Busójárás, 1983: korabeli fényképekkel és tudósításokkal idézzük fel a mohácsi télűzést

Már csak néhány nap, s csütörtökön elkezdődik Mohácson a busójárás. A télűző népszokás alig néhány évtized alatt is sokat változott, fejlődött, erre bizonyságul idézzük fel az 1983-ast Laufer László, a Dunántúli Napló legendás fotóriporterének korabeli fényképeivel, valamint Havasi János, a tavaly elhunyt, Herczeg Ferenc-díjas újságíró kritikát sem mellőző tudósításával.

 
"Jókedvű brigád építi a máglyát szombat délután a mohácsi főtéren, írta 1983. ferbruár 13-án megjelent cikkében Havasi János.

" A karácsonyi fenyőfákat erre az alkalomra tartogatták, azon kívül egy jókora cserjés árokpart bánhatta meg a sokácok farsangolását.

Az utcákon a busók ifjabb korosztályai és a fűrészporos zsákot pörgető jankelék tartanak főpróbát holnapi szereplésükhöz. Küllemben nem sokban térnek el tőlük az előírásszerűén kifejezéstelen arccal ődöngő csövesek, illetve álcsövesek.

Mohács készül a busójárásra. Számomra - minek tagadjam - sokkal rokonszenvesebb most a város, a maga csöndes zsongásával, a főteret betöltő muzsikával, mint a lökdösődő-taposó-sorbaálló „igazi" farsangünnepen.

A busójárás előre kiadott programjában változás nincs. A művelődési központban fél 10- től kétórás váltásban folklórműsorok lesznek, a busók délután 2 órakor gyülekeznek a Kóló-téren, a Széchenyi téren pedig 3-kor kezdődik meg a szabad farsangolás.

A máglyát fél 5- kor gyújtják meg, az éjszakai sokácbál előtt, este 7-kor a Baranya Táncegyüttes ad önálló műsort.

A részletes programról a városszerte látható plakátok tájékoztatnak. Ismét felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy vasárnap erős forgalmi korlátozásokra számíthatnak Mohácson."

Aztán eljött a másnap, a busójárás fő napja is:

"A főutcán fel-alá hullámzó tömeg, papírtrombiták rikoltása, kereplők recsegése, néha egy-egy ágyúdörrenés, le-lecsapó fűrészporos zsákok, kolbászillat, pálinkaszag, vicsorgó busómaszkok, tamburazene, színes szoknyák: legszívesebben ennyit írnék a mohácsi busójárásról, nem többet.

Ezt a színes népünnepélyt egyszer látni kell, s utána elég az emlékeket visszaidézni, mert a busók karneválja minden évben egyforma. Változhat a kulturális program, de a fő látványosság, a busók felvonulása és a „szabad farsangolás", majd a máglyagyújtás évről évre ugyanúgy zajlik le.

A vasárnapi program a vásárosok kirakodásával és-a palota bozsoki úttörők térzenéjével kezdődött. Bizony jutott hely bőven a bóvliárusoknak is a széles mohácsi főutcán, de  ezért aligha okolhatók a rendezők.

Vagy a város vagy a bóvli iránti igény nagy, mindenesetre nehéz lett volna a luftballonsíp és más elméncségek árusítóit - az előzetes ígéretnek megfelelően - a mellékutcákba szorítani.

Sajátságos képet tükröz, hogy az idei busójárás slágere nem a busóálarc és a kereplő volt, hanem a csúcsos nemezkalap. Délutánra már majdnem minden ötödik honpolgáron Rumcájsz fejfedőjét lehetett látni.

(...)

Volt még néptánc- és divatbemutató, nyitva tartottak a kiállítások, a múzeum, s megtekinthettük a görögkeleti templom ikonjait.

Szükség is volt ezekre a kiegészítő - bár színvonalas - látványosságokra, mert a busójárás fő attrakciói csak azok számára kínáltak érdekességet, akik életükben először jártak a mohácsi karneválon.

A tömeg többnyire céltalanul ődöngött, néha föltűnt egy-egy busó, és az ágyúkat is el-elsütötték. Ha azonban valaki azt olvassa a programban, hogy a „mohácsi általános iskolások farsangolása", akkor valami látnivalóra számít, valamire, ami a megadott időpontban és helyen történik.

Ehelyett ugyanazt látja, mint félórával előtte és félórával utána, vagyis: a maskarába öltözött jankelék  fiatal lányokat gyepálnak, és busómaszkos alakok jönnek- mennek minden cél nélkül.

Ugyanúgy nem tudja lekötni a népes sokadalmat a 15 órára meghirdetett „szabad farsangolás" sem, mert nem vesz észre•belőle semmit.

A máglyagyújtás szép, emelkedett pillanat. A tűz mágikus ereje, a hatalmas láng mágnesként vonzza a térre az embereket. Ettől a pillanattól kezdve a mohácsi belváros valami sejtelmes, nyüzsgő központtá alakul.

Árnyak tűnnek el és fel a tűz fényében, néhányon kólózni próbálnak a macskaköveken, aztán dülöngélő csoport érkezik. Valahol egy borosüveg csattan szét a járdán, a lányok erősebben kapaszkodnak a fiúk karjába.

Este, a művelődési házban, a Baranya Táncegyüttes műsora után a tömeg a sokácbálhoz készülődik.

Az utcán harsog a tamburazene, még mindig áramlik a nép, de már sokan húzódnak a vendéglátó helyek felé.

Zsúfolt a vasútállomás is, s egyre több fényszóró tűnik fel a Mohácstól elvezető utakon.
Az idén is volt busójárás."

M. B. - Fotók: Laufer László