Müller Péter szerint már érezhető a szakmai előrelépés az intézetesítés után a bölcsészkaron

2013 nyarán döntött úgy a Pécsi Tudományegyetem vezetése, hogy négy új intézetet alakítanak ki a bölcsészettudományi karon. A szervezeti átalakulás elsődleges indoka a költségracionalizálás volt. Előzetesen jó néhány oktató adott hangot aggodalmának az „intézetesítés"miatt, de Müller Péter egyetemi tanár (képünkön), a bölcsészettudományi kar dékánhelyettese szerint már most érzékelhető a tanszékek közötti szakmai együttműködés erősödése.

- Milyen tapasztalatok, tanulságok vonhatók le az intézetek létrehozása óta eltelt mintegy fél év során?
- A Bölcsészkar új intézetei jogilag tavaly júliusban jöttek létre, a rektor úr által megbízott vezetőkkel, akiknek megbízatása a 2013-as év végéig szólt. A négy új intézet elsődleges feladata az előző félév során a saját Szervezeti és Működési Szabályzatának (SZMSZ) a kidolgozása és az intézetvezető megválasztásának a lebonyolítása volt. Az intézetekbe integrálódott tanszékek közül többen éltek az új szervezeti forma adta lehetőséggel, és például változtattak a megnevezésükön, amely pontosabban fejezi ki az adott egységben folyó oktatói-kutatói munkát. Az új intézetvezetők ez év január 1-től vették át az intézetek irányítását, így még kevés érdemi tapasztat áll rendelkezésre az új szervezeti formáról. Azt mindenesetre érdemes kiemelni, hogy az új intézetekben olyan tanszékek kerültek egy szervezeti egységbe, amelyek maguk választották meg, hogy mely szervezeti egységekkel szeretnének együtt dolgozni.

- A tanszékek önállóságának megszüntetését, így az intézetesítés szükségességét egyebek mellett költségracionalizálással indokolta az egyetem vezetése. Megvalósult-e ez a szándék? Mennyit tudott spórolni a fakultás az összevonások végrehajtásával? Mekkora a tényleges költségcsökkenés a karon?
- A kérdésben az „egyebek mellett" a lényeg. Ha rátekintünk a magyar felsőoktatási intézmények belső struktúrájára, azt látjuk, hogy mindenütt törekednek az egységes szervezeti felépítésre, és legtöbb helyen intézetekbe tagolódnak a tanszékek. Ez így van a nagy tudományegyetemeken, köztük a PTE majd' minden karán is. A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) ötévenkénti akkreditációs vizsgálatai során először 2007-ben, azután 2012-ben kifogásolta, hogy a Bölcsészkar szervezeti felépítése nem egységes, és az intézetek mellett önálló tanszékek is vannak, és nyomatékosan ajánlotta az egységes intézeti struktúra kialakítását. Az átalakítás tehát - „egyebek mellett" - a MAB által már többször is megfogalmazott problémát is orvosolja. Ami a „költségracionalizálás" szempontját illeti, ott is érdemes tágabbra tekinteni. 2013-ban a kormányzat a háromelemű felsőoktatási finanszírozás egyik elemét - a tudományos normatívát - eltörölte, így a megelőző évhez képest a Bölcsészkar éves költségvetése drasztikusan, mintegy negyedével, több mint ötszáz millió forinttal csökkent. Nálunk ugyanis igen magas - 83 százalékos - a tudományos minősítettség, nagy a docensi és professzori kar aránya. Ez a költségvetési elvonás éppen a nagy tudományegyetemeket sújtotta, ahol magas színvonalú tudományos tevékenység folyik, és kevéssé érintette az alacsony színvonalú felsőoktatási intézményeket, ahol a tudományos normatíva a költségvetésnek csak kis részét adta. Spórolni tehát mindenhol kellett, és e takarékosság egyik - nyilván az ötszázmilliós elvonáshoz képest - elenyésző eleme az a mozzanat, hogy az önálló tanszékek intézeti tanszékké alakításában meg lehetett takarítani a tanszékvezetői pótlékokat.

- Mennyire csorbult - ha egyáltalán - az egyes tanszékek autonómiája?
- Minden autonómia csorbul, ha egy nagyobb egységbe kell valakinek betagozódnia, de a cél és a törekvés nem a korlátozás, hanem a szakmai együttműködés erősítése, amelyre már az elmúlt hónap során is több újonnan alakult intézetben találunk példákat. Minden újonnan alakult intézet maga alkotta meg a saját SZMSZ-ét, s ebben az egyes tanszékek érvényesíteni tudták érdekeiket. Így egy konszenzuson alapuló működési keret jött létre az egyes intézetekben.

- A változás mennyiben érintette a hallgatókat?
- Nem szeretnék a kincstári optimizmus hibájába esni, de a hallgatók számára ez a szervezeti változás van, ahol bizonyára egyértelmű előnyökkel jár, mint például a magyar szakosok esetében, akik az újonnan létrejött Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet keretében folytathatják a tanulmányaikat.

- Néhány ellenvélemény szerint szakmailag nem volt indokolt a négy intézet létrehozása. Mi a véleménye erről a kari vezetésnek?
- Mint említettem, a szervezeti átalakításban külső kényszerek is szerepet játszottak. Ugyanakkor abban, hogy mely tanszékek kerültek közös intézetbe, az érintett tanszékek döntése érvényesült. Az új intézetek létrejöttét több hónapos előkészítő munka előzte meg, számos változatot kidolgoztunk és felkínáltunk a tanszékeknek. Az eredmény egy olyan struktúra, amelyben az emberi és szakmai kapcsolatok korrektek, és ez reményt ad arra, hogy a szakterületek egyes esetekben eltérő jellege nem lesz akadálya a hatékony és eredményes intézeti együttműködésnek.

- Némely intézet élén személyi változás történt. Mi volt a vezetőváltás oka?
- Az intézetek létrejöttekor félévig megbízott intézetvezetők álltak az új intézetek élén. Közülük volt, aki csak erre az átmeneti időszakra vállalta az intézetvezetést. Más intézetekben az intézetet alkotó tanszékek megállapodtak, hogy rotációs alapon fogják betölteni az intézetvezetői posztot, és megbeszélték ennek sorrendjét. Egyébként az új, most januártól kinevezett intézetvezetőket az intézeti értekezletek nagy részvétellel és egyöntetű támogatással választották meg.

- Várhatók-e újabb szervezeti átalakítások a fakultáson?
- A Bölcsészkar vezetése jelenleg nem tervez ilyet.

H. L. B.