Hatvannégy éves lenne idén a pécsi vidámpark, ha lenne - Képgaléria!

Ma már a Meseerdőbe látogathatnak el az arra járók a Mecseken, a Dömörkapunál, ott, ahol egykor  a pécsi vidámpark üzemelt. A félig-meddig boldog szocializmusban oda jártak a kisdobosok, úttörők, de még a KISZ-tagok is, szórakozni. Ma az 1961-ben átadott park területén és a környékén sétáló turisták - ha nem a város lakói - nem is nagyon sejthetik, hová vetődtek egyáltalán.

Egy szocialista nagyvárosban biztosítani kellett a szórakozási lehetőséget az ifjúság részére. Ennek szellemében kezdődött meg a szorgalmas munka a mecseki hegyoldalon.

Erről az 1961. március 22-én megjelent Dunántúli Napló adott hírt. Előtte egy nappal, a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, március 21-én, diákok lepték el a területet. Majd megkezdődtek a földmunkák, méghozzá hatalmas lendülettel. Amiről elég legyen megjegyezni, délutánra húsz csákánynyél bánta a virtust. Annyit sikerült eltörniük a középiskolásoknak. De mindez mellékes, a munka gőzerővel megindult!

Aztán, augusztus 19-én, délidőben, már az ünnepélyes nyitásra készültek az egybegyűltek. Élükön Trautmann Rezső elvtárssal, építésügyi miniszterrel, országgyűlési képviselővel. A kapuk kitárultak, a közönség birtokába vette a területet.

Tartott mindez nagyjából a rendszerváltásig. Onnantól kezdve már csak a hosszú agónia maradt. Ugyan egyesek szerettek volna egy retróparkot üzemeltetni, de 2012-től kezdve már arról sem lehetett szó.

Az épületeket, kiszolgáló egységeket a föld színéig visszabontották. Az alapok, meg néhány lépcső megmaradt, de már az egykoron kiállított Li-2-es szovjet repülőgép is örökre „elrepült", elbontották. A Szolnoki Repülőmúzeumban azonban még megtekinthető.

Némi nosztalgiával felidézve a park hangulatát, eredetileg tizenöt játék szolgálta a szórakoztatást, később ez szám bővült. Robbanómotoros kisautók, később elektromos hajtású dodzsemek várták a vendégeket. Körhinta, óriáskerék, elvarázsolt kastély, céldobálás lehetősége, minihorgászat fahalakkal is a kínálat közé tartozott. Igaz, a főnyereményt, a nagy műanyag dömpert soha nem lehetett kifogni.

Maradt helyette a krepp-papírba töltött fűrészporos, tejgumival átkötözött similabda. Ami tizenöt perc alatt garantáltan széjjelhullott. Erőfitogtatásra szintén akadt mód. Egy vaskecskét lehetett meglökni egy sínen. A végén, ha a pályája tetejéig eljutott, még az eredményt kiírta.

Az egyik „legérdekesebb" állomás az úgynevezett jellempróba volt. Egy mérlegszerűségre kellett ráállni, aztán a festett "monitorokon", magyarán üveglapokon felvillant az illető egyik jellemző tulajdonsága. A bökkenő csupán annyiban létezett, amennyiben az egész súlyra működött. Vagyis egy kövér leányka, meg egy csontosabb felnőtt azonos dolgokat tudhatott meg magáról. Kis becsapás, de olcsó áron. A kezdetek kezdetén a rendszer zsetonokkal működött, amiket előre meg lehetett vásárolni a park területén. Akadtak 1 forintos, meg 2 forintos mutatványok. De azért az a kevés egység a mainál többet ért.

Szép lassan múlt ki a valaha tömegeket vonzó pécsi vidámpark a Mecseken, 2011-ben zárt be végleg.

Az üzemeltetést végző vállalkozó ugyanis bedobta a törölközőt, miután szinte alig látogatták a - tegyük hozzá, meglehetősen lepukkant - szórakoztató központot.

2014-ben az utolsó emlékei is eltűntek, közmunkások végezték a düledező épületek bontását, megtisztították a szeméttől és a balesetveszélytől a területet.

TEKINTSE MEG AZ EGYKORI VIDÁMPARKBAN 2014-BEN KÉSZÜLT KÉPGALÉRIÁNKAT!

A működőképes eszközök akkor a vásártéri vurstliba kerültek, ahol az érdeklődők még évekig használhatták őket.

Pucz Péter - Címlapfotó: DN (archív), Képgaléria: Dittrich Éva (archív)