Már jól ismeri a pécsi illemhelyek X-aktáit az egykori élvonalbeli kosaras, Horváth Gyula

Az illem, illetve az illemhely szavak között szoros tartalmi összefüggést lehetne joggal feltételezni. Azonban ez koránt sincsen mindig így! Számos példát képes ebből felidézni az egykori pécsi kosárlabdázó, Horváth Gyula, aki a vásártéren, illetve a vásárcsarnokban működteti a látogatók számára fenntartatott mosdókat. Ahol néha  megmagyarázhatatlan dolgok is megesnek.

Egyesek a festményeket szokták gyönyörködve nézi a múzeumokban, mások sporteseményeken drukkolnak itthon, esetleg külhonban. Ebben nem különbözik az átlagtól Horváth Gyula sem. De, ha valahová elutazik, akkor rendre szemlézni támad kedve a toaletteket is, folyó ügyeit intézve, meg amúgy, hivatali alapon szintén. A szakma az szakma, még szabadság ideje alatt is!

- Ép ésszel nem igazán fogható fel, miképpen lehet olyan magasságban is összerondítani a vizesblokkokat, hogy a munkatársnőim még nedves rongy segítségével, nyújtózkodva is alig érik fel - fogalmazott óvatosan az iparágban több évtizedes múlttal rendelkező szakember. - Betérve tőlünk nyugati irányban lévő hasonló helyiségekbe, azt gondolom, lenne mit tanulnunk. A higiénia mellett a felszereltség minősége sem közömbös. A drágább eszközök rendre szebbek is, energiatakarékosabbak, könnyebben kezelhetőek, tarthatóak tisztán.

- A helyi vásárcsarnokban melyik nem okozza a több „karbantartási" gondot?

- Egyértelműen a nők, de mindkét oldalon gyakran okoz dugulást, ha a porcelán ülőalkalmatosságba alsóneműt dobnak bele. Ne kerekedjen el a szeme, jól hallotta! Ez nálunk heti, visszatérő esemény. Aztán következhet a „kárelhárítás", rosszabb pillanatokban a hirtelen támadó áradás.

- Régi tapasztalat, hogy közösségi helyeken, állomásokon, kocsmákban, a falon, ajtókon fel szoktak tűnni durva, obszcén feliratok is.

- Ez például a hölgyeknek fenntartott részlegben szinte ismeretlen dolog. Bezzeg a szomszédos vonalon, ott nincsen diszkrét határ. Társkereső falnak is használják egyesek a felületeket, méghozzá telefonszámokkal. Egyszer egyet megcsörgettem, találkozóra hívtam, de nem lett belőle semmi. Pedig szerettem volna arccal látni egy ilyen rongálót, lett volna hozzá pár kérdésem, keresetlen szavam.

- A még mindig új csarnok forgalmával elégedett?

- Nem panaszkodom, de azért jobban is ki lehetne táblázni, hol érdemes rendezni a halaszthatatlan ügyeket. Cseppet sem a magam haszna okán, hanem azok kedvéért, akiknek sürgős elintézni valójuk lenne. Mert egy végtelenül eldugott helyen működünk, egy árufeltöltő folyosó mentén. Jobb lenne, ha olyan ember tervezne ilyen épületet, aki már látott hasonlót, egészen közelről. Vagy legalább kérdezett volna meg valakit a témában.

- Szokta számolni a belépőket, mint a cég vezetője?
- Felesleges, mert ha bármikor betoppanok az épületbe, az ott lévő polgárok számából tökéletesen képben vagyok az érdeklődéssel kapcsolatban.

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter