Negyedik generációs autószerelők Wolframék, de izzót soha nem árultak a műhelyükben

2017. szeptember 16. szombat 08:13

Negyedik generációs autószerelők Wolframék, de izzót soha nem árultak a műhelyükben

Az alma, meg a fája példabeszédét ismerjük. Itt viszont azt történt, hogy nem esett messze a villáskulcs a satupadtól. Ez cseppet sem meglepő, ha tudjuk, a Wolfram-családban a férfiak már négy emberöltő óta szerelnek autót, hivatásszerűen. Ifjabb Wolfram Ernő, valamint a fia, Wolfram Erik közös műhelyben dolgoznak, egymást segítve. Az apáé a rutin, a gyereké a frissen megszerezett tudás.

- Már a nagyapám is kocsikat javított, még az 1950-es években - idézte fel a família múltját ifjabb Wolfram Ernő. - A Rákóczi úton állt a telephelye, de államosították. Azt követően költözött a Szigeti útra, ami abban az időben eléggé a város szélének számított.

- Az úton elindult, de sejthette, meddig folytatódik a história?

- Nyilván nem töprengett ilyen dolgokon, csak tette a dolgát, mert meg akart élni az úgynevezett maszek világban, amit a rendszer annyira nem támogatott. Apám is beállt a sorba, majd én következtem. Erik esetében azonban nem volt törvényszerű a folytatás.

Ketten az aknában

Az 1971-es születésű ifjabb Wolfram Ernő Pécsett, az 500-as számú szakmunkásképzőben szerzett bizonyítványt autószerelésből, még 1990-ben. Fia, Erik 1995-ben jött a világra. Szegeden járt iskolába, érettségi után ott vált belőle szerelő, onnan tért vissza Pécsre. Munkát nem nagyon keresett, talált hamar egy helyet, ahol lemehetett az aknába, apja mellé segíteni.

- Csak nem szabó akart lenni a legény?

- Szó sem volt pályamódosításról, de akadtak más terveim - vette át a szót a főnöktől Wolfram Erik. - Szegeden voltam korosztályos kézilabdázó, jól is ment a dolog. De egy vállsérülés kettétörte a sportálmokat. Persze az edzések mellett tanultam, nem meglepetésre érettségi után pont az autószerelést. Mivel a kézilabda kihullott az életemből, maradt a szerszámok, autók világa.

- A jó villáskulcs felér fél sikerrel?

- Korábban nem igazán hittük volna, de ez egy életen át tartó gyűjtési, vásárlási folyamat - értettek egyet az iparosok. - Minden típusnál előfordulhatnak olyan csavarok, amikhez korábban nem volt szerencsénk. Manapság a beszerzés sem okoz gondot, csupán pénz kérdése minden. A megrendelőnek viszont nem lehet azt mondani, hogy valami nincsen. Az rossz fényt vetne ránk.

Izzójuk nincsen

Egyszer betért az udvarba egy ember, aki azt mondta, nem tud megborotválkozni. Ezt mondjuk Wolframék nem értették, ám a kuncsaft hozzátette, azért szőrös, mert a fürdőszobában kiégett az izzó. A csodálkozás fokozódott, mire kiderült, a gyanútlan személy azt hitte, ahol a Wolfram szerepel a cégérben, ott bizonyosan lehet égőt kapni. A tévedést tisztázták, a gépészek viszont villanykörtét továbbra sem árulnak, legfeljebb kölcsön adnak a rászorulónak egyet.

- Márpedig az évtizedek köteleznek.

- Műszaki vizsgáztatást is végzünk. Pár éve, ellenőrzési céllal jött valaki, természetesen „álruhában" - mesélte Ernő. - Cserélni kellett volna valamit a futóműben. Próbálkozott a rábeszéléssel, némi csalásra kért, mégsem mehettünk bele a szabálytalanságba. A sikertelen kezdeményezés után felfedte kilétét az illető. Hirtelen megtakarítottam jó 500 000 forintnyi büntetést, meg egy 30 napos bezárást. Észnél kell lenni.

- Jól kiegészítik egymást szakmailag?

- Remélem igen - vágta rá Erik. - Apám úgy véli, rajtam még sokat lehet csiszolni, a tapasztalat mellette szól. A számítógépes világban, a diagnosztikában viszont otthonosan mozgok. A modern járművek apróbb műanyag „bolháihoz" is nagyobb a türelmem. Bár azokat könnyű gyűlölni, megkerülni azonban nem lehet a javítások során. Ilyen most a technika, más választás nem akad.

 

 

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva