Több, mint portás: Balázs Gábor páratlan népszerűségre tett szert a Babits gimnáziumban

Amennyiben valaki szabályosan érkezik egy oktatási intézménybe, akkor nagy valószínűséggel az első ember, akivel találkozik, az a portás. A kezdeti benyomás pedig kiemelten fontos. Ezt a szakmát emelte magasabb szintre Balázs Gábor, a pécsi Babits gimnázium portásfülkéjének „főnöke", bár beosztottja nincsen. Mindenki nem szerethet egy embert, de a népszerűsége tényleg hihetetlen. Pedagógusok, diákok egyaránt dicsérik a jó fej munkatársat.

A módszertan nincsen levédve. Recept esetén azt írnák a hozzávalókhoz: vidámság, mosoly, köszönés, jó kapcsolatteremtő képesség, kiváló beszédkészség, meg az elvárható tájékozottság, de mindenek előtti a diszkréció.

- Évtizedek távlatából már volt ideje végiggondolni, megbánta, hogy felhagyott a jogi tanulmányokkal?

- Nem nagyon, csak annyira, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett. Életem legrosszabb döntéseként idézhetem fel az esetet, de el akartam menni, „meggazdagodni". Otthon, a szüleimnél is elég nagy hullámokat vert az eset, bár ma már kár is bolygatni.

- Sok évtizeden keresztül a kereskedelemben dolgozott, végül itt kötött ki a bejáratnál, de ezen a helyen legalább mást tudott mutatni, mint a kollégái, számos bejáratnál.

- Hat éve vagyok a gimnáziumban. Szerettem volna belevinni az egyéniségemet a dologba. Sokan csak annyit látnak ebből, hogy kiadom a kulcsokat, meg köszöngetek, ilyen apróságokból alkotnak képet. De ennél azért többről szólhatok. Olyan hangulatot akartam teremteni, ami miatt senkinek sem nyűg reggelente bejönni tanulni, vagy tanítani.

- Nagy a forgalom, sok az ütközési pont?

- Ha mindenki itt lenne egyszerre, akkor 712 diák, meg majdnem 90 tanár tartózkodna az épületben, hozzá még a többi munkatárs. Délután jönnek a szakkörök, a vendégsportolók, közel ezer a teljes létszám. Súrlódás bármikor megeshet, de nem jellemző a veszekedés. Az én birodalmam egy modern agora is egyben.

- A jó portást mi jellemzi?

- Azt pontosan nem tudom, mert ilyen képzés tudtommal nem létezik, csak úgy azzá válnak a jelöltek. De egy rátermett egyénnek illik majdnem mindenről értesülnie, viszont tudnia kell néha elfordítania a fejét. Egy jó bíró futballpályán sem fúj le mindent, hagyja focizni a csapatokat. Néha persze be kell avatkoznia.

- Azért akadnak vesszőparipái?

- Hogyne volnának, a többségét még nem is szégyellem! A szép, választékos beszédet, a nyelvtani helyességet, a kulturált fogalmazást kedvelem. Ebből következően a mondatvégi hangsúly felemelése, a pongyolaság, a ragozási hibák tűszúrásként érnek akár itt, akár a rádióban, televízióban hallok hasonlót. Az orrhangú modorosságot már meg sem akarom említeni! A magyar nyelv hagyományainak tiprásában nem vagyok megengedő, bár, közös kincsünk folyamatosan változik. De nem mindegy mennyire, és milyen irányba haladunk.

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter