Tanít, gyógyít és kutat is Pécs tudományos díjának friss birtokosa, Ertl Tibor

A gyógyítás csakis hivatás lehet, de a kutatást, oktatást sem lehet űzni elkötelezettség nélkül, vallja dr. Ertl Tibor professzor, akit a közelmúltban Vilmos püspök-díjjal tüntettek ki.

- 2016-ban Magyar Érdemrend Tiszti kereszt polgári tagozat kitüntetést ítélték Önnek. Idén Pécs tudományos kitüntetését kapta meg, a Vilmos Püspök díjat.

- Meglepődtem, amikor megkaptam az értesítést. 1976 májusától dolgozom Pécsett, a katonaság után rögtön ide jöttem és azóta is itt vagyok. Ez az egyetlen munkahelyem. Az évtizedek alatt egy korszerű neonatológiai tanszék jött létre a városban, amiben jelentős szerepem van. Emellett számos országos pozíciót is betöltöttem. 2010 és 2012 között a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek (MOTESZ) elnöke voltam.

- Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara szak- és továbbképzésért felelős dékáni megbízottja. Tehát tanít, gyógyít és nem utolsó sorban kutat.

- A gyógyítás csakis hivatás lehet, de a kutatást, oktatást sem lehet űzni elkötelezettség nélkül. Három feltételrendszer van: gyógyítói, oktatói és kutatói. Az én kutatási területem a neonatológia, ami egy nagyon szűk terület. Más néven újszülött-gyógyászat. Az egészséges és érett újszülöttek mellet koraszülöttek, valamint rendellenességgel született újszülöttek kórtanával foglalkozó ág.

- Mit javasol a fiataloknak, mire biztatja a pályakezdőket?

- Úgy gondolom, a tanítás nagyon fontos metódusa a példamutatás. Meg kell mutatni a gyógyító terület szépségeit, nem elhanyagolva a nehézségeket. Azonban sajnos mára sokat változott az oktatás ezen a területen. A hétköznapi problémák felélik az ember erejét, legyen az gazdasági, társadalmi, vagy a családdal kapcsolatos. Ez így van az orvostudomány területén is. Ezeket a problémákat tudni kell helyén kezelni.

- Hobbi, kikapcsolódás, szórakozás. Jut ideje a felsorolt szavak valamelyikére? Hiszen mind elengedhetetlen a teljes élethez, ahhoz, hogy egyensúlyban tudjunk maradni.

- A példa kedvéért szeretek férfi kosárlabda mérkőzésekre járni, autós magazinokat olvasni, de ezek nem olyan meghatározóak az életemben. Különleges szabadidős elfoglaltságom nincs. Viszont, amit nagyon szeretek, az a társaság. Még egyetemista koromban alakult ki egy jó kis baráti közösség. Tehát nagyjából negyven éve, hogy összejárunk. Elmegyünk együtt nyaralni, vagy meccset nézni. Ez egy stabil baráti kör, ami egymás sikereinek örülve szilárdult meg.

Vermes Nikolett - Fotó: Dittrich Éva