- Nem volt egyszerű a pályakezdése. Miért is?
- Jezsuita gimnáziumban tanultam. Majd mikor elvégeztük a nyolcadik osztályt, csináltak az ilyen megbízhatatlan emberek számára Pécsbányán egy általános gimnáziumot, az utolsó évet viszont már a Nagy Lajosban végeztem, ahol a szuterénba tettek minket, ilyen se nem paraszt, se nem munkás gyerekeket. Az ELTE-re jelentkeztem, de az első értesítésben azt írták: hely hiányában nem vesznek fel, annak ellenére, hogy a második legmagasabb pontszámom volt. Miután megkaptam a levelet, Simor Ferenc tanárom is tett egy próbát, ám végül kiderült: a lapomra egy tanácselnök azt írta, hogy felvételemet származásomra való tekintettel nem javasolják.

- Katolikus neveltetése miatt érte hátrány?
- A káderlapomba minden esztendőben beütötték azt, hogy klerikális beállítottságú vagyok. Különösebb bajom nem volt ebből, s nem is foglalkoztam vele, még a legkeményebb időszakban is eljártam a vasárnapi misékre. Volt azért konfliktusom: Almamelléken a járási párttitkár megpróbálta a "tanárokat nevelni", egy értekezleten a Bibliát úgy adta elő, mint egy mezőgazdasági szakkönyvet. Megkérdeztem tőle: „Olvasta-e a Bibliát, mert Jézus nem egy szakkönyvet iratott le az apostolokkal?" Megsértődött: ki is adta az igazgatónőnek, hogy ezt az embert, vagyis engem, meg kell nevelni. Később az akadémiai kutatóintézetnél dolgozva az igazgató többször mondta, hogy lépjek be a pártba. Egyszer aztán azt feleltem, hogy azért nem lépek be, mert ideológiailag nem vagyok elég érett. Na, később kaptam is az értesítést: felvettek a marxista esti egyetemre. Miután megvolt ez is, az igazgató újra megkérdezte: belépek-e? Erre újra azt válaszoltam, hogy nem - de immár azért, mert az egyetemen megtanultam, milyen csibész módon is működik az MSZMP.

- Még bányában is dolgozott, s valójában nem is földrajztanárnak készült.
- Szüleim sokszor odatettek gyermekkoromban a nagymamám mellé, hogy segítsek kertet gondozni. Akkor szerettem bele a biológiába, tizenkét évesen már gyapotot ültettem. De nem volt ismeretlen a nehéz fizikai munka sem, hiszen minden nyáron az erdőgazdaságnál dolgoztam, hogy legalább a tankönyvekre jusson. Az elutasított egyetemi felvételim után kerültem Széchenyi-aknára: itt voltam ötszáz méter mélyen szőrmotoros - azaz olyan, aki lovakkal húzza a csilléket. Később átkerültem ládahordónak a komlói szénosztályozóba. Eltelt egy év, de amikor újra felvételiztem, azt mondták a szüleim, ha tanulni akarok, akkor azt Pécsett tegyem. Ám itt nem volt biológia-kémia szak, a biológiát csak földrajzzal lehetett párosítani.

- A Zselic az egyik kedvenc tája, honnan ered a vonzalom?
- Persze Pécsett aztán a főiskola után nem volt munkahely, ezért több faluban próbálkoztam. Jártam például a Duna melletti Homorúdon is, de amikor az igazgató megmutatta az iskola falán, hogy meddig is ért a víz az 1956-os árvízkor - úgy mellkasig -, akkor szépen elköszöntem. A zselici Almamellék azért tetszett, mert két vasútállomása volt, és az egyik alig négyszáz méterre volt az iskolától. Mezei tanárként itt kezdtem a pályafutásomat, alig két év alatt lettem szerelmese a tájnak, majd írtam is egy könyvet a Zselic természeti földrajzáról.

- Hogyan került végül az egyetemre, az akadémiára?
- A mecsekszabolcsi iskolában tanítottam, onnan hívott Bóna Imre tanszékvezető, Imre bátyám, a főiskola földrajz tanszékére tanársegédnek. Ott aztán a csillagászati földrajztól kezdve egészen a gazdaságföldrajzig tanítottam mindent. Az akadémia kutatóintézetéhez úgy kerültem, hogy az MTA akkori elnökének, Berend T. Ivánnak megtetszett a zselici üveghutáktól szóló írásom, amelyben földrajzi szempontból jártam utána annak, hogy miért fogytak el az erdők egy bizonyos területen, egy bizonyos időben. Aztán kilenc év után újra az egyetemre hívtak, s miután időközben a szegedi egyetemen már megszereztem az egyetemi diplomámat és a doktorátusomat, így a ranglétrán egyet ugorva docensnek mehettem vissza. Akkoriban hallottam a KISZ-titkár Gyurcsány Ferencet egy pedagógusnapon beszélni, ami annyira felpezsdített, hogy az egyik barátommal szépen elindultunk kifelé az ünnepségről...

- Ön vezényelte le a Duna-Dráva Nemzeti Park megalapítását.
- 1991-től voltam a megyei természetvédelmi igazgatóság vezetője, akkor kaptuk ezt a feladatot, amelynek egyszemélyi felelősévé tettek. Le is tettem a miniszter asztalára egy tervet, amely szerint a fél Dunántúl a nemzeti park területe lett volna. Valójában azt szerettem volna, ha a Balatontól dél felé indulva, le a Dráváig, majd a Duna mentén felfelé, U-alakban alakítjuk ki a park területét. Nem ez történt, de ma már talán elismerik: lehet, hogy nekem volt igazam. A munkát alig valamivel több mint húszan végeztük, úgy, hogy közben a természetvédelmi igazgatóság feladatkörét is elláttuk. Nem volt egyszerű folyamat, hiszen ezernégyszáz birtokot kellett csatolni a területhez. Hát, volt, hogy majdnem megvertek a földtulajdonosok, azt mondták rosszabb vagyok, mint a Rákosi, mert visszaállamosítanám a földjeiket...

Kép és szöveg: B. M.