Így zajlott a sírásók versenye Pécsett - Ásót, lapátot ragadtak a kegyeleti munka mesterei

Ha az érzelmi töltetet szigorúan leválasztjuk a szóról, akkor precíziós földmunkáról van szó. Sírásóverseny helyszíne volt a pécsi köztemető szombaton. A kegyeleti munka mesterei ragadtak ásót, lapátot, hogy összemérjék szakmai képességeiket. Időre, de egyben szépségre is ment a dolog, a zsűri folyamatosan követte az eseményeket, miközben a huszonöt kétfős csapat tagjai alakították a gödröket. De kizárólag az után, hogy Major Veronika olimpiai bronzérmes sportlövő kezében eldördült a startpisztoly.

Talán a Hamlet, William Shakespeare tragédiája ugorhat be elsőnek, ha irodalmi párhuzamot szeretnénk vonni az esemény, meg a színpad világa között. De ez nem egy szerző képzeletéből pattant ki, itt valóban pörögtek a kezek, a lábak.

Egy-egy 200centiméter hosszú, 80 cm széles, 160 cm mély sírt ástak ki a benevezett versenyzők. Ámelőtte azért mértek is, mert hiába volt nagy a sürgölődés, azért vaktában, kapkodva ezt a munkát sem lehetett szakszerűen elvégezni.

A párizsi, 2024-es nyári olimpián pisztolyos számban ötkarikás bronzérmesnek, Major Veronikának ilyen könnyű feladata régen akadt. Nem vállmagasságban, vízszintesen kellett elsütnie a fegyverét, hanem a levegőbe durrantott egyet, mire elindult a valódi versengés. Mert addig bizony senki sem nyúlhatott a szerszámokhoz, a szigorú szabályok szerint.

A Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete (MTFE) VII. ilyen szakmai vetélkedése során igyekeztek komolyan venni a regulákat, ezzel adva meg a dolog valódi rangját.

A rajtot követően az egyik páros, ha nem is rögvest, ám eléggé hamar hátrányba is került, mert a sorsolás okán elég nagy sebességgel „követ" fogott a kicsiny gárda. Ezért úgy döntöttek, inkább odébbállnak. Na, nem végleg, kizárólag pár méterrel települtek távolabb.

„Inkább szélesebbre vegyétek!" - szólt egy bennfentes hölgy a sajátjainak. Ezek szerint ez is egy olyan szakma, amihez nem csupán a művelői, de a nézők is értenek. Ebből is látszik, ez az iparág sem más, mint a többi, kis hazánkban.

A feltételekben kicsit sem elmélyedve, az első ásónyom elérése után, egyszerre csupán egy dolgozó tartózkodhatott a munkaterületen belül, magyarán a gödörben. Ennek balesetvédelmi okai akadnak, egy feltételezett omlás esetén valakinek mentenie kellett volna a másokat, ami hála az égieknek, nem fordult elő.

A cseppet sem könnyű fizikai munkát váltva végezték a kollégák. Akiknek némi szerencséjük is akadt, mert ugyan hajnalban esett pár cseppnyi eső, de mire belevágtak a feladatba, már csupán a napsütéssel kellett megküzdeniük a földön kívül. Tehát nem a földönkívüliekkel, mert ez egy földhözragadt tevékenység.

Amire 120 perc állt rendelkezésére mindenkinek, aki szerette volna bizonyítani a szakértelmét. Normál esetben, egy duónak, egy ilyen munkára 4 órát szoktak adni, vagyis itt nem lehetett „csalni" a centiket.

A mezőny viszont nem csupán hazai próbázókból állt össze, Csehországból, Szlovákiából, sőt, Horvátországból szintén érkeztek vendégek az eseményre.

Az első versenyóra elteltét követően már előkerültek a létrák is, vagyis a lapátolás serényen ment. Néha vizet is kortyoltak a főszereplők. Nyoma sem a volt a faluhelyen, ilyen esetekben megszokott sírásó pálinkának, csupán tiszta eszközökkel lehetett erőt meríteni a folytatáshoz.

Amikor mindenki abbahagyta az ásást, jöhettek a pontozóbírák, értékelni a munkát. Amihez úgynevezett kalodát is használtak, azzal a faszerkezettel ellenőrizték le, hogy a koporsót helyettesítő eszköz belefér-e sírhelybe.

Utána jöhetett a hantolás is, mint másik elem, szintén díjakért. A díszvirágok kiültetése volt a harmadik napi próbatétel.

A végeredmény

Sírásás: Kiss László, Nagy Róbert (Pateklétosz Nonprofit Kft., 1-es csapat), 1 óra 32 perc 8 másodperces idővel.

Hantolás: 1. Harmat Tamás, Bognár Tibor (Panteon Kft., Szekszárd).

Virágbeültetés: 1. Radácsi Bence, Koncz Krisztián (Kegyelet Sírkő Optimum, 3-as csapata).

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter