Él a pécsi vásár mítosza, egy hatalmas varázsbolt, de a dumákért is érdemes kimenni

Azt túlzás lenne állítani, hogy a pécsi vásárban mindent lehet kapni, de bárhol, bármi felbukkanhat. Olyan az egész, mintegy nyílt színi, hatalmas varázsbolt, ahol az időutazás szinte alapszolgáltatás. Üzlet, forgatag, szórakozás, hegyekben a bóvli, de igazi értékek is lelhetők a sorok között. Csak tudni kell szűrni, bár az sem mindig könnyű. Mert a világ legnaivabb festőjének képétől indul a széles skála. Új termékek is akadnak bőséggel, de azok kevésbé érdekesek. 

A pécsi vásárnak már az 1980-as évek elején is mítosza volt. Emberek tízezrei hömpölyögtek a Megyeri út, illetve a Móra Ferenc utca által határolt területen. Aztán egy kissé „leült" a dolog, de napjainkban úgy tűnik, ismét felszálló ágban van az „biznisz". Adnak-vesznek autót, újabbat meg régebbit egyaránt. Ruházati cikkekből is végtelen a kínálat. De a legvonzóbb mégis a használtcikk-kereskedés. Bár már odáig eljutni sem egyszerű.

A vásártéri buszmegállónál, az 1-es járatról lelépve, a gyanútlan látogató rögtön egy koldusba ütközhetett, vasárnap délelőtt. Mellette pár méterrel egy magát szívbetegnek valló férfi zenélt. A lakodalmas rock legrosszabb változatát nyomta, de legalább jó hangosan. Olyanoknak tűntek ők, mint egy komoly szűrő. Csak az elszántak mentek tovább, igaz, nem kevesen.

Belépve a vásártérre, bárki elgondolkodhatott azon, az elmúlt évszázadban mennyi felesleges tárgyat készítettek el kézművesek, iparosok, később műanyag fröccsöntők.

Giccses törpék, „szörnyű" játékok, szakadt mesekönyvek, mángorlók, kaptafák, régi vésők, kalapácsok. Olyan szerszámok, amik valahonnan, még a szocializmus időszakából hiányoztak, mert valakik privatizálták azokat, magyarán ellopták.

A legmegdöbbentőbbnek az látszott, amikor azonos standon, egymástól tíz centire ott hevert kép laptop, meg három keretes fémfűrész. A számítógép nyilván működésképtelenként várta vásárlóját, hiszen 1000 forintra tartotta a tulajdonosa. A fűrész üzembiztosnak tűnt, fel lehetett volna vele darabolni bármit.

Ahhoz ellenben erős fantázia kellett, miért lenne érdemes megvenni egy 80 centiméterszer 30 centiméteres, fekete-fehér esküvői fotót, puritán keretben. Egy vadidegen boldog pár képét, életük fontos pillanatából, '960-ból. De mindez ízlés dolga, szerencsés esetben az üveg, meg a léc is megérhetett pár százast.

Az is elgondolkodtató, miként került Pécsre, a X. kerületből, az Óhegy környékéről, egy utcanévtábla a poros pokrócra. Raja a felirattal: Kerecseny utca. Már csupán annyi benne a lutri, hogy mikor lesz felénk átrendeződés. Táblához az utcát, indulhat a mozgalom.

A büfésor egyszerre adta az ízek varázsát, valamit egy élő, hús-vér valóságműsort. Hírvilág, ami maga az élet. „Este megütjük a skótokat, Ukrajna hamarosan elesik, a szomszéd elment elvonóra, a Sanyit nem fizette ki az a gazember főnöke, az asszony barátnője csalja az urát, elromlott vízszivattyú az aknában." Ezek bármilyen variációját sem tűnt érdemesnek kizárni, csak nehéznek bizonyult belőle összerakni a valós képet. De pont ez a dolog lényege az egész vásárnak.

Képünk archív felvétel.

Pucz Péter - Fotó: pixabay.com