Pécsett tanult fiatal, Gráber Kristóf lett az ország legjobb ifjú kőművese

„Amit estig raktak, leomlott reggelre" - szól a Kőműves Kelemen című népballada egyik sora. De ez a valóságban, Gráber Kristóf kőműves-tanulóval nem történhetett meg. Mert a fiatal iparosjelölt a Szakma Sztár Fesztiválon, az első helyen végzett. Igaz, mindez a pécsi szakértőket nem lepte meg olyan nagyon, hiszen tudták jól, a küldöttük kimondottan rátermett tanuló, aki az építészet szeretetét otthonról, az édesapjától hozta magával. Szóval, a siker közös, ám az igazi nyertesnek természetesen Kristóf számít. Meg az építőipar. 

- Édesapám is kőműves, már a nyugdíj felé kacsintgat, ezért valakinek majd a helyébe kell lépnie a cégnél - jelentette ki szerényen az újdonsült nyertes. Gráber Kristóf. - Nem véletlenül választottam ezt a szakmát. Fizikailag nem a legkönnyebb, de bírom erővel. Kiderült az évek során, hogy nem vagyok hozzá ügyetlen. Azért ez szerencsés egybeesés. A mesterség rejtelmeinek elsajátítása így természetesen könnyebb volt.

- Milyen út vezetett a csúcsra, amíg az ország legjobb kőművese lett az ifjak között?

- Az írásbeli feladatokat még helyben, Pécsett oldottuk meg. Az jól sikerült, ezért továbbjutottam a váci elődöntőbe, ott kilencen vehettünk részt. Idegenben sem vallottam szégyent a betonozásban, meg a térkövezésben. Így már csupán a budapesti gyakorlati számadásra kellett felkészülnöm, ahol hatan kaptunk lehetőséget a bizonyításra.

- Mert azért mégis minden a falazáson múlik?

- Olyan is akadt, meg más feladatok szintén előkerültek. Vakolás, hőszigetelés, dísztégla-lábazat készítése volt napirenden. Aztán már tényleg nem volt hátra más, mint átvenni a szép oklevelet, ami a győztesnek járt. Meg azt a 100 000 forintot, amit a bankszámlámra utaltak át. Szerencsére nem remegett meg a kezem, minden szépre sikeredett. Ezért hát most jut egy kis időm a pihenésre is. A többiek még készülnek a szakmunkás-vizsgára, de nekem azzal már nincsen gondom.

A gyakorlati oktatás helyszíne Kristóf számára a Vörös Bau Kft. volt. Ott a fejlődésére Vörös György ügyvezető figyelt, aki maga is szokott a gyakorlatban vizsgáztatni.

- Dicsérhetném szép szavakkal Kristófot, ő az első olyan tanulóm, aki országosan is bebizonyította képességeit - értékelte a teljesítményt Vörös György. - De mondok inkább egy jellemző tényt. Ezt a fiatalembert egyedül, önállóan ott mertem, merem hagyni dolgozni. Azért ez nagy dolog ám! Másoknak évekbe telik, de ő nem szokott elbizonytalanodni. Kiváló adottságai akadtak, rendes, megbízható kollégának számított, amíg nálunk tanult. Boldog lennék, ha tucatjával lennének az ilyen végzősök, de ez sajnos nincsen hasonlóképpen. Bízom benne, hogy továbbra is képezni fogja magát, mert van benne fantázia.

Utólag mérlegre téve a mutatott formát, többen megemlítették, ha nem is az első helyezést, de mindenképpen jó végeredményt vártak el Kristóftól, az ügyes nevezőtől. Mivel korábban középiskolát végzett, némi helyzeti előnyben volt a többiekhez képest. Ez azonban nem csökkenti érdemeit, mert ami az elméletben lehetett számára haszon, az a gyakorlatra már nem tűnt feltétlenül segítségnek. De ott is bejött a papírforma, a betonkeverő úgy zümmögött a keze alatt, hogy örömmel hallgatta azt minden értő fülű felügyelő, aki pontozott.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva