Radioaktív klórra bukkantak a kutatók az Antarktiszon

Új kutatások azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok által a hidegháború alatt a Csendes-óceán környékén végzett nukleáris robbantások hatása még az Antarktisz jegében is felfedezhető. 

Az antarktiszi gleccserek máig őrzik a hidegháborús fegyvertesztek nyomait, egy új kutatás szerint még mindig fellelhető a radioaktív klór a jégtömbökben - olvasható az Amerikai Földtani Unió oldalán.

Ez arra utal, hogy az Antarktisz régióiban a radioaktív elemek tárolása és kibocsátása eltér a korábbi becslésektől. Az új eredmények abban is segítik a tudósokat, hogy a klórt felhasználásával többet megtudjanak a Föld légköréről.

Az izotóp a sztratoszférán át jutott el az Antarktiszig

A kutatók gyakran használják a radioaktív klór-36 és berillium-10 izotópokat, hogy az évek során felgyűlt és újrakristályosodott hó- és jégtömegből mintát vegyenek és beazonosítsák a rétegek keletkezésének időpontját. A klór-36 természetes körülmények között a kozmikus sugarak és az atmoszféra találkozásával jön létre, ám felszabadulhat nukleáris robbanások során is - ahogy a hidegháború idején.

Az 1950-1960-as években az Amerikai Egyesült Államok több nukleáris robbantási kísérletet is végrehajtott a Csendes-óceán térségében, 1956-ban például a Bikini-szigetekre dobott le egy hidrogénbombát. A kísérletek során rengeteg klór-36 alakult ki. A radioaktív izotóp elérte a sztratoszférát, ahol körbeutazta a világot. A gáz egy része Antarktiszra jutott el, ahol a Déli-sarkvidék jegére lerakódva azóta is megmaradtak.

A klór-36 máshogy viselkedik, mint az egyéb izotópok

A tengeri nukleáris bombák tesztelése alatt felszabadult egyéb izotópok koncentrációja az utóbbi években többnyire visszatért a bomba előtti szintre, így a kutatók a klór-36 esetében is erre számítottak.

Az új tanulmány eredményei azonban azt bizonyítják, hogy az Antarktisz vosztoki régiójában még mindig nagy arányban van jelen radioaktív klór. A légkörben a robbantásokból származó mérgezőanyag már nem található meg, ezért kell megvizsgálnunk a természetes klór-36 szintet mindenhol - mondta Mélanie Baroni, az Európai Földtudományi és Környezetkutatási Oktató- és Kutatóközpont munkatársa.

Az éves csapadékmennyiségtől is függ a koncentráció szintje

A vizsgálat során a vosztoki orosz kutatóállomásnál, illetve 1400 kilométerrel távolabbi Talos-kürtőnél gyűjtötték be a mintákat. A kutatóállomás mellett azért döntöttek a tudósok, mert a környéken viszonylag kevés hó hullik, a Talos-kürtő ellenben jóval csapadékosabb helyszín. A kontrasztban álló helyszínek eredményeit összehasonlítva sikerült megállapítaniuk, hogy a Talos-kürtő térségében évről évre kevesebb a klór-36, Vosztoknál viszont magas maradt a koncentráció.

A vizsgálatok során az is kiderült, hogy míg a Talos-kürtőnél a koncentráció négyszerese a természetes klór-36 szintnek, Vosztoknál a normál érték tízszerese mérhető.

A tanulmány szerzői szerint a radioaktivitás mennyisége túl kicsi ahhoz, hogy hatással legyen a környezetre, ám az eredmények meglepőek, mivel a nukleáris tesztek által előállított egyéb radioaktív izotópok koncentrációja már visszatért a bombázás előtti szintre Vosztokban. Eddig azt feltételezték, hogy a klór-36 hasonlóan viselkedik.

A Vosztok jégmintáit az ugyanazon helyről, 1998-ban vett mintákkal is összehasonlították. Az egyes mintákat mélység alapján vizsgálva azt találták, hogy a klór-36 közelebb került a jégtömbök felszínéhez, ami Baroni szerint szintén meglepő.

A klór nemcsak a hótakaró felszínéről terjedt a légkörbe, de a mélyebb szintekről egyre feljebb is haladt, ami azt jelenti, hogy a klór sokkal mozgékonyabb, mint azt a tudósok korábban gondolták.

A klór-36 megértése további felfedezésekhez vezethet

A tudósok jelenleg egy 1,5 millió éves jégmag fúrását tervezik az Antarktiszon. A Vosztok mesterséges klór-36 kibocsátásának megértése segítheti a őket annak meghatározásában, hogy miként használják hatékonyabban az izotópot az ősi jégmagról való adatgyűjtéshez - mondta Baroni.

A tanulmány szerzői szerint annak megállapítása, hogy a mesterséges klór-36 hogyan mozgott az alacsony hófelhalmozódású zónákban az elmúlt évszázad alatt, mikrokozmikus példa lehet arra, hogy a természetes klór-36 miként épült fel a jégtömbökben az elmúlt egymillió évben - írja a Science Alert.

Az eredmények további információval szolgálhatnak a jövő azon tudósai számára, akik az izotópot használják az ősi jégtakarók keletkezési idejének meghatározására, és a Föld korábbi éghajlatának felfedésére.

Képünk illusztráció.

MTI - Fotó: MTI/EPA/NASA/OIB/Jeremy Harbeck