Buszos sztrájk Pécsett: utasok ezrei itták meg a levét az elmaradt béregyezségnek

A buszsofőrök közül mindenki választhat, sztrájkol-e vagy sem. A városvezetők is, hogy megadják-e kért béremelést vagy sem. Az utasoknak viszont nincs választásuk. Ők várják a végeredményt, meg a megszokott rendet, a megállóhelyeken téblábolva, szitkozódva.

Körutazásunkat Ürög felső megállónál kezdtük, a 23Y-os jelű kocsit várva, aminek hétköznap 7 óra 50 perckor kellene érkeznie. De nem jön, csupán 8 óra 1 perckor. Tehát nincs is sztrájk?

Mert ennyit rendszeresen szokott késni. Nyilván nem forgalmi okokból, hanem azért, mert a Fagyöngy utcából nem tudott időben elstartolni. Ezzel a csatlakozások elérése is
reménytelen, de mindig akad következő járat, legfeljebb nem azonnal.

Sokkal később, a vásárcsarnoknál fiatal, térdben szakadt farmeros - tehát divatosan öltözött - lány leste a kanyarból felbukkanó szóló Volvót. Kicsivel korábban gyalog érkezett, az Árnyas utcától tartott egészségügyi sétát, egy törölt forda okán.

- Különösebben nem érint a béremelés követelésének ezen módja - foglalta össze véleményét a szemüveges teremtés. - Számomra nem logikus a módszer, de ők bizonyára jobban tudják, mit tesznek.

A Lánc utcai rendelő melletti megállóban, délidőben sokkal nagyobb volt a tömeg, mint
hétköznap, az ebben az időszakban megszokott. Nem az emberek kerekedtek fel világot látni, hanem foghíjasa a menetrend. Az elvárt szolgáltatás persze nem maradhat el. A 4Y be is gurult, mire többen begurultak. Olyanok, akik nem lettek sem a járművezetők, sem a városi elöljárók barátai. Elhangzott az is, a polgármester, meg a munkatársai bizonyosan nem ilyen keretek között közlekednek, hanem kocsival.

A Konzum áruház előtt, a 27Y érkezését követően, egy testes férfi önmagát faggatta.
„Szeretnék én itt, most dörzsölődni?" De a költői kérdésekre többnyire nincsenek válaszok.

Végül az érintett nem furakodott fel a „heringes" fedélzetre. Rajta kívül mindenki jól járt a bölcs döntéssel.

A dolgozóknak sok eszközük nincsen, ha béralkut kezdeményeznek. A tulajdonos - Pécs Megyei Jogú Város - nem szeretne jobban belenyúlni a nagy pénztárcába. A
lehetőségek fogytával maradt a sztrájk. Sok ezer utassal üzenni a Széchenyi térre, a városházi párnázott ajtajú irodákban ülőknek. Itt valami nagyon nincsen rendben, kinn, az utcákon, tereken.

- Ez így komolytalan - vélekedett egy munkásruhás, hátizsákos melós, a Konzum áruház előtti járdaszakaszon. - Ha én elmegyek a munkahelyemre, de nem akarok robotolni, akkor a főnököm azt láthatja, hogy nekidőlök a kerítésnek. Meg sem fogom a lapátot, rá sem nézek a csákányra. Értem én, hogy kéne nekik a több pénz, nagy is a felelősségük a sofőröknek, de ez számomra így értelmezhetetlen.

A legkisebb igazsága annak a legénynek lehetett, aki csak a vállát rángatta, a
Rákóczi úton, az adóhivatal előtti padnál.

„Úgysem fizetek érte, mert ez egy nagy semmi, amit nyújtanak. Nem érdekel, egy fillért sem látnak tőlem. Legfeljebb lassabban érek el a kocsmába. Egyezzenek meg, nem az én bajom. De nyomorogni senki sem szeret a járatokon. Jól néznénk ki, ha még megpróbálnának büntetni is!"

Pucz Péter - Fotó: Laufer László