Ma is alkalmaz ördögűző, hivatalos nevén exorcista eljárásokat a katolikus egyház. Itthon továbbra is maximális diszkrécióval kezelik ezen eseteket, statisztikát sem vezetnek róluk, az azonban elmondható, hogy csak elvétve fordul elő, hogy valakinek ily módon kelljen enyhíteni a szenvedéseit. Ezt mi sem példázza jobban, mint hogy a hazai egyházmegyék legtöbbjében nincs erre a feladatra kijelölt pap, ellentétben a pécsivel.

A Pécsi Egyházmegyénél ugyanis egy, a megyeszékhely külvárosi plébániájának szolgálatát ellátó atyára bízták e feladatot.

A plébános, bár többször is egyeztetett munkatársunkkal, végül elzárkózott attól, hogy interjút adjon hírportálunknak (s azt kérte, se nevét, se a plébánia címét ne hozzuk nyilvánosságra), így bármilyen kíváncsiak is lettünk volna tapasztalataira, erről le kellett mondanunk. Végül a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciához fordultunk felvilágosításért a témával kapcsolatban.

Konkrét kérdéseink megválaszolása előtt a sajtóosztály szükségesnek tartotta néhány alapfogalom tisztázását a katolikus teológia szempontjából. Mint kérdésünkre többek között tudatták: 

"Minden ember tapasztalata, hogy a világban van jó és van rossz. Hitünk szerint a világot Isten teremtette. Isten jó, mindent jónak teremtett (vö. bibliai teremtéstörténet). Létezik a látható, vagy fizikailag mérhető, tapasztalható világ, az anyagvilág, de hitünk szerint létezik az úgynevezett természetfeletti világ, amely semmilyen fizikai eszközzel nem mérhető. Ehhez a világhoz tartoznak az angyalok, akik pusztán „szellemi" - vagyis nem anyagi, fizikai - lények. Egy részük, szabad elhatározással, szembe fordult Istennel, a teremtővel. Ők a „bukott angyalok", vagy ördögök (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa 391-395). Ebből következik, hogy a „jó" és a „rossz" nem egyenrangú egymással, a rossz mindössze a jó hiánya. Az ördögök is csak teremtmények, nem maguktól lettek. Isten viszont mindig is volt, mindig lesz és mindent megtehet, vagyis mindenható" - írták bevezetőjükben.

A mai ember számára - folytatták - egyre kevésbé kérdéses, hogy léteznek-e angyalok, vagy egy természetfeletti, nálunk, embereknél nagyobb hatalom. A katolikus egyháznak ezzel kapcsolatosan nagyon világos - bár a többség, sokszor a hívők számára is, kevéssé ismert - tanítása van.

"Az ördögök ugyanis" - mint hangsúlyozták - "létező, személyes lények, akik teljesen gonoszak, az embernek csak rosszat akarnak, a Biblia úgy nevezi a Sátánt, mint a „hazugság atyja". Az ördög elsődleges tevékenysége, hogy a rosszra, a bűnre kísérti az embert, ezzel elszakítva Istentől, aki az élet és a boldogság forrása. Ennek első példája Ádám és Éva esete. Az ördög a kísértésen túl sok egyéb formában is tudja zaklatni az embert. Ennek egészen szélsőséges és ritka példája, amikor teljesen megszáll valakit. Az ördögűzésnek, mint szentelménynek a célja az ilyen megszállottságtól való megszabadítás."

Szerettük volna azt is megtudni, hogy milyen „tünetek" utalnak az ördögtől való megszállottságra, de ezzel kapcsolatban részletes választ nem kaptunk a konferenciától. Egyéb források azonban meglehetően jól körülhatárolhatóan írják körbe ezen jeleket.

Ilyen például, amikor a megszállott számára egyébként nem ismert ősi vagy idegen nyelveket beszél, vagy akár természetfeletti erővel bír, illetve olyan távoli, rejtett tárgyakról tud, amelyekről nem lehet tudomása.



A szent dolgokkal kapcsolatban pedig ellenségességet vagy idegenkedést táplál, nem ritkán heves istenkáromló, szentségtörő viselkedést tanúsít. A beszámolók kitértek a fentieken túl olyan esetekre is, amikor a megszállt személy súlya olyannyira „megnőtt", hogy többen sem tudták felemelni.

Az exorcizmus eredetéről, illetve az azt végző papok személyéről szólva a püspöki konferencia sajtóosztálya kiemelte, a katolikus egyház kezdettől fogva végez ördögűzést, „hiszen Jézus Krisztus az, aki isteni hatalmával kiűzte az ördögöket az evangélium tanúsága szerint és továbbadta ezt a hatalmát az apostoloknak és utódaiknak. Az egyház jelenleg hatályos törvénykönyvének 1172. kánonja szabályozza ezt a kérdést: ebből az következik, hogy csak a helyileg illetékes püspök által megbízott pap végezhet ördögűzést, akinek jámbornak, tudósnak, józannak és kifogástalan életűnek kell lennie".

Az ördögűzés jelenlegi rituáléja - tudtuk meg - néhány évvel ezelőtt jelent meg, ezt mindig a liturgikus ügyekben illetékes vatikáni hivatal adja ki.

Ugyancsak több forrás értekezik arról, hogy a pszichológia, illetve pszichiátria fejlődésével egyesen arányban szorult háttérbe az ördögűzés alkalmazása. A megszállottság és a pszichiátria kórképek közötti átfedéseket, illetve ezek elkülönítésének mikéntjét firtató kérdéseikre pedig a következő választ kaptuk:

- A pszichológiai zavarok és az ördögi megszállottság viszonyát illetően azt kell leszögezni, hogy két különböző dologról van szó, amelyek azonban előfordulhatnak egyidejűleg is ugyanannak a személynek az esetében - szögezték le.

Az ördög jelenléte - fűzték hozzá - igen sokszor pszichikai zavarokat is okoz, de természetesen a pszichikai zavar önmagában egyáltalán nem jelent ördögtől való megszállottságot.

- Hangsúlyozzuk, rendkívül ritka esetről van szó. Nyilvánvaló, hogy akinek pszichés problémája van, először orvoshoz fordul és csak abban a ritka esetben ördögűzőhöz, amikor megalapozottan felmerül a természetfeletti megszállottság gyanúja.

A cikkünk megírása közben, főként az egyedi esetekkel kapcsolatban tapasztalt „egyházi szemérmesség" azonban nem mindenhol jellemző. Jó példa erre az 1925-ben született Don Gabriele Amorth olasz katolikus pap személye, akit több mint húsz éve neveztek ki Róma ördögűzőjének. Tiszteletbeli elnöke az Ördögűzők Nemzetközi Egyesületének, amelyet 1990-ben alapított, s azóta két könyvet is írt, részletesen beszámolva tapasztalatairól.

Képünk az ördögűzést végző pécsi pap plébániája előtt készült.

Balikó Gergő - Fotó: Dittrich Éva