Mi lesz veled, uránvárosi piac? A vevők és az árusok is szép lassan elfogynak

2024. október 04. péntek 12:02

Rideg, csendes a hangulat a Hajnóczy utcai piacon, Pécsett. A belül komor kinézetű, gyengén megvilágított épületben pár kereskedő ugyan várja a vevőket, de azok csupán korlátozottan érdeklődnek. Bár néhány éve felújították a piacteret, de valós tartalom alig található benne. Az eladók a vásárlókban látják a hibát, ezért egyre kevesebben vannak. Ennek kapcsán csekély a forgalom, vagyis negatív spirálba került az egész placc.

A piacozás jellemzően korai, hajnali műfaj. A háziasszonyok szeretnek hamar túlesni a bevásárláson, megvéve a legfrissebbnek vélt portékákat. De Uránvárosban más a módi!

A répa, retek, mogyoró türelmesen várja a sorát, mást sem tehet, jelentősebb érdeklődés hiányában. Tegyük hozzá, a környéken, pár kőhajításnyi távolságra három egyforma, meg egy más hálózathoz tartozó nagyáruház is lehetőséget ad a „vitaminbombák" megvásárlására.

Akad azért forgalom

A piac melletti üzletsoron azért akad mozgás. A Hajnóczy utcában, közel az Ybl Miklós utcai kereszteződéshez, virul a piros paradicsom, meg a zöld hagyna is, minden más mellett. Az egyik ifjú női eladó nem is volt elégedetlen. Olyan ez, mintha egy rendszer megteremtette volna önnön vetélytársát. Hasonló a felhozatal, pár tíz méteren belül. Majd a vevő eldönti, kiben, miben bízik jobban. Piac van, illetve, nincsen. Nézőpont kérdése az egész.

A több asztalsor közül igazából csak az északi oldalon lehet némi nyüzsgést felfedezni, pedig pénteken délelőtt már pezsegnie kellene az üzletnek. De a legnagyobb kínálattal, ránézésre szép áruval próbálkozó szőke, felkötött hajú asszony hosszú asztala előtt sincsen sor. Tiszta sor! Ritkán cseng a kassza, itt nem sűrű vendég a „nagy kasza".

- Több oka is lehet a forgalom hiányának - vélte az árushölgy, aki nem igazán zsörtölődött, úgy viselkedett, mint aki lassan beletörődött a megváltoztathatatlanba. - Egyesek szerint kisebb a készlet, mint más helyeken, ez részben talán igaz. De az áraink alacsonyabbak, ezt sem szabad feledni. A parkolóhelyek hiányára is hivatkoztak többen, amivel nehéz lenne vitása szállni. Ám a környékről, gyalogosan sem térnek be az emberek ide. Egy nyugdíjas ingyen elbuszozhat az új vásárcsarnokba, azzal a délelőtti programja megoldódott. Mi meg itt a csodára várunk. Mire kifizetjük az adókat, a helypénzt, minden mást, a haszon már el is illant.

Az őspiac helye

Az uránvárosi Hajnóczy utcában az első lakásokat 1956 októberében adták át. Az őspiac - ha lenne ilyen - az utca 15/a számú lépcsőházával szemben, a túlsó oldalon működött. Pár asztal várta a lakókat, ma két fa áll ott. Tető nem létezett, akik valaha vettek bármit is arrafelé, már közelebb vannak a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Filléresek voltak az árak, alkudni is lehetett, de az a módszer már régen kiment a divatból.

A húsosok sorsa talán kedvezőbb, bár ők ki sem nyitnak naponta, csak szerdán, pénteken meg szombaton vadásszák a kuncsaftokat. A szalonnák, kolbászok, sonkák kimondottan ínycsiklandozó képet nyújtanak az üvegeken keresztül is. Tisztaság, rend honol, csak a kést nem kell sűrűn fenni a kopás okán.

- Jó áron kell adni a kiváló minőségű termékeket, ennyi a titok nyitja - jelentette ki az elsőre, meg másodikra sem feltétlenül barátságos férfi, aki tejet, sajtot szokott mérni.

Neki sikerült lefölözni a hasznot, talán az egyetlen elégedett boltos a környéken.

A régiségneppereket a megújulás jegyében kizárták az értékesítési láncból. Öreg zsebórák, kopott könyvek, kéziszerszámok itt már nem cserélnek gazdát. Ezt azonban a kevesek, akik még maradtak, nem is igazán bánják. Mert a seftelőkkel gyakran akadt gond, főleg, ha ittak pár cseppet.

Lassan tehát időszerű lesz egy hirdetés, ami szerint fedett piactér vevőt keres. De olyat pénzért nehéz találni!