Más papírmunkát visz haza a munkahelyéről, Varga Nóra egzotikus állatokat

Számos érdekes foglalkozás mellett az állatkerti gondozó igazán különlegesnek számít. Varga Nóra a Pécsi Állatkert egyik legkedvesebb lakójával, Bonifáccal, a fókával foglalkozik.

- Állatkertben járva, látogatóként bizonyára sokan felteszik a kérdést, hogyan lesz valakiből gondozó? Önnek mi a története?

- Az állatok szeretete természetesen nagyban közbejátszott ebben. Egyetemi tanulmányaim alatt, amikor gyakorlati helyet kellett választanom, láttam, hogy állatkertbe is lehet menni. Nagyon megörültem, hogy nem kell egy sertéstelepre mennem. Így volt rá lehetőségem, hogy a Pécsi Állatkertben végezzem a szakmai gyakorlatom. Majd maradtam önkéntesként, végül pedig felvettek.

- Ez nem egy klasszikus értelemben vett munkahely, valójában milyen itt dolgozni?

- Nagyon sok a sztereotípia az állatkerti gondozással kapcsolatban. A legtöbb látogató azt gondolja, hogy csak játszunk az állatokkal, simogatjuk őket, elvagyunk, szórakozunk. De valójában nehéz belelátni abba, hogy milyen a munkánk. Vannak olyan feladatok, amiket nem szívesen csinálunk, de el kell végezni. Ilyen például az ürülék összeszedése. Ez egy nagyon fontos mozzanata a gondozásnak, hiszen az ürülékből sok mindent megtudunk az állat egészségügyi állapotáról.

- Mely állatokat gondozza?

- A madarakat és van néhány kis ragadozó- és növényevő állatom. Később, az évek alatt, szóba jött, hogy mi lenne, ha fókával is foglalkoznék. Viszont azelőtt nem volt Pécsett fóka, ezért ellátogattam több más állatkertbe, hogy beletanuljak - mesélte miközben hét-nyolc szurikáta mászott fel az ölébe, ugyanis etetés idő volt.

- Ezek szerint nem a klasszikus módon tanult erről a fajról?

- Nagyon nehéz róluk szakirodalmat találni. Igazából egy darab angol nyelvű könyv van. Gyakorlat- és az alapján tanultam, amit tapasztaltam másik állatkertekben.

- Végül révbe ért, immár Bonifác, a fóka is színesíti a Pécsi Állatkert látnivalóit.

- Ő tavaly májusban érkezett hozzánk Nyíregyházáról. Érdekes, hogy amikor először elmentem Nyíregyházára, belelátni a faj gondozásába, Bonifác akkor már az anyukája hasában volt. Akkor láttam először fóka ultrahangot és Bonifácot is. Soha nem gondoltam volna, hogy én fogom majd ezt a bébit gondozni. Mégis így hozta a sors, hozzánk került.

- Gondolom, hozzá még erősebb érzelem köti, mint a többi állathoz.

- Igen. Ugye kicsi kora óta én foglalkozom vele. A kötődés nagyon szoros. A legtöbb állat zöld ruha alapján ismer fel minket, gondozókat, de Bonifác utcai civilben is kiszúr a tömegből.

- Olyan ő, mint a gyereke. Emellett otthonra is jutott állat?

- Persze. Van macska, nyúl, csincsilla, hörcsög. Illetve sokszor kell segítenünk az állat felnevelésekben is, ha hoznak valakit.

- Ez nagyon jól hangzik, biztosan sokan kipróbálnák.

- Nagyon nehéz feladat. Ezzel szemben is sok a tévhit. Egy ilyen kölyök olyan, mint egy csecsemő. Éjszaka fel kell kelni megetetni, hogy ne pusztuljon el. Az első két hét mindig nagyon kritikus. Nem túl jó egy ilyen felnevelés, mert utána az állat nagyon kötődik és nehéz visszailleszteni a csapatba.

Vermes Nikolett - Fotó: Dittrich Éva