A pécsi külvárosban ma is van olyan pap, aki ördögűzést végez
2012. november 08. csütörtök 17:30

Ma is alkalmaz ördögűző, hivatalos nevén exorcista eljárásokat a katolikus egyház. Itthon továbbra is maximális diszkrécióval kezelik ezen eseteket, statisztikát sem vezetnek róluk, az azonban elmondható, hogy csak elvétve fordul elő, hogy valakinek ily módon kelljen enyhíteni a szenvedéseit. Ezt mi sem példázza jobban, mint hogy a hazai egyházmegyék legtöbbjében nincs erre a feladatra kijelölt pap, ellentétben a pécsivel.
A Pécsi Egyházmegyénél ugyanis egy, a megyeszékhely külvárosi plébániájának szolgálatát ellátó atyára bízták e feladatot.
A plébános, bár többször is egyeztetett munkatársunkkal, végül elzárkózott attól, hogy interjút adjon hírportálunknak (s azt kérte, se nevét, se a plébánia címét ne hozzuk nyilvánosságra), így bármilyen kíváncsiak is lettünk volna tapasztalataira, erről le kellett mondanunk. Végül a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciához fordultunk felvilágosításért a témával kapcsolatban.
A rítus: imádság és parancs
A Magyar Katolikus Lexikon szerint a gonosz lélek eltávolítása és hatástalanná tétele Krisztus nevében adott paranccsal és Isten segítségül hívásával lehetséges.
A lexikon ugyanakkor megkülönböztet magán, illetve nyilvános ördögűzést is - a nyilvános lehet ünnepélyes vagy egyszerű.
Az előbbit bárki végezheti szenteltvízzel, keresztvetéssel, illetve imádsággal. A nyilvános ördögűzést azonban csak fölszentelt személy, annak ünnepélyes változatát pedig csak püspöki engedéllyel fölszentelt pap végzi. Az egyszerű ördögűzés szentségek és szentelmények kiszolgáltatásának része. Formája az egész teremtést uraló Istenhez mondott imádság, és a Jézus Krisztus nevében kimondott parancs. A Magyar Katolikus Lexikon szerint az exorcizmius éppen ezzel alapjában különbözik a pogány rítusoktól, amelyek a démonival szemben egy másik, hasonló démont, szellemi segítőt, vagy egy kényszerítőnek vélt mechanikus formulát, mágikus rítust használnak.
A szabadulásért mondott imádság két formában történhet: egyfelől kérő imádságban, amikor Jézus nevében kérik az Atyát, hogy szabadítson meg valakit, egy helyet vagy tárgyat a gonosz uralmától, befolyásától. Ilyen imádság van a keresztség szertartásban az olajjal való megkenéshez kapcsoltan, vagy ilyen befejezése van a Miatyánknak is.
A keresztségkor mondott szabadító ima fontos része a sátán megtagadása és az ellentmondás az ő csábításának; ugyanígy az exorcizmusban is nagyon hasznos, ha a szabadulást kérő megújítja keresztségi fogadalmát, s ellene mond a gonosznak. A szabadító ima parancsoló formája szerepel néhány áldás esetében, mint a házszentelés, vízszentelés szentelményi liturgiájában; a parancsoló szabadítás külön szentelménye lett az ünnepélyes exorcizmus liturgiája, amelyben az egyház a Szentlélekkel egységben könyörög, mert maga a lélek siet segítségünkre, hogy a démonokat megakadályozza, nehogy ártsanak a híveknek.
"Minden ember tapasztalata, hogy a világban van jó és van rossz. Hitünk szerint a világot Isten teremtette. Isten jó, mindent jónak teremtett (vö. bibliai teremtéstörténet). Létezik a látható, vagy fizikailag mérhető, tapasztalható világ, az anyagvilág, de hitünk szerint létezik az úgynevezett természetfeletti világ, amely semmilyen fizikai eszközzel nem mérhető. Ehhez a világhoz tartoznak az angyalok, akik pusztán „szellemi" - vagyis nem anyagi, fizikai - lények. Egy részük, szabad elhatározással, szembe fordult Istennel, a teremtővel. Ők a „bukott angyalok", vagy ördögök (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa 391-395). Ebből következik, hogy a „jó" és a „rossz" nem egyenrangú egymással, a rossz mindössze a jó hiánya. Az ördögök is csak teremtmények, nem maguktól lettek. Isten viszont mindig is volt, mindig lesz és mindent megtehet, vagyis mindenható" - írták bevezetőjükben.
A mai ember számára - folytatták - egyre kevésbé kérdéses, hogy léteznek-e angyalok, vagy egy természetfeletti, nálunk, embereknél nagyobb hatalom. A katolikus egyháznak ezzel kapcsolatosan nagyon világos - bár a többség, sokszor a hívők számára is, kevéssé ismert - tanítása van.
