Pécsi mérnökök a vádlottak padján: ártatlanok bűnhődtek a sújtólégrobbanás miatt

Igaztalan vádak nyomán mérnökök bűnhődtek az 1948-ban történt pécsbányai sújtólégrobbanás miatt. A tragédiát ürügyként felhasználva a kommunista hatalom a rendszer vélt ellenségeit akarta ellehetetleníteni.   

Egy szabálytalanul kezelt benzinlámpa miatt vesztette életét öt bányász 1948. április hetedikén Pécsbányán. A tragédia jó ürügyet szolgált a kommunistáknak arra, hogy a jobboldaliként számontartott embereket börtönbe juttassa. A szerencsétlenségből így politikai ügy lett, a kor számtalan koncepciós pere egyikeként a kommunisták négy pécsi mérnököt is fegyházbüntetésre ítéltek a sújtólégrobbanás miatt.

Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a Szovjetunióban 1928-ban lezajlott, a Donyec-medencében található bányavárosról elnevezett Sahti-pert vette alapul. A kommunizmus történetében ez tekinthető az első jelentősebb, koholt vádakra alapozó eljárásnak. Összesen ötvenhárom olyan szakembert állítottak bíróság elé, akik ellenezték az észszerűtlen gazdasági követelményeket. Közülük tizenegy emberre halálos ítéletet mondtak ki.

A pécsbányai eset kapcsán a nyomozást a baranyai ÁVH századosa, Komlós János vezette. A perbe fogott mérnökök (dr. Rihmer László, Wietoris Róbert, Lugosi György, Mosonyi Sándor) bűne annyi volt, hogy a Horthy-korszakban is bányászattal foglalkoztak. Ez akkoriban megbocsáthatatlannak számított, a kommunista hatalomátvétel után csak azért végezhették még egy ideig a munkájukat, mert a hatalmas kitermelésekhez szükség volt a szakemberekre.

A teljes titokban zajlott perben a négy vádlottat a Pécsi Megyei Uzsorabíróság külön tanácsa fegyházbüntetésre ítélte: Rihmer tíz, Wietoris öt, Lugosi négy, Mosonyi három évet kapott. Pár esztendővel később azonban a kommunisták rájöttek, hogy hibát követtek el, szakemberek híján ugyanis nincs, aki irányítsa a bányászatot, így az elítélteket rehabilitálták és visszahelyezték a munkájukba.

Képünkön: A meghurcolt mérnökök emlékét őrző emléktábla.

Palotás P.