Niki és barátnője kilenc hónapja járnak és boldog párkapcsolatban élnek. Egyikük sem fogadja el a melegekkel szemben kialakult sztereotípiákat, hiszen ők nem járnak felvonulásokra, nem tüntetnek a jogaikért, nem mutogatják ország-világ előtt, hogy valamiben eltérő az ízlésük - sőt még egymás kezét sem fogják meg az utcán. Munkatársunk a pécsi egyetemről ismeri a huszonéves, csinos, szőke lányokat. 

A meleg felvonulás kifejezetten idegesíti őket, mondják, mert ahelyett, hogy jogokat szereznének, mondjuk a szabad házasságra, az csak ellenszenvet vált ki az emberekből.

- Azért sem járok ilyen rendezvényekre, mert nem értek egyet vele. Attól nem lesz jobb a helyzet, hogy felvonulnak, sőt szerintem csak még negatívabb kép alakul ki róluk. Még engem is zavart, mikor nem tudtam tőlük közlekedni a pesti utcákon. Persze megértem, hogy azt akarják, fogadjanak el minket, de akkor se ez a jó megoldás - magyarázta Niki.

Ők is szeretnék, ha Magyarországon elismernék a homoszexuálisok házasságát. Attól, hogy nem tipikus családmodellt képzelnek el, a jövőképük hasonló: szerető otthon, gyerekek.

- Itthon csak bejegyzett élettársi kapcsolat van, viszont én szeretném, ha lenne házastársi is, mert ugyanolyan jogunk van hozzá. Szeretném majd megkérni a barátnőm kezét, ha úgy alakul, de ha külföldön házasodunk, az sajnos már nem lesz itt érvényes - elemezte a helyzetet Niki.

- Ha egyszer sor kerül rá, a barátnőm is megkérné az én kezem, hiszen ez minden lány életében egyszeri és megismételhetetlen élmény. Sok leszbikus párnál megvannak a szerepek, de úgy érzem nálunk ez máshogy van. Mi egyenrangú partnerek vagyunk, nem kell feltétlenül kijelölni, hogy a kapcsolatban ki van úgymond a férfi, és ki a női szerepben.

A lányok elmondása szerint a meleg világ eléggé szabad erkölcsű, nincsenek túl hosszú kapcsolatok. Két-három év szinte már rekordnak számít, így ők ki is szakadtak kicsit ezekből a körökből. Negatív diszkriminációban nem igazán volt részük, mondják, de ők is mindig próbálnak odafigyelni, hogy a viselkedésükkel ne vívják ki mások ellenérzéseit.

- Idegenek között nem vállaljuk fel, hogy leszbikusok vagyunk. Az utcán, az egyetemen, a munkahelyen tehát ezt nem is mutatjuk, de baráti körben, közös bulikban persze más a helyzet. A hozzánk közel állók azonban elfogadják, hogy egy pár vagyunk és így érezzük jól magunkat - mondja Niki barátnője.

Niki családja elég gyorsan beletörődött, hogy a lány nem fiúkat, hanem barátnőket visz haza. Körülbelül egy évre volt szükség, hogy a szülei megértsék, a lényeg, hogy a kislányuk boldog legyen. Ő viszonylag korán, már a gimnáziumi évek során rájött, hogy más az identitása, mint legtöbb társának, de hamar bekerült egy olyan közegbe, ahol ez nem jelentett gondot. 

A lányokon látszik, hogy lazán kezelik a másságot, ezért a közeli környezetük is könnyedén elfogadta, hogy együtt vannak. Ám vannak olyan helyzetek, ami mellett nem tudnak szó nélkül elmenni.

- Az ismerőseim nagy része előttem szidta a melegeket, amíg meg nem tudták, hogy én is az vagyok. Miután kiderült, már hozzátették: te persze jó fej vagy, de a többiek attól még nem. Nem tudom, mikor sikerül megérteniük, hogy nem azért lesz meleg valaki, hogy mutogassa magát; ez egyszerűen csak kialakul - mondja Niki barátnője.

Érdekes, hogy a férfiak szemében elfogadottabb, ha két nő jár együtt, mintha az erősebb nem képviselői választják egymást. Talán, mert legtöbbjük fantáziáját izgatja is a gondolat, hogy milyen lenne két nővel az ágyban, pláne, ha azok melegek.

- A fiú barátaink szoktak ezzel viccelődni, de egy idő után felfogják, hogy nincs esélyük nálunk - mesélte mosolyogva Niki.

A kérdésre, hogy Pécsen mennyire elfogadott a homoszexualitás, a lányok azt mondják, bár Budapesten - a város méretéből adódóan is - az itteninél több lehetőségük van a melegeknek, így ott szabadabbnak is érzik magukat, ám a kisvárosok, falvak lakóihoz képest e téren jóval elnézőbbek velük szemben a pécsiek.

Képünk illusztráció.

Horváth Patrícia