődött a magyarok és a más nemzetiségűek jogfosztása, de ez láthatóan picit sem érdekli az „isiászban" szenvedő Junckert.
December elseje azért lett román nemzeti ünnep, hogy keresztbe tegyenek a magyaroknak

1990-ben Ion Iliescu, Románia akkori posztkommunista államfője azért választotta december elsejét román nemzeti ünnepnek, hogy
megsértse a magyarság érzékenységét, és kellően felszítsa a nacionalista érzelmeket, amik később jelentős mértékben hozzájárultak a hatalma megszilárdításához.

A szocializmus időszakában Románia nemzeti ünnepe augusztus 23. volt, a második világháborúból való sikeres kiugrás napja. A kiugrást a tavaly meghalt Mihály király vezette, de a kommunisták azt hazudták, hogy az ő művük volt.

1866-1947 között május 10. volt a nemzeti ünnep, ami több szempontból is fontos dátum a román történelemben.

A német származású I. Károly von Hohenzollern-Sigmaringen akkor vált a Duna menti fejedelemség uralkodójává. 1877. május 10-én kiáltotta ki Románia, az Oszmán Birodalomtól való függetlenségét, rá négy évre pedig ezen a dátumon koronázták Károly fejedelmet királlyá.

1990-ben több dátum is felmerült nemzeti ünnepként, többek között május 10., valamint december 16. is, az 1989-es temesvári forradalom kitörésének az emléknapja.

A magyar közösség az utóbbi dátumhoz ragaszkodott, de a posztkommunista rezsimnek ez nem nyerte el a tetszését, így végül nacionalista indítatásból december elseje mellett döntöttek.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság első embere tehát ezt a magyarellenes gesztust akarja megünnepeltetni egész Európával, köztük hazánkkal is.