Komár, Demjén, Charlie és a többiek: így koncerteztek a legnagyobbak Baranyában és Pécsett

Könnyűzenei ízlésen is lehet ugyan vitatkozni, de jobbára felesleges. Az eladott hanghordozók, az értékesített koncert jegyek száma, a hosszú évtizedek sikerei nem igazán képezhetik egy érvháború alapjait. A magyar popzene nagyjainak többsége pécsi, baranyai fellépésük során bekerült Laufer László fotóriporter archívumába. A kínálat csodálatos, de most csak képeket tudunk mutatni, hangot nem mellékelhetünk az előadókhoz.

Hat évtizednél többet töltött el a színpadokon Korda György. Itt éppen Harkányban lépett fel az Anna-bálon, 1986. július 21-én. Az utóbbi jó harmincöt-negyven évben már Balázs Klári társaságában szórakoztatták a hallgatóságukat.

Lehet is szeretni, meg nem szeretni Korda munkásságát, de a hangja, még jóval nyolcvan fölött is elismerésre méltó.

A modern hangtechnikával a közepesnél gyengébből is jót lehet kikeverni. Ellenben mindenki „Gyuri bácsija" még ma is úgy dalol, hogy azzal bőven „odavág" a fiatalabb generációnak, méghozzá rendesen.

A „Reptér" című örökbecsűje meg sokadik virágzását éli, a népszerűsége az egeket verdesi. A nagy szerelmes nótáin már legkevesebb három generáció nőtt fel. Nem könnyű ezt leírnia annak, aki a P. Mobilból Tunyogi Péter hangszálain edződött meg.

Egykoron, még 1970 előtt a kritikusok kinevették, sőt, kigúnyolták. A Táncdalfesztiválon is fellépett a Metró együttessel Sztevanovity Zorán, közérthetőbb nevén Zorán. Nem az ő hangtónusa a legjobb, de enyhe orrhangon időtálló, jó szövegeket szokott előadni.

A kép azt mutatja, amikor 1995. április 23-án Pécsett, a Apáczai Nevelési Központban (ANK) énekelt. Tény, a verseinek jelentős részét testvére, Dusán vetette papírra, elég „ügyesen". A belgrádi születésű gyermek megkerülhetetlen „őskövület" a hazai zeneiparban. Talán érdemes lenne kinyomozni, egykori bírálóival mi lett, mert szerencsére elhallgattak. Ajánlott tananyag lehetne azoknak, akik Kalapács József miatt hallanak egy kicsit nagyot.

Elvis Presley magyar helytartójaként is említhetnénk Komár Lászlót, aki már csak az égi páholyból figyeli a hazai zenei eseményeket. De 1986. július 21-én Harkányban minden zeneszerető élőben hallgathatta népszerű számait. Bohém fickó hírében állt Komár, ő rendre olyan bulit szokott csapni a fellépései során, ami miatt mindenki „megőrült" érte.

Állítólag a női nem nagy rajongója volt, ezt nyilatkozataiban nem is tagadta soha. A táncos lábú énekes még az öreg rockereket is képes volt elvarázsolni. A pécsi Rockmaraton idején volt programzáró is, aki még élt, mozgott, látott valamit az alkoholos fátyolon keresztül, az mind ott ropta vele, a színpad előtt, egy kisebb sátorban, felhevült hangulatban. 

A slágergyáros Demjén Ferenc sem mai „legény" a szakmában. Hiszen már 1990. március 11-én Pécsett, a városi sportcsarnokban is megtöltötte a nézőteret. A hőskorban, a Tűzkerékben még Radics Bélával nyomta a műsort.

A Bergendyben is emlékezeteset nyújtott, majd következett a V'Moto-Rock című formáció, remek társakkal, gigantikus koncertekkel. Amikor mások már letették volna a mikrofont, ő akkor erősített bele, szólóban mutatva utat a rajongóknak. Soha nem volt olyan kemény, mint mondjuk a Rudán Joe, de azért még nem az operett világában utazott.

A „kihűlt, üres kocsmák asztalán" sora rengeteg ember számára üzent valami fontosat. „Rózsi" dalszövegei közül rengeteg vált szállóigévé, ami azért jelent valamit, egy gyorsan változó piacon!

A rekedtes „Charlie", polgári nevén Horváth Károly sokáig kereste a helyét a magyar palettán. Vendéglátózott is külföldön, de sokkal jobb, mint egy zenegép, amiről maga is dalolt. „Jég, dupla whiskyvel" -, amennyiben csupán egyetlen nótáját szabadna megemlíteni. Nehezen megismételhető jelenség, aki nem volt hozzá „süket", az tudta, milyennek számított, ha „karcos" stílusában belevágott a műsorába. Mint tette azt 2001. szeptember 14-én, Pécsett, a Széchenyi téren.

A világhírű Joe Cocker mellett sem kellett volna elbujdosnia a szégyenében. Legfeljebb az italról csúszott volna le a szaktárs mellett.

Az 1980-as években egyébként Pécsett a városi sportcsarnokban, az Ifjúsági Házban (IH), a Zsolnay Művelődési Házban (Do-Zso) is szólt rendszeresen a zene. A Balokány-liget is egy emlékezetes helyszínnek számított. Ott kapott állandó színpadot a Rockpéntek néven máig is emlegetett sorozat. De a korábbi vásárcsarnokban adott „hangversenyt" a régi Edda, Pataky Attilával az élen. „Kölyköd voltam, véredből lettem", dübörgött a metál. A Szabadtéri Színpadon viszont Schuszter Lóránt vitte többször a prímet.

Pucz Péter - Fotó: Laufer László (archív)