Interjú az új rektorral

- Megválasztását követően lapunknak úgy nyilatkozott, nagyarányú győzelmének okát abban lája, hogy az egyetem Klinikai Központját érintő gazdasági problémák orvoslására tett javaslatainak bizalmat szavazott a szenátus. Milyen konkrét intézkedések következnek?
- Magyarországon problémás az egészségügyi finanszírozás, úgy vélem, maga az elosztás sem jó, ezért bízom benne, hogy a következő kormányzat hozzányúl ehhez, de ettől a rendszer egészében még nem lesz több pénz. Csak az átcsoportosítástól várhatunk némi pluszforrást, ezért itt helyben kell további anyagi lehetőségeket keresni. A Klinikai Központban az elmúlt években hiány keletkezett, amelyet az oktatással és tudománnyal foglalkozó karok büdzséje kompenzált. Ez nem tartható fenn a jövőben, részben azért sem, mert a karok között feszültséget kelt. A klinikum jelenlegi szellemi kapacitása lehetővé teszi, hogy az eddigieknél nagyságrendileg nagyobb összegeket tudjunk behozni, például a fizetős betegellátás bővítésével. A beiktatásomig hátralévő három hónapban azért fogok dolgozni, hogy ez a koncepció addigra egy konkrét, megvalósítható és ütemezhető program legyen.

- Világos és átlátható vezetési gyakorlatot ígért a jövőre nézvést - korábban pedig a jelenlegi vezetésben komoly szereppel bíró rektori megbízottakat a „második hatalmi rendszernek" nevezte, egyúttal a PTE Szervezeti és Működési Szabályzata (SZMSZ) alapján történő működést sürgetett...
- Azt szeretném, hogy minden fontos döntésben tetten érhető legyen a döntési mechanizmus is, így mindig azon személyek és testületek hozzanak döntést, amelyek arra hivatottak. Ebben természetesen az is benne, van, hogy ha nem jó az SZMSZ-ünk, akkor alakítsuk át: elképzelésem szerint a struktúrák és a funkciók jobban találkoznának a jövőben. Nem azzal van a baj, hogy egy-egy nagyprojektet megbízott felügyel, sokkal inkább azzal, hogy ezek a feladatok az utóbbi időben kimentek rendszerből. Mondok egy példát: az újonnan felálló rektori vezetésben nem elképzelhető, hogy egy tudományos-kutatási pályázat pénzeinek elosztásáról a tudományos rektorhelyettes ne tudjon.

- Nyilvánvalóan ennek lesznek személyi vonatkozásai is. Kikkel szándékozik együtt dolgozni beiktatása után?
- A jelenlegi rektori vezetés június 30-án leköszön, ezt követően szeretnék olyan önálló, autentikus személyiségeket megnyerni, akik komoly szakmai teljesítményekre is képesek. Az egyetem bel- és külkapcsolatai azt gondolom Komlósi professzornál továbbra is jó kezekben lesznek. Tudományos vonalon olyan embert kerestem, akinek van súlya, tekintélye és tudományos produktuma, valamint presztizse: Kovács L. Gábor professzor munkájára számítok. A gazdasági és stratégiai kérdésekért felelős rektorhelyettes személyével kapcsolatban a Közgazdaságtudományi Kar tanárától, Zeller Gyulától kaptam pozitív választ.

- Ha már itt tartunk: egy gazdasági racionalizációs program indításának fontosságáról is említést tett. Ennek nyomán várhatóak-e leépítések az egyetemen?
- A feladatarányos létszám megteremtését tartom indokoltnak. Szeretném kiemelni, hogy ezt nem elsősorban leépítésekkel akarjuk elérni, de ha muszáj, azt is meg kell tenni. Ma olyan világban élünk, ahol bizonyos lépések nem halogathatók. Ezzel együtt úgy látom, a klinikum plusz kapacitásait a költségtérítéses betegellátás lehetőségeinek kiszélesítésével megfelelőképp le lehet kötni, oktatási vonalon pedig további idegen nyelvű képzések indítása jelenti a megoldást. Jelenleg csak az orvosi és a közgazdasági képzésben vesz részt jelentős számú külföldi hallgató - ez a többi karon is megvalósítható lenne. Ha egy szakon a foglalkoztatottaknál szabad kapacitás keletkezik, akkor arra új oktatási formát kell rászervezni, vagy akár átképzéseket indítani, hogy ne kelljen drasztikus eszközökhöz folyamodnunk. De ehhez olyan vezetők kellenek, akik látják a trendeket, a mozgást és kellő időben lépnek.

- Hogyan látja az egyetemi nagyberuházások helyzetét? Például a Science Buildingről azt mondta, ha nem megfelelően közelítenek felé, akkor az egyetem következő gazdasági problémájává válhat...
- A Science Building-projekt nagyszerű dolog, ugyanakkor a legfontosabb, hogy minél több olyan kutatási-tudományos programot vigyünk oda, amely kiugró eredményeket produkál és egyúttal el is tudja tartani a központot. Minél több akadémiai kutatócsoportot kell idehozni, minden tudományos-kutatási pályázati forrást e helyre szükséges csoportosítani. A fiatal és középidős, külföldön már bizonyított kutatókat haza kell hívni, az itthon dolgozókat pedig megtartani. Azt szeretném, ha az a szellemi kapacitás, amelynek Pécshez köze van, az itt teljesüljön ki. Kutatási szempontból én már öreg vagyok, valószínűleg nem leszek Nobel-díjas, de ha egy harmincéves kutató úgy érzi, hogy nem vágyik erre a kitüntetésre, akkor inkább hagyja abba. Ha nem merünk nagyokat álmodni, akkor nem jutunk semmire.

- A pécsi egyetemet az ország legjobb öt, hosszútávon pedig a legjobb három egyeteme közé szeretni vezetni. Hol áll jelenleg a PTE ebben a sorban? Mekkora az esélye annak a kutatóegyetemi cím elnyerésének, amelyből összesen tíznél kevesebbet akar kiosztani az oktatási kormányzat, főként annak fényében, hogy korábban erről ellentmondó sajtóhírek jelentek meg?
- Biztosnak tűnik, hogy nem vagyunk benne a legjobb ötben. Annak realitása, hogy oda bekerüljünk, szerintem egy rektori ciklus és ha ennyi idő alatt nem teljesül, az nagy baj, mert azt jelenti, hogy tovább süllyedünk és akkor a rektornak vennie kell a kalapját. A Pécsi Tudományegyetemnek minden körülmények között olyat kell produkálnia, hogy bekerüljön az ötbe. Nekem ezzel kapcsolatban az lesz a feladatom, hogy mindenkit meggyőzzek arról, hogy a legjobbat nyújtsa a cél elérésének érdekében. Ha ez megvan, akkor nekem kell mindent megtennem annak érdekében, hogy ezt hivatalosan el is tudjuk ismertetni. Tudomásom szerint jelenleg még nincs végleges döntés arról, hogy hány kutatóegyetemi címet fognak kiosztani, információim szerint a PTE e tekintetben a hatodik helyen áll. Sajnos nem láthatjuk az értékelést, de ha megszületik a döntés és elnyerjük a címet az nagy öröm lesz az intézménynek, Gábriel Róbertnek és nekem is. Ha nem sikerül, akkor minél előbb ki kell találnunk, hogy miként szerezzük meg a címet, mert szükségünk van rá.

Balikó Gergő - MTI Fotó: Kálmándy Ferenc