"Az ördögök ugyanis" - mint hangsúlyozták - "létező, személyes lények, akik teljesen gonoszak, az embernek csak rosszat akarnak, a Biblia úgy nevezi a Sátánt, mint a „hazugság atyja". Az ördög elsődleges tevékenysége, hogy a rosszra, a bűnre kísérti az embert, ezzel elszakítva Istentől, aki az élet és a boldogság forrása. Ennek első példája Ádám és Éva esete. Az ördög a kísértésen túl sok egyéb formában is tudja zaklatni az embert. Ennek egészen szélsőséges és ritka példája, amikor teljesen megszáll valakit. Az ördögűzésnek, mint szentelménynek a célja az ilyen megszállottságtól való megszabadítás."
Szerettük volna azt is megtudni, hogy milyen „tünetek" utalnak az ördögtől való megszállottságra, de ezzel kapcsolatban részletes választ nem kaptunk a konferenciától. Egyéb források azonban meglehetően jól körülhatárolhatóan írják körbe ezen jeleket.
Ilyen például, amikor a megszállott számára egyébként nem ismert ősi vagy idegen nyelveket beszél, vagy akár természetfeletti erővel bír, illetve olyan távoli, rejtett tárgyakról tud, amelyekről nem lehet tudomása.
A szent dolgokkal kapcsolatban pedig ellenségességet vagy idegenkedést táplál, nem ritkán heves istenkáromló, szentségtörő viselkedést tanúsít. A beszámolók kitértek a fentieken túl olyan esetekre is, amikor a megszállt személy súlya olyannyira „megnőtt", hogy többen sem tudták felemelni.
Az exorcizmus eredetéről, illetve az azt végző papok személyéről szólva a püspöki konferencia sajtóosztálya kiemelte, a katolikus egyház kezdettől fogva végez ördögűzést, „hiszen Jézus Krisztus az, aki isteni hatalmával kiűzte az ördögöket az evangélium tanúsága szerint és továbbadta ezt a hatalmát az apostoloknak és utódaiknak. Az egyház jelenleg hatályos törvénykönyvének 1172. kánonja szabályozza ezt a kérdést: ebből az következik, hogy csak a helyileg illetékes püspök által megbízott pap végezhet ördögűzést, akinek jámbornak, tudósnak, józannak és kifogástalan életűnek kell lennie".
Az ördögűzés jelenlegi rituáléja - tudtuk meg - néhány évvel ezelőtt jelent meg, ezt mindig a liturgikus ügyekben illetékes vatikáni hivatal adja ki.
Ugyancsak több forrás értekezik arról, hogy a pszichológia, illetve pszichiátria fejlődésével egyesen arányban szorult háttérbe az ördögűzés alkalmazása. A megszállottság és a pszichiátria kórképek közötti átfedéseket, illetve ezek elkülönítésének mikéntjét firtató kérdéseikre pedig a következő választ kaptuk:
- A pszichológiai zavarok és az ördögi megszállottság viszonyát illetően azt kell leszögezni, hogy két különböző dologról van szó, amelyek azonban előfordulhatnak egyidejűleg is ugyanannak a személynek az esetében - szögezték le.
Az ördög jelenléte - fűzték hozzá - igen sokszor pszichikai zavarokat is okoz, de természetesen a pszichikai zavar önmagában egyáltalán nem jelent ördögtől való megszállottságot.
- Hangsúlyozzuk, rendkívül ritka esetről van szó. Nyilvánvaló, hogy akinek pszichés problémája van, először orvoshoz fordul és csak abban a ritka esetben ördögűzőhöz, amikor megalapozottan felmerül a természetfeletti megszállottság gyanúja.
A cikkünk megírása közben, főként az egyedi esetekkel kapcsolatban tapasztalt „egyházi szemérmesség" azonban nem mindenhol jellemző. Jó példa erre az 1925-ben született Don Gabriele Amorth olasz katolikus pap személye, akit több mint húsz éve neveztek ki Róma ördögűzőjének. Tiszteletbeli elnöke az Ördögűzők Nemzetközi Egyesületének, amelyet 1990-ben alapított, s azóta két könyvet is írt, részletesen beszámolva tapasztalatairól.
Képünk az ördögűzést végző pécsi pap plébániája előtt készült.
Balikó Gergő - Fotó: Dittrich Éva
Facebook box
Megosztás
Mások most ezeket a cikkeket olvassák
- Szombaton végre már egy kis napsütés...
- Most már tényleg betelt a pohár,...
- Furcsa pár: a nap nagy részében...
- Helyi termelőtől vásároltam...
- Hirtelen fékező autós miatt történt...
- Betörést kíséreltek meg a rászorulók...
- Szörnyű tragédia történt Baranyában:...
- Késve érkezik, késve indul egy-egy...
- Állatorvosi ügyelet a hétvégén...
- Nemzeti gyásznap Ferenc pápa...