Volt egyszer egy Tejbisztró: legendássá vált az első pécsi gyorsétterem

A negyvenöt-ötven fölötti pécsi lakosok emlékeiben bizonyosan ott van egy olyan „intézmény", ami roppant népszerű volt. A Jókai téren működött a Tejbisztró, az pedig tömegigényeket elégített ki. Szegény nyugdíjasok, kispénzű diákok, meg tehetős ínyencek is ott álltak sorban, a szürke, kopott alumíniumtálcákkal az pultok mentén. Szocialista étkezde volt a javából, ahol bélszínt nem lehetett kapni. De amit kínáltak, az finom, ráadásul olcsó is volt. 

Az egységet 1962. február 26-án adták át. Megszűnésének időpontja már inkább bizonytalan, de a rendszerváltás környékén tűnt el a palettáról.

A Jókai tér még teljesen másképpen nézett ki, amikor a hatvanas évek elején, egy szép téli napon megnyitotta ajtaját a Tejbisztró.

Volt annak a helynek valami különleges kisugárzása, fogalommá vált az évtizedek során. A fényűzés jeleit még legújabb korában is tökéletesen mellőzte. Azonban, hogy az érzelmes nosztalgiázás hibájába ne essünk, maradjunk a rideg tényeknél.

Ebben könnyűszerrel lehet segítségünkre a Dunántúli Napló.

A címlapon, február 27-én, képpel megtámogatva kiáltotta világgá az újság, hogy várja vendégeit a Tejbisztró. Azon a napon - ha egészen pontosak akarunk lenni - az órák 14-et mutattak, a nagy pillanatban. A részletekről bent találhattak az olvasók riportszerű szöveget.

A tudósításból kiderült, hogy a Vendéglátó Vállalat igazgatója sok „mérget" nyelt le, amire a várva-várt, önkiszolgáló típusú egység elkészült. 

A vezető azért elárulta, hogy a tervek már öt-hat esztendővel korábban megszülettek, csak örökké közbejöttek bizonyos akadályok, amik hátráltatták az átadást. Mondjuk olyan cseppet sem apróságok lassították a munkát, hogy a konyhahelyiségnek nem volt kéménye. Ezért úgynevezett infrasütőket szereltek be a szakemberek. Még az utolsó másodpercekben is csavarhúzóval a kezükben rohangáltak villanyszerelők. Miközben már sercegtek a tepsikben a rétesek!

A jelenlévő fogyasztók megállapították, ha sikerül tartaniuk a színvonalat, akkor szűk lesz a helyszín, mert akkora lehet majd az érdeklődés az ételek iránt.

Hiszen a jó krémest, madártejet, sonkás kockát, palacsintát majdnem mindenki szerette már abban a korszakban is. Legfeljebb nem lehetett olyan könnyen hozzájutni a kurrens falatokhoz, mint manapság. Meg az árszínvonal sem számított közömbös tényezőnek.

Történt mindez Pécsett akkoriban, amikor kínai kifőzde talán még az országban sem akadt. Hamburgerről meg legfeljebb a hazatérő, „amerikások" számolhattak be.

De a három évtizednél régebbi rendszerváltás után már kevésbé volt helye a téren a Tejbisztrónak. Megkopott, képtelen volt megújulni, a klasszikus cementlapok nem bírták ki az idő múlását. Kár érte, mert megvolt a maga bája.

Pucz Péter Fotó: DN (archív)