Amikor a harangokat is elnémították Pécsett: ágyúkat készítettek a rézből

2024. július 02. kedd 11:44

1916-ban Pécsett és szerte Baranyában harangok jelentős hányada örökre elnémult. A világháború miatt szükség volt a rézre, mint az ágyúk gyártásához használt egyik fontos alapanyagra. Amit korábban sikerült elkerülni, az sajnos mégis bekövetkezett a baranyai megyeszékhelyen is.

Példának okáért a Napóleon idején megvívott háború idején csak az aranyat, illetve az ezüstöt rekvirálták. A templomtornyok lakói nem estek áldozatul a csatatereken folyó eseményeknek. Igaz, a nemesfémek erőszakos állami begyűjtése súlyos károkat okozott, de legalább a jelképes értékkel is bíró ereklyék a helyükön maradhattak.

Azonban 1916 júliusában, illetve augusztusának elején a végzet elérte a pécsi szent helyek ormait is.

- A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium már 1915-ben elrendelte a harangok összeírását - tekintett vissza korábban az eseményekre Szalánczi Krisztián történész. - A következő évben pedig valóban hozzáláttak a begyűjtésükhöz, majd beolvasztásukhoz. Pécsett Vajda Ödön hadnagy irányította a munkálatokat mérnökként, segítője Schachtitz Henrik kőművesmester volt.

- Súlyos rombolásokkal jártak az ilyen bontások?

- A feljegyzések szerint igyekeztek szakszerűen eljárni. A leszerelésekről hivatalos jegyzőkönyveket készítettek, a rendelet előírta az esetleges károk helyreállítását is. Állványzatot építettek fel, azután kötélen eresztették le a földre a súlyos darabokat. De ez nem minden helyszínen volt lehetséges. Ezért néha már felfüggesztett állapotban összetörték a fémtárgyakat. A roppantást a felső ötödnél hajtották végre, mert a harangok fala ott volt a legvékonyabb. A végeredmény szempontjából persze mindegy is, hogy milyen megoldáshoz folyamodtak. A történtek inkább erkölcsileg voltak fájdalmasak: a térítési díjként egy kilogramm bronzért kifizetett négy korona nyilván nem kárpótolta a híveket.

Szívszorító leltár

A teljesség igénye nélkül megpróbáljuk felsorolni a veszteségeket. Székesegyház: a délkeleti és a délnyugati toronyból egy 531, illetve egy 346 kilogrammos darab. Ferenciek temploma: két darab, 116,5 kg, 382 kg. Xavéri Szent Ferenc kápolna: kettő, 27 kg, 6,2 kg. Kórház téri minaret: kettő, 17,5 kg, 39,3 kg. Kálvária kápolna: 31,3 kg. Bertalan kápolna: 30,5 kg. Belvárosi plébánia templom: két darab, 497 kg, 243 kg. Mindenszentek temploma: 37,3 kg. Budai, régi külvárosi temetői kápolna: 59 kg. Miasszonyunk nőgárda temploma: 112,5 kg. Lyceum templom: kettő, 160,5 kg, 93,5 kg. Evangélikusok haranglába: 223 kg. Református templom: 294 kg.

- Felmérték azt a fémmennyiséget, amit elvettek az egyházaktól?

- Mindenről pontos kimutatásokat vezettek. Lemázsálták a súlyt, az átmérőket és a magasságokat pedig felírták a hivatalos papírokra. Számos ilyen dokumentum fennmaradt az utókor számára.

- Pontosan meghatározható, mikor búcsúzott a város a díszektől?

- A négytornyú székesegyház esetében például 1916. július 16-át mutattak a naptárak. Attól kezdve folyamatosan tűntek el a harangok. Augusztus első hetében aztán a végére értek a munkások a feladatnak. Háborús idők jártak akkoriban, tehát más vidékeken hasonló eseményeknek lehettek szemtanúi a polgárok. Legfeljebb távolabbi tájakon kissé későbbre tolódtak a cselekmények, de menekülés nem nagyon volt, a harangok többsége végül az olvasztóba került.