A Maldív-szigeteken még lehet szobra Kiss Lászlónak, "Kampónak", aki ki sem csomagol

2017. augusztus 29. kedd 14:55

Csak a tudatlanok cáfolják Kiss László futballedző képességeit. A szakmában jártasak mind-mind elismerik a felkészültségét, kivéve az ellenségeit. A „Mini Menottiként" emlegetett szakember modora nem a legsimulékonyabb, de ő már csak ilyen. A PMFC-nél kétszer fordult meg edzőként. Játékosai többsége szerette, a nézők meg valósággal imádták. Próféta azonban ő sem lehetett saját hazájában.

Volt a magyar labdarúgásban egy másik Kiss László is. A Pécsi MSC-ben a csatárként játszott pár meccset, majd válogatott lett, igaz, a Vasasból, még az 1970-es évek végén, '80-as évek elején. Vele hiba lenne összetéveszteni „azt" a Kisst, akiről most lesz szó. Az edzői karban ő „a" Kiss, a szélmalomharcos, az ügyeletes „megmondó", akinek többször kellett távoznia az országból - természetesen legálisan. A Maldív-szigeteken mindenki ismeri, igaz kevesen laknak ott. Kanadában szintén letette a névjegyét, de hazánkban nem ostromolják ajánlatokkal a klubok. Nem könnyű ember, ám ettől érdekes.

- Még a halálos ágyamon is két dolog fog eszembe jutni - jelentette ki hangjában némi indulattal Kiss László. - Az egyik az elhunyt feleségem lesz, a másik meg az, ahogyan elbántak velem Pécsett, amikor a 2010-2011-es évadban, akkor másodszor dolgoztam a piros-feketéknél. Megalázó módon távolítottak el a másodosztályt vezető együttes éléről. Sejtem, kik voltak Matyi Dezső tulajdonos súgói, de a nevüket sem szeretném megemlíteni. Ocsmány megoldás volt, mély sebet ütött a lelkemben.

Késforgatók hada

Nemrég hunyt el Verebes József, a „Mágus”, aki sokat dolgozott együtt Kiss Lászlóval. A szakembert megrázta barátja távozása, az égi pályákra. Annál jobban már csak akkor szomorodott el, amikor meglátta, kik voltak ott a szertartáson. Szerinte azok álltak az első sorokban, akik tucatnyi esetben forgatták meg a kést a kedves kollégájában.

- El is menekült egészen Kanadáig.

- Meg akartam élni, Magyarországon pedig nem volt rám szükség. Távol elfogadnak, felénk meg a gáncsoskodás jut nekem osztályrészül.

- Talán azért, mert a Duna környékén elég sokszor szólt „izmosat" a szakmabeliekről. Idegenben meg kevésbé értik a szavait.

- Ez jól hangzik, bár egy szó sem igaz belőle. Ha a Föld másik felére szólít a munkám, ott sem fogom be a számat, már majdnem azt mondtam, a pofámat. El tud engem képzelni csendben üldögélve, a foci közelében?

Dübörögjön a zene

Amikor Kiss elindul, egy csomagot mindenképpen visz magával. Mégpedig egy olyan lemezgyűjteményt, ahol a Led Zeppelin, meg a Rolling Stones viszi a prímet. A dübörgőst szereti a 67 éves sportember, amit talán kevesen tudtak róla.

- Bő fantáziával igen, bár ez lényegtelen. Viszont úgy hírlik, megint útra kész.

- Van egy állandó táskám, abba sorakozik minden lényeges felszerelésem, bármikor repülőre szállhatok. A helyszínen meg nagyon nem szoktam kicsomagolni. A szükséges holmik mindenfelé moshatók, azonban nem igazán szoktam belakni a környezetemet. Az élet hozta így, nem vagyok röghöz kötve.

- Ázsia messze van innen, mégis az a hír járja, kedvenc szigetén megőrülnek, ha megérkezik.

- Hihetetlen, mégis figyeljen. Ott, a Maldív-szigeteken, a helyi nyelv angol változatát beszélik, amit én alig értek. De a játékosaimat szoktam magyarul tanítani. Egyszer, egy meccsen a csapatkapitány kifutott a kispadhoz. Arra kért, főnök, kiabálj velünk, mert különben nem tudunk játszani. Képtelen voltam megtagadni tőle, ami elvárt tőlem.

- Ezek szerint felénk nem kap szobrot, több ezer kilométerrel keletebbre, ez még előfordulhat.