Így köszöntötték Pécsett anno a hazug kommunista ünnepet, április 4-ét

2024. április 03. szerda 10:48

Sokáig azt próbálták beleverni a fejekbe, hogy a II. világháború során Magyarországnak a felszabadulást 1945. április 4-e hozta meg. Később kiderült, a mai magyar területek közül néhány környékén még a jelzett keltezés után is akadtak jócskán harci cselekmények. Felszabadulásnak a szovjet megszállást végképp nem lehetne hívni, de a pártállam idején voltak kötelező szólamok, amiket senki sem, nagyon mert megkérdőjelezni. Ha szeretnénk pontosan fogalmazni, a leghelyesebben akkor járnánk el, ha azt állítanánk, akkoriban elhallgattak nálunk a fegyverek.

Pécs, illetve Baranya vármegye hamarabb kezdhetett új életet, mint az ország nyugati végén fekvő települések.

Erről tanúskodik, hogy 1945. április 5-én a Pécsett szerkesztett Új Dunántúl című napilap arról számolt be, miszerint a Vörös Hadsereg elfoglalta Bécsújhely, illetve Magyaróvár települést.

Az előrenyomuló szovjet egységek újabb 80 faluba vonultak be, valamint benyomultak Muraközbe is. Burgenland fontos városa, Kismarton is a támadók kezére került. Emellett, április 5-én már bányász nagygyűlést szervezett a Magyar Kommunista Párt Mecsekszabolcson.

Egy évtized elteltével, vagyis 1955. április 6-án, már a Dunántúli Naplóban jelent az meg a címlapon, hogy „Örök hála a felszabadító Szovjetuniónak". A díszünnepséget a fővárosban, az Operaházban rendezték meg. Rákosi Mátyás pártfőtitkár sem mulasztott el beszédet mondani a tizedik évforduló kapcsán. Abban pedig Mohácsot is emlegette, de nem a várost, hanem a csatavesztést hozta példaként, a Magyar Kommunista Párt, később a Magyar Dolgozók Pártja első titkára.

Egy újabb évtizeddel később, 1965. április 6-án, a sajtóban már egy kicsit más hangot ütöttek meg a szerkesztők, bár azért nagy fordulatról nem lehetett olvasni, április 4-e kapcsán.

Az viszont tény, miszerint már a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) uralta a politikai színteret. Ami nem jelent pálfordulást, csupán a név változott, mert az utóbbi szalonképesebb volt, 1956 után.

Boldog tavaszról, ránk virradt békéről szólt a pécsi szónok, Rapai Gyula, a napilap szerint elvtárs, az MSZMP Baranya megyei bizottsága első titkára. A Népköztársaság Elnöki Tanács eközben kitüntetéseket osztott ki.

Mások mellett a Munkaérdemrend arany fokozatát vehette át Fáy Mihály, a Mohácsi Farostlemezgyár igazgatója is.

A harmincadik évforduló alakalmával, 1975. április 4-én koszorúzásokat is rendeztek a baranyai megyeszékhelyen. Pécsett, a központi temető volt a helyszín, amit abban az időben Bolgár Néphadsereg útjaként ismertek a városlakók, ma Siklósi út, mint volt korábban is.

A mohácsi járásban Bóly, akkor még, mint falu került az érdeklődés középpontjába. Ugyanis ott avattak fel egy emlékművet, az évforduló tiszteletére. Szobrászként a Dunántúli Napló Rétfalvi Sándort, építészként pedig Tillai Ernőt nevezte meg.

Mellékeseményként, az ifjúgárdisták tettek esküt. Őt a munkásőrség „kistestvéreként", annak előőrseként tettek szert kétes ismertségre.

Közelegve a rendszerváltáshoz, 1985. április 4-én a Szovjet Hősök Emlékművénél, illetve a Felszabadulási Emlékműnél helyeztek el virágokat, koszorúkat az emlékezők, Pécsett.

Eközben a Duna partján, a mohácsi Kisfaludy Károly Gimnázium közössége átvehette a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Vörös Vándorzászlóját. Ezt követően különböző ifjúsági elismeréseket szintén kiosztott a helyi KISZ-titkár, Rétházi Csaba.