Akinek mindig van sütnivalója: Fáncsy Szilvia lángosa az új csarnokban is kelendő

Ha egy lángossütőnél hosszú a sor, annak alapvetően két oka lehet. Vagy lassúak, vagy finom, amit ott kapni lehet. Mivel a pécsi vásárcsarnokban szinte minden a vevők szeme előtt zajlik, hát a sebességre nem lehet panasz. Marad az utóbbi felvetés, a remek tésztából készült pirosra sült étek, ami roppant népszerű. Mindez Fáncsy Szilviának is köszönhető, akinek komoly pörgés idején keze-lába meg nem állhat, mert az éhség, meg a türelem nem baráti fogalmak. Persze, addig jó, amíg sokan állnak a bolt előtt!

A magyar lángos jellemzően nem otthoni műfaj. Ahhoz jár a tömeg, a közösség. Kicsiben sem lehetetlen jót alkotni otthon, de „iparszerűen" minden más. A olaj mennyisége, forrósága sem közömbös. Jobban jár, aki a piacon veszi, mint aki nekilát a saját receptje szerint készíteni körforma csemegét.

- A lángososok, főleg ha piacon működnek, korán kelnek - árulta el a „titkot" Fáncsy Szilvia. - Ha reggel ötkor nyitni akarunk, akkor a kolléganőmnek már sokkal korábban kelesztenie kell a tésztát. A kínálat frissen kelendő, sóval, kevés fokhagymával, esetleg tejföllel, reszelt sajttal, lila hagymával. Amennyiben már ki van szaggatva, nyújtva, utána hamar kész a sütés.

- Kiszámíthatóak a fogyasztói szokások?

- A hétfő gyenge nap, keddtől emelkedik a kereslet. A szombat délelőtti forgalom a csúcs. Akkor bizony még várakozni is kell, néha hosszú perceket. Akadt olyan fiatal munkatársam, aki valósággal megrettent a feladattól. Mert olyankor nem lazíthatunk egy másodpercet sem, amikor hatalmas az érdeklődés. Amennyiben a hét hatodik napját „túléljük", akkor kezdődik ismét a körforgás.

- A népszerűségük évek óta töretlen?

- A régi csarnokban sem lehetett okunk a panaszra, de az újban még többen látogatnak minket. A törzsvásárlóink hűségesek maradtak hozzánk, melléjük jöttek újabbak is. Színészektől sportemberekig, közéleti arcokig, szerencsére széles a körünk. Jobban telik a nap, ha nem unatkozunk.

- Sokakkal kimondottan közvetlen a viszonyuk, pedig azért órákat senki sem tölt itt el.

- Mi általában jókedvű kereskedőnek számítunk, próbálunk baráti szóval is kedveskedni. A gondokat nem visszük be a pult mögé, ha az lehetséges. Nem elég a minőségi étel, a kiszolgálásnak is hatalmas szerep jut ebben a műfajban.

- Szokott saját gyártmányt enni?

- Nem mindig, de hetente kétszer bizonyosan csipegetek belőle. Soha nem egy egészet, inkább feleket eszem meg belőle, de csak magában nem annyira kedvelem. Valami legyen rajta, úgy könnyebben csúszik a falat. Meg jobb, ha tudom, mit osztok ki az embereknek.

- Bírja a hajnali kelést, a vekkercsörgést?

- Már nem úgy, mint fiatalabb koromban. Korán ágyba szoktam kerülni, hogy fel tudjak pattanni, ha eljön az ideje. Szeretem, amit csinálok, egy jó munkahelyet érdemes megbecsülni, bár a fiatalabbak talán ezt másképpen látják. Kedvezőbb a megszokott ritmus, mint mindig máshová beilleszkedni. Ez is egy szempont számomra. itt tudom, mire számíthatok, ha odaállok a sütő mellé.

- Valami panasza azért lehetne, ha a kívánságát nem is teljesíthetjük!

- Korábban egyedi elszívónk volt, Most meg központi a szerkezet. ami talán nem annyira erős, mint a régebbi. A munkaruhánkon ennek azért érezhető a hatása. Az olaj „illata" nyomot hagyhat a pólónkon. De amúgy megy minden a megszokott ritmusban. Van nekünk sütnivalónk bőven!

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter